Erdély-Nagyfejedelemség 1848-ik évi május 30-ára Kolozsvár szabad kir. városába hirdetett s junius 18-kán bezárt országgyülésének jegyző- és irománykönyve, 1848. május 29. - július 18. (Kolozsvár 1861)
1848 / 1. ülés
gyobb jót — melylyel ember bírhat — a szabadságot megtartani csak a törvények iránti engedelmességgel lehet. Segéljék nagyméltóságtok tanácskozásunkat esmeretes bölcseségökkel, segéljék törvényhozási intézkedéseinket az egyedüli czélra: szeretett hazánk nyugodalmára! Nagyméltóságod erős karral tartá fenn ezt, mig összegyülheténk, felajánljuk ezennel mi is minden erőnket, s bízunk Istenben, hogy ez egyesült erő édes hazánk nyugalmát biztositandja! Jelszavunk : király és haza! Ezeknek dicsősége, jólléte s boldogsága a czél! Segéljen, vezéreljen nagyméltóságod ezeknek munkáiásában“! Melyek után főkormányzó Ő nagyméltósága előadja : mikép a d-olgok siettetése tekintetéből szükségesnek tartja egy küldöttség által királyi biztos ő nagyméltóságát az országgyűlés megnyitása végett meghivatni. Mely meghívásra megbizatnak: Gr. Lázár László, korlátnok, gr. Degenfeld Ottó, kormányszéki tanácsos, gr. To ro ez kai Miklós, Balázsi József, gróf Mikes János, Ugrón István, gr. Bethlen Farkas, Nagy Elek, Pálfi János, Szentiványi György, Roth Ilyés, Hofgréf János, Groisz Gusztáv, Demeter József. Kik is megbízatásukban eljárván és visszajővén jelentik, hogy királyi biztos ő nagyméltósága a KK-at és RR-et szivesen köszönti, s a KK. és RR. között töstént meg fog jelenni. Ki is nem sokára diszes kísérettel a KK. és RR siirii „éljen“-zései között megjelenvén, titoknoka által felolvastatja felséges fejedelmünknek ő nagyméltóságához intézett folyó évi pünkösdhó 5-kén 2519 udvari szám alatt költ kegyelmes kir. leiratát, mely szerint ő nmlgát ezen országgyűlésre királyi biztosnak kinevezni méltóztatott. (Lásd az Iromány-könyv 1-ső sz. alatt.) Ezekutáu kir. biztos ő nmlga átadja főkormányzó ő nagyméltóságának az ország Rendéihez intézett s folyó évi május 5-ről 2519 udvari szám alatt kelt azon kegyelmes kir. leiratot, mely szerint ő felsége valóságos belső titkos tanácsos, erdélyi főkadivezér s több jeles rendek vitézét b. Puchner Antalt ezen országgyűlésre biztosának kinevezi, s a melyben egyszersmind a kir. előterjesztvények is megiratnak. (Lásd az Iromány-könyv 2-ik sz.) Mely k. királyi leirat felolvasása után kir. biztos ő nmlga szokott helyét elfoglalván, következő beszéddel nyitotta meg az országgyűlést: „Tekintetes Karok és Rendek Î Orvendek, hogy ismét körükben lehetek, és ismételhetem azon részvevő hajlamom kifejezését, melyet önök iránt már a múlt liongyülés alkalmatosságával tanúsítottam, és melyet a mint reményiem, félre sem ismertek önök. — Egyszersmind rendkívüli megtiszteltetésnek tartom azt, hogy a tekintetes Karok és Rendek előtt ő felsége jóra ezélzó atyai akaratjának tolmácsa lehetek, oly megbízással, hogy az országgyűlési törvényjavaslatokat ő felségének szentesítés végett felterjesztem. Ezen édes kötelességemet örömmel teljesítvén, azon forró kívánat lelkesíti belsőmet: bár sikerülne, hogy azon áldások, melyeket a hon, a tkts Karok és Rendek törvényszerüleg létre jövendő és ő felsége által szentesítendő felterjesztései által nyerend, teljes megnyugvással fogadtassanak és minden csendháboritás nélkül oly előnyek háromoljanak belőlük az országra, melyek létesítése által V-dik Ferdinánd szeretett királyunk ő felségének az ország jóllétéért atyailag gondoskodó szivét örömmel eltöltsük, megvetvén az ország üdvének szilárd alapját.“ Mire főkormányzó ő nagyméltósága következőleg felelt: „Xagyniéltóságii báró, tábornagy! helyettes, erdélyi főparancsnok és teljes liatalmii kir. bizlos urî Azon számtalan jótétemények között, melyeket ő szentsége, felséges fejedelmünk és urunk e hiv Nagy-fejedelemségre dicső uralkodása kezdetétől fogva halmozni kegyeskedett, nem tartozik az utolsók közé, hogy ez eseménydús időkben, melyek nem csak egyeseket, hanem egész nemzeteket és országokat folytonos aggodalmakban tar4 ELSŐ ÜLÉS, pünkösdhó 29-kén.
