Beszédtár Záratékul az 1841 második országgyülési Jegyzőkönyvhöz, 1841. november 15. - 1843. február 4. (Kolozsvár 1842)
1. kötet - 1841-1842 / 6. ülés
\ hatodik országos ülés. 27 megkészítését illyennek tartom azt; pedig, hogy a' kitűzés felett tanácskozzunk mi légyen t. i. napirenden ? a‘ dolog hosszabbítására vezetőnek gondolom. Ez okból; de utasitványomnál fogva is kötelességem kívánni, iiogy a’ lajstrom vétessék fel elólegesen. Kérem tehát excellencziádat méltóztassék a’ napirendnek a’ lajstrom tárgyát kitűzni. B. Kemény Domokos, (kir. hivatalos.) Igen helyes és józan elv az, hogy az ember maga dolgát igazítva, kövesse a' természet által kimutatott utat, ’s ettől senki fontos ok nélkül ne térjen el. Ki ezen elvet követi, nem csak a’ magános életben, hanem a political viharok között is biztosan ön magával megelégedve halad előre. A’ tárgyat fölvéve, kérdem: mi a’ dolog természeti rende ? Bizonyoson nem az, hogy előbb válasszunk ’s törvényt hozzunk, ’s azután fontoljuk meg — hogy volt-e jogunk hozzá szólani — ez valójában különös anomalia volna, azt vélem tehát, hogy sokkal természetesb, hogy mindenek előtt egymással megismerkedjünk; magunkat száinbavegyük és csak azután kezdjünk tanácskozni. De tekintetes Rendek! talán valami nagy és fontos ok van, melly ellenkezőt javasol? Ez megtörténhetnék, mert minden elv, még a’ legszentebb, legiidvösebb is in ultima analysi nevetségre vezetheti az embert, valamint szintén a’ legrövidebb út nem mindig a’ legegyenesebb. Annálfogva ha valaki okokat, fontos okokat ad elő gondolkodni fogok—de eddig semmi illyes ok nem mondatott. Hallottam azt is, hogy a' lajstrom fontos kényes tárgy, mellynek elhatározásába nem lenne tanácsos elegyedni, hogy fontos azt tudom, de épen azért jöttünk ide hogy fontos tárgyakat határozzunk el. Mi illeti azt, hogy kényes volna abba béelegyedni — úgy van—ép ez az, mi a’ hazafit méltó aggodalommal tölti el, midőn elgondolja, hogy az ország Rendéinek száz meg száz törvényes határozatai semmivé válnak, mint könnyű fövényporok a' sima tükör felett a’ nélkül, hogy nyomot hagynának magok után, mi ha egyszer megfoganszik törvényes erővel birónak mondatik. Erről viszont nem tehetünk, hivatásunk nagy, hazánk ügye mellett küzdünk kevés reménynyers nagy aggodalmak közt, megvallom ezen aggodalmak nem apadtak hanem nőttek. Egyébaránt itt első kérdésnek látom, hogy a’ tekintetes Rendeknek a’ napirendhez van-e joguk szólani vagy nincsen ? az első esetben hallgatni kellene, de úgy vélem eddigelő ezen jogunkat még senki kétségbe nem hozta— meg lehet talán későbben fogja ezt valaki tenni—• mi tehát teljességgel addig választáshoz nem foghatunk, míg a’ napirendet el nem határozzuk. Én a* lajstrom kérdését nem úgy veszem föl mint valamelly sérelmet, melly a' kir. előadásokkal kapcsolatban lenne — hanem mint olly dolgot, mi a’ dolog természetben van, ’s mit, ha nem is lenne benne semmi sérelem, mindenesetre ellátni kellene— annálfogva a’ mellett vagyok, hogy legelőbb tűzessék ki a’ lajstrom ellátása, ’s azután menjünk át a’ választásra. Mi azt illeti: hogy a’ KK. és RR. nincsenek készen a’ lajstrom kérdésével, az kisebb érdekű tárgy, ezt nem is tudom, de különben is csak a’ dolog formájához tartozik, a.’ minek illy fontos elvet vagy tárgyat soha feláldozni nem fogok. Kérem ő excellencziáját méltóztassék kitűzni a’ lajstrom kérdésit, (helyes.) B. Huszár Károly. (Kolozsmegye követe.) Nem akarok itt a’ lajstromhoz hozzá szólani, de figyelmeztetem elnök ő excellencziáját hogy valamennyire követi tanácskozásainkban a’ lajstrom kérdésével már készen is vagyunk, és ha az elnök ő excellencziája azt kitűzi, délután követi conferentiába öszvejö- hetünk, 's azt bevégezhetjük úgy: hogy a1 holnapi országos ülésben elővehetjük. Topler Simon. (Marosvásárhelyi követ.) A’ lajstrom kérdését olly munkának veszem, melly előleges. A’ törvény ugyan azt mondja — hogy minde* 1 )