Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 78. ülés
gnri társaság jótéteményeiből legnagyobb részt vévén, a1 népet súlyoson nyomó közterhek hordozásától mentesítetik. A’ status javát biztosító elveknek illyetén szembeálló és a’ jelenkor kivánatainak meg nem felelő kivételt kfildöim nem pártolhatván, utasításomba kötelességemmé tették javallatba hozni: „hogy a’ nemességet a1 mostani hadirendszer fennállása mellett kötelező czéltalan insurrectionalis törvény eltöröltessék, és hogy az újabb törvénybe a’ katonáskodás kötelessége a’ nemesekre is illő arányban kiterjesztessék, úgy, hogy vagy személyesen szolgáljanak, vagy mást állítsanak magok helyett.“ Okaimat bátor leszek felfejteni. Ha az újabb időkben szerkesztetek országvülési jegyzőkönyveket figyelemmel forgatjuk, 's a’ RR-dek működéseinek eredményeit megfontoljuk, és a’ múltkor kifejlődése fokához hasonlítjuk, ezen visszatekintés a' múltról a' jelenre induló átmentéből észreveszszük, hogy hazánk törvényhozói a’ miveit tartományokban feltűnt korszerű jelenések példáját követvén, ott, a’hol régibb intézkedések hatása, a’közjóllétet tovább biztosítani nem látszottak, törvényileg javítottak *s több rendbelitörvényeket alkottak, mellyek jelei annak, hogy a’ municipalis rendelkezések czélszerü irányt, a’ political törekvés sikert, és a’ közhasznúság termékeny feneket nyert, még csak azon kívánságot ébreszt fel a1 szükség szelleme, hogy hazánkban a’ közállodalomnak tartozó kö- teleztetés minden osztályoktól felválaltassék. Ennek útja nézetem szerint megnyílt egy több mint félszázados időszak után , mellyben a’ törvényhozásnak sok akadályait kelletett legyőzni, megnyílt mondom a’ jelen országgyűlésen alkotott úrbéri törvény által. Az úrbéri törvény, a' mint mindenki fogja elesmerni, kétségkívül bizonysága annak, hogy az ország törvényhozói hosszas idő viszonyai megváltozása után meg voltak gvőződve, miszerint az adó és a1 közálladalom oeconomiáját bátorságositó tartozások viselésével terhelt köznépen kelletett segíteni, ha ezen intézkedés az időkor szántófoldön termett, úgy szinte nagy reménynyel feltehetem, hogy a' törvényhozók akkor, a midőn egyfelől az úrbéri törvény, másfelől ő felségének felszólítása következtében a liadi erő kiegészítése ajánlásával csakis a1 status közerejét biztosítani kívánják olly intézkedésekkel, mellyeket a’ midőn a' katonáskodási teher felosztása egyik szélső pontján állunk, az időkor sürgetőleg igényel, pártolandják. De tek. KK. és RR. méltóztassanak a1 múltakra egy hajlamos tekintetet fordítani, 's nékem megengedni némellyeket felhozni, mire javalatomat támasztom. A’ rendek 1837-beli országgyűlésen a’ 181°/,-béIi törvényjavalatokat az idő megváltozott viszonyai tekintetéből alkalmatosaknak nem találván a' javítás elvéből és az időhez léendő alkalmaztatás szükségésségéből indulván, martius 30-án, lN38-han őfelségéhez felküldött repraesentatioban azt Írják: „Si corpus legislativum, dum eidem leges postulatis et circumstantiis moderni temporis conformiter adtemperandi occasio adest, quoddam legis projectum, praesentis temporis necessitati haud conveniens, verum circumstantiis tantum anni 1810 applicabile acceptaret: attune illud corpus legislativum sana politicae legum ferendarum principia offenderet.“ A’ rendek 1800-ben a' 4-dik ülésben, in specie a’ nemesi felkelés tárgyában azt állítják: „melly leírásából a’ generalis insurrectionak önként foly, hogy ezen insurrectio nemének se azon körny főállásokhoz képest, hogy a felállítandó insuiectionalis sei égnek meghatározandó része ezen ország határán túl is a’ monarchia szélein belől, mindenütt, a’ hol a’ szükség kívánja, használni kelletik, a’ mostani időben helye teljességei nem lehet. De nincsen továbbá ma a’ portalis insurectionak is helye, mert éppen ennek meg\ állásúi a állitatnak fel ezen erdélyi n. fejedelemségben is az állandó regimentek.“ Hktvennyolczadik ülés, august, lö-kán. 515
