Az 1846-beli Erdélyi Országgyűlés Jegyző könyve 1-103. iv 1846. szeptember 9. - 1847. november 10. (Kolozsvár 1846)
1846 / 1. ülés
2 Első ülés, septerab. 9-kén. két ’s több országos választás alá rendelt hivatali helyeinket, olly érdemes férfiakkal fog-' ja betölteni, kikben a’ kormány és nép közötti kölcsönös bizodalom, dolgaink rendes és üdvös folyamatának elmulhatatlan feltétele, az alkotmányosság és közjölét, újabb kezességet nyerendenek. Sok szép és üdvös mellett, mit őseinktől örökölt polgári alkotmányunkban bírunk, egy terhes adósság is maradott reánk t. KK. és RR; mellyel kiegyenlíteni, százados törekvésük volt hű alattvalóik jnindenik osztályát egyenlő atyai szeretettel ápoló felséges királyainknak. A’ mivelíség, vagyonosság és kiváltságai által eldöntő tekintélyű osztály, ’s azon másik közt, mellyel száma teszen nyomatossá, fennálló ingatag jog-viszonyt eddig elő szelídítette, némü tekintetben mind két részről kívánatossá tehette az idők szelleme, gazdasági fejlettségünk alanti állása ’s a’ környező példák. l)e a’ változott idők 's körülmények pa- rancsolólag igénylik a’ magokét, ’s a’ nagyobb testvérhon példájától e’ részben is messzire elmaradnunk nem szabad— nem lehet.— Nagyszerű, sok oldalú és szövevényes ügy valóban, melly a’ csillagzó szónoklatnak szintúgy, mint a’ higgadt megfontolásnak bőv tárgval kínálkozik ! — Hogy áldozatról van szó, azt tagadni nem lehet. De melly áldozattól rettentek vissza Erdély lelkes fiai, valahányszor törvényes Fejedelmektől, a’ közjó nevében voltának felszólítva! Azonban, kik a’ jövendőre elötekinteui képesek, kik az egyben- függést, mellyel az emberi 's polgári viszonyok különböző ágazatai egymást feltételezik, átlátni tudják: könnyen meggyőződnek a’ felől is, hogy a’ tettek, mellyekkel lelkiismeretes előfoglalkozásaink után fellépendők vagyunk, áldozat nevet csak a' jelenre vitetődőleg érdemelnek; ’s nem hosszú évek sora után Erdély legdúsabb nyereségei közé fog szdmlál- tatni az, miért most egy utolsó felsohajlás az aggodalmasabbak részéről minden esetre megbocsátható. A’ közelebbi hongyülésrol felséges urunk szentséges színe elébe felterjesztett törvényjavaslataink ’s több fontos tárgyakat érdeklő alázatos feliratainkra kelt kegyelmes kir. válaszló leiratokat lesz szerencsém, felséges urunk legfelsőbb kegyelmes királyi előadásai sorában tett kegyes Ígérete következésében, a' tekintetes KK. és RR. elébe terjeszteni. Egyike ezeknek kétség kivül azon nevezetes tárgyat illetendi, melly már 15 évek óta sajnos feszültségben tartja az egész hazát, ’s talán már mind két részről az unalom határáig megelégelve, a’ közohajtással egybehangzó feloldását e’ hongyülésen elérendi. A' megyei tisztválasztások kérdését értem tek. KK. és Rll! mellyről egy higgadtabb megfontolás akárkit meggyőzhet, hogy csak mind két részrőli kölcsönös engedményezés útján kiegyenlíthető; és ha mindenik felnek lemondani tetszenék is egy részéről annak, minek gyakorlatában vala: a' tetsző áldozat bizonyos nyereségé válik, ha oda teszszük a’mérlegbe a’ bizodalomnak gyümölcseit is; bizodalomnak a’ kormány és kormányzottak, bizodalomnak önmagunk közt, mellynek, mint egy rágó féreg, gyökerét emésztő e’sajnálandó viszály, hazánkat nehány évek óta azon testek állapotához hasonlító helyzetben sinlteté, mellyben az éltető nedvek kerengősét eszközlő orgánumok akadoznak. — Tek. KK. és RR! Ila vau becse előttünk a polgári dicsőségnek: e’ kérdés békés megoldásának cser-levelét ezen országgyűlés koszorújából kimaradni ne engedjük. Végre tek. KK. és RR! fogadjuk hálásan felséges Fejedelmünknek azon, atyai kegyelmét is, miszerint magán jogunk régóta parlagban heverő mezején egy barázda vonásra felszólítatunk. Hány éve már, szinte tizedekkel lehetne számlálni, hogy e' terem csaknem kirekesztöleg közjogi vitatkozásoknak vala babértalan csatatéré! ’S pedig tagadni nem lehet, a1 közjogi rendszer magában nem czél, hanem csak eszköz; nem maga az élet, csak módja a’ társasági életnek. ’S személyes jogaink, vagyonunk bátorsága czélirányos törvényekkel körül irva, s a’ végrehajtó hatalomtól erélyesen védve: ezek azok, mellyekért a’
