Beszédtár Záratékul az 1841 második országgyülési Jegyzőkönyvhöz, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1842)
2. kötet - 1841-1842 / 39. ülés
166 Februar 12-én tartott lom őszintén csupán ezen utón még nem remei lein, hogy az 1811 -beli szász követekhez hasonló követeket lehetne a’ magyar és székely nemzet kebeléből cléállítni; mert minden idők példája bizonyítja, hogy magyar tisztviselők között voltak mindig ollyanok, kik a’ próba-napokban önérdeküket a' közérdek alárendelni elég felemelkedett Ielküek voltak ; például hány jeles magyar és székely tisztviselő vitt a’ productionale fórumokon, mellyekre magunk emlékezünk épen magának a' szász nemzetnek jogai mellett? hány mondott le az 1835-beli mostoha körülmények között, önkény eszköze lenni nem akarván, fényes hivataláról? ’s a’ közjó körüli illy nemes,’s önzéstül ment fölbuzdulás a’magyar jellemének legfényesebb bélyege: ebben ismérek nemzetemre, ebben a fölemelkedésre rendelt népre ; — de mondom ha valami módon lehetséges lenne az országgyűlés többségét ollyan tagokból szer- kesztetni összve, miilyenek az 1811 -beli szász követek voltak, úgy a’maradék bi. zonnyal nem sok alkuba bocsátani valót kapna által nemzeti jogainkból, de annál méltábban kiálthatna föl a’ mostani növendékség olly formán, mint egy vesztegető apához fia szólott: ,,ha te mindent eladsz, mit fogok én eladhatni“ (zajos tetszés). De a’ szász nemzet sem illy szerepet játszott hazánk alkotmányos mezején régebben, hogy az alkotmányos élet becsét értette, mutatja a’ statuta, 's régi kiváltságaik; hogy azok megtartása körüli buzgóságuk munkásságuk nem mindennapi volt, mutatja, hogy mind azokat szinte sértetlenül hozták által annyi mostoha körülmények közt 1804-ig, 4 804-ben is még egynéhány tisztet ki kellett hivatalából tenni, hogy a’ szabályozás behozathassák; de ez utolsó föllobbanása is volt a’ közérdek melletti nemes buzgóságnak, meily után az alkotmány látterétől elvonulva egy hideg burcaucratia halál-karjai között zsibbadoz. — Mi a’ szász nemzet most? egy kontár orvos által tengetett életű beteg; ‘s hol lelhetni föl a’ szász nemzetet? hol gyűlése? hol hallszik hangja? hol tudhatni meg vágyát panaszát? hol láthatni élet-jeleit? hol leli a’szász ifjú, ha neki is dagasztja keblét azon nemes érzés, meily hazát szeretett imádott hazát kér, hogy érte tehessen ’s benne boldog lehessen, hol leli hazáját? Flandern az? vagy Siebengehürge tája? mellyek közül valahol volt; vagy Erdély meily ben 700 év múlva is még mind nincs hazája? s miből ered e' s^omoritó — valósággal ha a’ nemzet 's nem a’ burcaucratia érdekében tekintetik — igen szomoritó helyzet? Nem abból-e hogy a’bureancratia meily mindenben minden, meily a’ nemzet jogait kirekesztőleg gyakorolja, a’ „divide et vinces“ elvein járva minden nemzeti-érdek egyesülést — legyen szásszal magyar, vagy oláh szembe —kitelhetőleg gátol, hogy hatalma boldog birtokát meg örökösithesse ? hogy e rendszer számitólag gyarapodóbban van tek. KK. és Rendek megtetszik azokból, miket az országgyűlésen a’szász követek irántunki maga viseletéből tapasztalunk; meg a’ magyar nyelv körüli utasitváíiy ainkból, mellyek valóban az 1837-kinél idegenebb indulatot mutatnak; — s nekem úgy tetszik, mintha beszédmód, és minden a’ mi ehez tartozik, nagyobb külön-vonulás jeleit hordaná magán, mit bizonyít ezen külön-vélemény is, mire az újabb időkben példa nincs, bizonyít ezen becsületbélyegzó lépés e' visszahívás. Igenis kettő vala a’ szász követek közt, ki a’ bureaucratai intését utasitványán s meggyőződésén fölül nem emelte ; kettő ki a’ nemzetiség ügyében a’ szász érdeket szeme előtt viselte ugyan, de ellenünk nem törekedett; kettő ki azon padokról ritkán hallszó hangon Krdély föl virágzása, nemzetek egyesülésére alapulhatásának édes előérzetét költötte fel kebleinkben, mit mint barátok vagy testvérek egymás közti bízodalmas hangját elértés, ’s méltánylás szembetűnő jelei követték, — 's tán ez okozta főként fejők fölött a’ kajánság fellegének összecsoportozásait; — kettő vala ki előtt nem volt isméretlen milly behatással bir a’ magyarra minden eszme, meily' a’ középszerűség porábul ki van emelkedve, meily ment az önzés bűzétől ; ki előtt nem volt titok, milly hálás érzetet költ a’ magyarban, ha csak szorosan annyit nyer is akár felsőbbtől, akár magához hasonlótól, mennyire jog szerint számot tarthat iia az szívességgel nyujtatik; csak
