Erdély-Nagyfejedelemség 1848-ik évi május 30-ára Kolozsvár szabad kir. városába hirdetett s junius 18-kán bezárt országgyülésének jegyző- és irománykönyve, 1848. május 29. - július 18. (Kolozsvár 1861)
1848 / 1. ülés
3 Székely székek kötetei: Pálíi János — Szentiványi György. Szász székek követei: Roth 11 y é s — Hofgréf János. Taxális helyek kötetei: Groisz Gusztáv — Demeter József. Kik is visszajővén a királyi Főkormáuyszéknek atyafiságos köszöntése kijelentése melletti azon nyilatkozatát hozták meg, hogy a KK. és RR. között töstént meg fog jelenni. — Miután csak hamar a királyi Főkormányszék a KK. és RR. között mégis jelent, s szokott helyét elfoglalván, főkormányzó ő nagyméltósága az egybegyült KK. és RR-hez következő beszédét intézte: ELSŐ ÜLÉS, pünkösdhó 29-kén. „Tekintetes Karok es Kondck! Ha volt csak kevéssel ezelőtt nyugalmas hazánknak országgyűlése, mely nevezetes, polgári életünkre mélyen bévágó tárgyakkal volt elfoglalva; ha voltak valaha országos Karaink és Rendeink olyan állapotban, mely megfeszített emberi erőt Szinte túl haladó munkát, végességünknek szinte nem adott előrelátást és bölcseséget igényel: úgy a jelen országgyűlés az, úgy a tkts KK. és RR. vannak abban. Azon villanysebességgel az egész miveit Európát keresztül futott forradalom, melynek mindnyájunk előtt álló képét előidéznem szükségtelen volna, hazánk bérczeit is elérte, sőt szirteinken állapodott meg. Anyagot itt is talált, nem hiányzottak egyesek is, kik ezt és a körülményeket felhasználva, annak új életet, kedvetlen irányt kívántak adni elragadtatásból, könnyelműségből inkább mint rósz szándékból — legyen legalább szabad ezt reménylenem ; de mind e mellett csak iraitt-amott mutatkoztak némely apróbb kitörések, némely csekélyebb rendbomlások és a küzbátorság még sehol sem volt háborítva. A forradalom csak a kedélyeket fogta el, különben minden még régi állapotban van, és most már a tkts Karok és Rendek hatalmában áll annak irányt adni, az átalakulás nagy munkáját keresztül vinni a törvények által szabott úton. Nagy és nevezetes munka küszöbén állunk, ettől függ hazánk egész jövendője, ez új fényt adhat annak, de oly örvénybe is sodorhatja azt, melyből a kivergődés csak sok áldozattal, veszteséggel lesz összekötve, sőt talán lehetetlenné válik. Nem kételkedem rajta, hogy ezen újjászületés müvének nehézségeiről úgy mint nevezetességéről meggyőződve, a tkts Karokat ék Rendeket tanácskozásaikban tántoríthatatlan hűség fejedelmünk és királyunk iránt vezérlendi, hogy minden lépéseikben egyedül Lazánk jövendőjét tartand- ják szem előtt, hogy a munkához higgadt megfontolással, erélyes akarattal fogandnak. Ha körültekintek a tkts Karok és Rendek sorain, e Nagy-fejedelemség legerélyesebb, legbuzgóbb honfiainak koszorúját látom; szemeim számos oly férfiakon akadnak meg, kik a haza bizodalmát rég bírják, kiket honfitársaik közkivánsága többször hivutt meg e terembe, kikkel nekem is már nem egyszer volt alkalmom a hon ügyeiről tanácskozni ; és igy nem alaptalanul fejezhetem ki azon reményemet, hogy ily férfiaknak, kiket a legtisztább akarat lelkesít, kik honunk állását esmerik, annak jövendőjét felfogni képesek, tanácskozásai külső alajokra nézve a nemzet és a testület dicsőségére, eredményét tekintve pedig szeretett hazánk boldogságára, kunfiaink megelégedésére ve- zérlendenek, mit tiszta szivemből óhajtók és bizonyossá tehetem a tekintetes Karokat és Rendeket, hogy annak eszközlésére részemről is mindent elkövetek, mi hatalmamban áll.“ Fokormányzó ő uagyméltóságának ezen beszéde sokszoros „éljen“-zéssel fogadtatván, arra itélőmester Gálfalvi Imre atyánkfia a következőleg felelt: „\agy méltóságú gróf Fókormányzó urî Ataljában az emberi, de nevezetesen a nemzeti boldogságra főkellékek: a böl- cseség és törvények. Bölcs hazafiak nélkül hogy nem szűkölködünk, tanusitja az, hogy az egész földrészt bésodró political viharok között is, szeretett hazánkban a közbátorság még ma is fentartatik, alkotására pedig oly törvénynek, mely édes hazánk jövőjét alapitsa s boldogságát állandósítsa, e hongyülés napja felderüle! Nincsen egyéb hátra: segedelmet és áldást kérni az egektől, segedelmet, hogy a jelen kétségeiből derült és biztos jövőre bontakozódhassunk, — áldást, hogy megérhessük, miként a legna
