Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 1. ülés
polgári társaság — légyen az bánnelly külszerkezetü — közvetlenül fennáll. És mégis a' közelebbi időkben, jelesen örökösödési eseteknél, szerencsétlenek valánk e’ részbeni törvényeink határozatlansága miatt, olly botrányoknak lenni tanúivá, mellyek polgári társaságunkat az úgy nevezett természeti állapotba láttatnak visszasülyeszteni. — Feleljünk meg tekintetes KK. és HR. e’ részben is a1 magas felszólításnak, őszinte készséggel és törvényhozói avatossággal; 's vajha ez szerencsés előjel, ’s jól sikerült kezdet lenne magánjogi rendszerünk több hiányos pontjainak is korszerű kijavításához. Tekintetes KIv. és KR! Midőn a’ fennebbiekben nem sokára kinyiló országgyűlésünk főbb tárgyait elintettem, valamint nekem, úgy nem kétlem a’ tek. KK. és RR-nek egyen egyen kebelét kettős érzés járta át. — Egyik, őszinte és meleg hálaérzet jó Fejedelmünk iránt, ki a’ józan korszerű haladás zászlóját, önmaga, buzdítva lobogtatja előttünk, saját jobblétünk czélja felé. — Másik, azon nagyszerű tárgyak roppant fontosságának érzete, mellyekkel hazánk szebb jövendőjének új alapja kezünkbe van letéve. — Az elsőből önként fakad azon forró óhajtás, melly mindnyájunkkal közös, hogy a’mennyei felség, a’ mi határtalanul tisztelt, szeretett jó Fejedelmünket soká éltesse, boldogítsa; ország- lását örömmel és dicsőséggel tetézze, és felséges házát hu népei boldogitására örök időkig fenntartsa, virágoztassa! A’ második pedig azon szilárd határozatot költi lelkűnkben, hogy értekezéseinket, tanácskozásainkat, határozatainkat az előttünk fekvő tárgyak nagyszerűségének megfelelő figyelem, komoly megfontolás, higgadt Ítélet, ’s mi mindezeknek múlhatatlan feltétele, vitatkozásainkat szeretet, türelem ’s mindenek előtt kölcsönös bizodalora szelleme lengje át. Csak ebben találhatja fel a’ népeit forrón szerető Fejedelem boldogitá- sunkra intézett törekvéseinek legszebb jutalmát, a’ tek. KK. és RR-nek pedig megadja honfitársaink méltánylása ’s az utókor még lángolóbb hálája. És én, kire szép de terhes elhivattatásomnál fogva, ezen honboldogitó tanácskozásoknak vezetése bízatott, szerencsésnek fogom tartani magamat, ha a’ tek. KK. ésllR-töl bizodalmas reménynyel fogadtatva, bizodalmas egyetértéssel kisértetve, ez által gyenge erőmet annyira magasítva érezhetem, hogy hivatalom parancsainak lelkiismeretesen megfelelve, egyszersmind a’ tek. KK. és RR-nek szives indulatját, és jövendőre is fennmaradandó bizodalmát jutalmul megnyerjem. És ha egykor e’ hon láthatárára egy új, egy szebb időszakot feltüntető üdvös törvényczikkek vihetnék át csekély nevem aláírását az í-ső Fer- dinándot ’s 1846-diki országgyűlést áldva dicsőítendő boldogabb nemzedékre: örömmel ’s önérzettel mondani merném: „nem hiába éltem.“ Melly is sokszoros „éljen“ kiáltással fogadtatván, ő nagyméltósága beszédére itélomester, Gál falvi Imre atyánkfia következőleg felelt : Nagyméltóságu Báró és Országos Elnök ur! Tisztelettel említem én is a’ fejedelmi kegyelmet, melly hazánk közjava feletti intézkedésre megint utat nyitott; ’s hazafi örömmel és hódoló méltánylással fogadjuk mindnyájon a’ felséges gondoskodást, melly minket az emberiség szent kivánatainak, a’ kor szükségeinek honunk érdekébeni betöltésére , némü viszonyaink korkivánta gyöng éditésére, köz- és magányjogaink biztosítására , — szóval: hazánk boldogsága eszközlésére atyai- lag felhivutt! Nehéz a’ feladat, terhes a vállalat, mellyhez fogni akarunk. Nagyszerű és terjedelmes kérdések állanak előttünk feloldandók, — de jutalmazó leszen, ha munkálódásunk sikerül ; ’s hiszem hogy sikerülni fog, mert tiszta szándékkal, lankadatlan buzgalommal s szeplőtelen kezekkel vagyunk a’ dologhoz nyulaudók. Sorsunk szép hazát, elhamvaElső ü l k s, septemb. 9-kén. 5
