Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 78. ülés
51C Hetvennyolczadik ülís, august. 18-kán. » T„ Méltán tehát lehet megállítani, hogy a1 czélnak leginkább felelő insurectio neme a’ nemesekre nézve volna a’ personalis insurectio, és részszerint a’ zsoldosok állítása, mi nem egyéb, mint a1 személyes katonáskodás, mellyről most törvényt kívánunk alkotni. 3Iivel azonban a' jelen század tapasztalása szerint a’ statusban a" tökéletes bátorság fenntartása nem a’ hon belső szélein tartott fegyverviselésbeni gyakorlat, mint inkább az. által biztosittatik, ha egy mindenkori indulásra készen álló gyakorlott hadisereg teljes állapotjába fennáll, melly a’ hadi tudományokban theoretisch és practisch jártasságában magát kitüntető hadivezér zászlója alatt nem csak minden pillanatban, hanem a' birodalom akár mellyik csatatérére kivitethetik, melly az illő időpontban illő helyre kiállitatván, gyakran egy puskalövés nélkül is az ellenség lépéseit az ország széleinek áthágásától eltartoztatni képes, azon széleknek, mellyek a pragmatica sanctionál fogva többé nem teszik a’ két magyar ’s Erdélyország övedzését, hanem közel a’ Rajna partjához szomszéd birodalmok, mint ez az 1744-beli 3-dik articulusban van: „ut regna provinciae, tam hodie ab augustissima sua Caesareo R. Majestate possessae, quam in futurum quoque ditioni suae accessurae, ad mutuam et reciprocam defensionem, in omne aevum nexu indissolubili coalescere, cohaerere valeant.“ Ezen törvény szellemét helyesen felfogván, nem hiszem, hogy valaki e’ teremben állítaná, miszerint a’ közös birodalom szélei bátorítására a* személyes insurectio használható volna; a’ RR-ek ezt tökéletesen elismerték, a’ midőn már 1809-ben a’ generalis, partialis és portalis insurectiot eltörölték. Ha volna is egy közönséges felkelésnek érvényessége, ez csak olly insurectio neme volna, mint az utóbbi háborúban, az úgynevezett tyrolisi országos felkelés; de ezt csak úgy kell tekinteni, hogy itt az ország minden lakosa, ha bár egy tenyér nagyságú birtoka sem volt, az ország megmaradásáért vérét és életét áldozni kőteles volt. Illy felkeléstől óvja hazánkat az Isten! Miképen a’ személyes katonáskodás a’ nemesség positiv feltételezett kötelezte- tése, mellyet a’ kiváltságok és szabadságok után viselt, ezt mutatják a’ hazánk törvényei. A' Hármaskönyv I. r. 9 tit. 5 §-ban áll: „quod justis eorum juribus et omnibus proventibus, intra terminos territoriorum suorum adjacentibus, liberam semper, prout volunt, fruendi habent potestatem, ab omnique conditionaria servitute , ac daciarum et collectarum, tributorum, vectigalium, tricesimarumque solutione per omnia immunes et exemti habentur; militare duntaxat, pro Regni defensione tenentur.“ Ezen katonáskodás kötelezle- tését egy törvény sem, egy más osztályra nézve tisztábban ki nem mondja. Ha mindazonáltal éppen ezen törvény alapján a1 nemességet kellene mentesíteni a’ katonáskodás terhétől, úgy valóban nem kevesebb joggal azt követelhetnék a* hospites Teutonici, kiknek katonáskodási köteleztetésök, valamint háború úgy béke idejében meg van határozva II. András privilégiumában: „milites vero quingenti intra regnum ad Regis expeditionem servire deputentur, extra regnum autem, si Rex in propria persona iverit; si 'ero extra regnum jobbagionem miserit sive in adjutorium amici sui, sive in propriis negotiis, quinquaginta tantummodo milites mittere teneantur, nec Rex ultra praefatum numerum^ postulare liceat, nec ipsi etiam mittere teneantur,“ melly privilegium éppen ugy mint a Iiipart. a’ Leopoldi kötlevél 2 és 3 pontjában megerősitetett. Éhez méltán kell tovább, azon megjegyzést tenni, hogy a’ rendszeres bizottmány ebe szerint a személyes hadiszolgálat, melly a’ honvédelmebeli kötelességgel identisch közönségesen, mint hajdan a’ Tripartitum a’ nemességnek a’ mostani tervezetben
