Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 1. ülés
-------------------------------Első ü l é s, septcmb. 9-kén. dott őseink magasztos alkotmányt hagytak őrökül! ez csuda erővel kiállotta ugyan any- nvi századok viharait,— de mintegy hajdánkori , később aztán (elhagyatott pompás kennek osztályzatait, tövis és dudvák fogták fel; eltakarták bűvös szépségét, — s nekünk jutott nem mondom a szerencse — nem is az érdem—hanem a’ minden nemes lelket erkölcsije«. kényszerítő kötelesség: munkára lépni, visszaadni alkotmányunknak eredeti szépségét ,° megtisztogatni termékeny ágait, ’s gyümölcsei cldelhetését szélesebbre terjeszteni. ’S ez a’ nehéz feladat, terhes vállalat! mellyel mondék. Sok nagy eszmék születtek e’ czélra a’ közelebbi évtizedekben; heves szellemű mozgalom működik az eszmék érlelésire, mellyeket átplántálni anyagi életünkbe, a’ mi hivatásunk. Szép lesz a’ munka tekintetes KK. és RR! de okos és gyakorlott kezeket igényel; mert végtelen a’ különbség a’ szellemi és anyagi világ között. Amabban indulatok és képzelet forognak fenn, mellyek az eszmét rögtön teljesíthetni vélik, — ebben a’ gondolat és kivitel közt gyakran rengeteg akadályok feküsznek; amabban egy szempillantatnyi lelkesedés jövőnk egész mennyét egyszerre szemünk eleibe varázsolja, — ebben az okosság és körülmény parancsolta előrevigyázással és a múltra örökös visszatekintéssel, mindig tapogatva ’s gyakran csak kétségeskedve lehet lépni. E' felett, vannak a’ polgári társaságban elvek, a’ gyakorlati életben dolgok, mellyekhez büntetetlenül nyúlni nem lehet. Szerencsénk, mondom, hogy példák vannak előttünk. — Angolhon nem nyúl alkotmányelveihez, azokra építi újításait; a’ saját jogot mint alapot tiszteli; a’ régiekről fennálló formák határain kiviül nem csapongva, még az egyes érdeket is méltányolva, javil; lassan ugyan, de még is halad, ’s oily biztos lépéssel, hogy nem esik vissza. Legyen szabad nekem is hinnem , hogy ha bukás nélkül akarunk haladni, vissza kell tekintenünk történetiratinkra, ’s polgári életünk eddigi folyamának utolsó lánczszemébe kell fűznünk létesülendő újításainkat, fenntartva a’ kívánt süker kezességéül a’ törvényes formákat,— figyelmeznünk kell a’ saját jog szentségére, mint törvényhozói igazságosságra, melly nélkül törvény nem tiszteltetik, ’s halála raagvát már születésekor magával hozza, — kímélettel kell lennünk a" fennálló érdekek iránt,— bé kell hatnunk a’viszonyok szövevényeibe ’s azok iránti gyöngédséggel viseltetni; fel kell fognunk a’ köz élet egyes jellemeit is. Különben a’ törvényhozói számítás hiányos lesz, ’s eredménye nem képviselvén a’ hon polgárainak sem köz akaratát, sem mivelődése fokát; erkölcsi jelentőség nélkül fog szűkölködni; csak a’ szerencsének köszönhetni, ha nem lesz vész eszköze. Ennyi 's meg ennyi akadályok vannak a’ gyakorlati életben! bátor vagyok mégis hinni: hogy a’ tekintetes KK. és RR. egy értelemben vannak velem; azért nem kételkedem Nagyméltóságodnak, a’ minket öszvehivó királyi levélben kijelentett fenséges akarathoz képest tett felszólítására nyilvánítani, miként mi mégis készek vagyunk, a’ szükségessé vált javitás és haladás útjába belépni, a’ gyöngéd tekintetet igénylő akadályokat szives egyetértéssel kiegyenlíteni, azokkal megvívni; ’s betölteni, mit tőlünk, polgári állásunkhoz képest emberiség és kor méltán kívánhat; de kérjük egyszersmind Nagyméltóságodat, hogy bölcs vezérletét tőlünk meg nem tagadni kegyeskedjék. Minket pedig, Tekintetes KK. és RR! szálljon meg kölcsönös jó akarat, ’s atyáskodó Fejedelmünk iránt kölcsönös bizalom, ’s úgy lépjünk munkára, mert csak igv remélhetünk. Fogadja el végre Nagyméltóságod szivem mélyéből fakadó kívánságomat: hogy' az ui Isten Nagyméltóságodnak, nagy hivatása betöltésére ezen hongyülés alatt is erős és ép egésséget adjon ! 2 2. lnök o nagymeltosaga előterjeszti, miszerint első teendő- io a királyi főkormányszéket egy küldöttség által a Kendek ülésebe a végre meghívni, hogy a királyi biztos ő nagy-