Beszédtár Záratékul az 1841 második országgyülési Jegyzőkönyvhöz, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1842)

2. kötet - 1841-1842 / 39. ülés

véleményt számlálhatván a' folyó tárgyak fölötti szózatok közé, Szászvárosszék ezen nyilatkozatát föl nem veheti. —

Átmegyek most a'kilépett követek egyike Lészay Antal által maga igazolásául beadott irományra. —

Nem szándékom legtávolabbul is kétség alá hozni a' törvényhatóságok' azon jogát, nielly szerint azok követeik választásában, és változtatásában 's utasitványok adásában, megszoritatlan szabadsággal birnak ; s annak is hogy küldötteik megbízatásoknak mennyire tettek legyen eleget, egyedüli törvényes biráik legyenek; ezt én képviseleti rendszerünk palládiumának tartom, mi ha sokszor anomáliákat látszik is szülni, meggyőződésem szerint szinte csak maga tartá fenn alkotmányi létezésünket annyi mostoha körülmények között. De ezen hitem nem áll ellent, hogy még ezzel is szemben igazságosnak ne ismérjem a" sértett becsületet menteni ott, hol az bántatik; s igy hallgatni akkor — midőn egy tisztelt tagja e’ gyűlésnek, e' teremben felolvastatott Írásban meggyaláztatik — igazságtalannak és hely telennek tartanám; annyival helytelenebbnek mivel a' vádtol némi homály minden esetre a' Rendek többségére is, mellynek nézete pártolásáért hivatik a1 tisztelt tag vissza háromlik. —

A’ fölolvasolt utasitvány' i-ő pontja azt tartja, mint hallók : hogy azon esetekben, mellyekrúl az utasitvány különösen nem rendelkezett a' követek a'szász törvényhatóságok’ többi követeivel egyesítsék nézeteiket; a 6-k pedig hogy af magyar nyelvre nézve a' szász követek által 1838-han kimondott nézetek szerint nyilatkozzanak; 1838-ban a' szász követek közül ketten nyilatkoztak a’ seebeni, és brassai követek és mind a ketten egyértelműig elfogadták azon indítványt, hogy a’ törvények magyar nyelven írassanak, azon hozzátétellel, hogy erről törvény ira- tassék. — A’ visszahívott szászvárosi követek ezen tekintetben épen eként nyilatkoztak, egyebekben pedig a'szerint mint Beszterczevidéke követe. Mellyhez képest én megvallom nem látom hol itt a’hiba? hol a’ hitszegés? sőt ellenben kinyilatkoztatom. hogy részemről ezen utasitvány nyomán, más értelemben nyilat, kozni tartottam volna becsület és hitszegésnek. —

’S ha valóságon s igazságon alapul az mit mondók, miben reményiem a tek. KK. és Rendek nagy többsége engem megtart, honnan származhatik mégis e‘ kíméletlen lépés, melly a‘ visszahívással, mellyet lehetett volna a’ nélkül tenni, hogy illy vád e’ teremben hivatalos papirosról hangozzék, becsületsértést köt össze? nem nagy fő törés kívántatik kitalálni, hogy ez onnan jó, honnan ered a* szász nemzet minden nyomorúsága — azon bureaucratiatól, melly alkotmányos szerkezetünkből kirí, mint örökös dissonantia hármoniából, melly ha «zen teremben nem rég hallott kívánság szerint több tagokkal s kivált ollyakkal mint 1811-beliek voltak, eláraszthatná ezen országgyűlést, kiforgatná azt minden erejéből, és egy jámbor, de teljességgel nem bátor, s még kevésbbé ártatlan gyűléssé alakitná (tetszés), mellynek már nem az lenne föladata, miként állítsa helyre, a‘ mostoha idők viszontagságai által sarkaiból kifordult alkotmányt, nem az miként hagyhassa át a' maradékra azt, mit durván hív és szabadságért égő őseink erős karral viták ki, s aggodalmasan óva át tudták szálIitni, hanem az, hogy a’ mi megmaradt a’ nemzeti jogukból Emiként lehessen leghasznosabb — személyes nyereséggel alkunni el (helyes! helyes).

Nem képzelgés sem nagyítás mit szólok tek. KK. és Rendek ! nézzünk csak az 1811 -beli országgyűlés jegyzőkönyvébe, ‘s olvasni fogjuk, hogy a’ szász nemzet követei az 1804-beli szabályozást, melly a’ szász nemzetet az alkotmányos nemzetek sorából kitörülte milly fontos fenhagyással fogadták el, t. i. „hogy a' tisztek száma szaporitassék "s fizetések javitassék“ — s már4tek. KK. és Rendek! ha a’ magyar és székely törvényhatóságokban is a’ tisztek választnák a’ követeket, és utasitványokat is azok adnának, vagy még valami más módon — mert megval42

hariiiinczkilenczedik országos ülés 165