Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
1834 / 9. ülés
66 Kilenczedih ülés Junius’ 30-kán. Kovács Is Irán: Csak nevezetességeknek kívánjuk jegyzőkönyvbe iktatását. Teleki Domokos: A’ követ’ kijelentésének oda kell menni, hová kívánja, nem a’ hová kívánhatja. , , Maurer Mihály: A’ jegyzo-es naplokonyvek kozott csak a’ rövidség a különösé". Ha a’ több megyék’ külön véleménye bément; ennek is liékell menni. Wesselényi Miklós: Ez vitatás’ tárgya nem lehet, csak unnyit kérdhetünk: kivánja-e ? Ez, igen is kívánván, a jegyzokönybe beíratni hat áraztatott. Cserei Miklós: A’ jegyzőkönyv’ 7.ik pontja’ felolvasása’alkalmával fenn akadt azon kitételen „elnök atyánkfia" mivel a’ régi országos jegyzőkönyvekben titulust is szoktak volt adni. Továbbá a’ k. llerczeg ö fensége’ számára készített ülő széket királyi széknek kivanta íratni. B. Kern én V í) é n e s: Sok olyat találunk a’ régi példákban, melyet a’mai időben nem örömest követünk: szebb titulust elnökünknek nem adhatunk mintha , atyánkfiának" nevezzük. Az ülőhely pedig az ez előtti jegyzőkönyvekben is csak így neveztetik. Ugyan ezen pontban a’ k. előadásokat magában foglaló levél k. rendelésnek lévén nevezve. Szász Károly: Azt jegyzi meg, hogy az, mi a’ Fejedelem’ saját alirá- sa alatt kel, rescriptumnak neveztetik; a’ rendelés pedig inkább decretumat tenne, mi a’ guberniumtól ’s cancellariatól az ö Felsége’ nevében kelt levelek’ szokott nevezete: azért leírásnak kívánja igazitatiíi. Cserei Miklós pedig k. levélnek, mint 1791-Ben. Felolvastatván az 1791-beli jegyzőkönyvnek ezen kérdést illető része, midőn ebben a' rescriptum k. levélnek, a’ k. biztos’ ülőhelye j^dig felemeltebb ülőhelynek kifejezve találtatott, a’ mostani jegyzőkönyvben is ugyan ezen nevezetek fogadtattak el. G. Bethlen Pál: A’ jegyzőkönyv’ I2-ik pontja’ olvasásával azon indítványt teszi, hogy az irományokra ne csak számmal legyen a’ hivatkozás, hanem röviden tartalmuk is érintessen. * • B. Ke mén v Dénes: Nem tud esetet, miszerint a' kir. előadásokból vala- %/ ha kivonat készítetett volna. ( • Szász Károly: Különbözik a’ kivonat a’ czimzéstől; azért az irományok’ rövid foglalatja’ beiktatását nem javasolja, de czimét igen is, így: p. o. „az X. szám alatti a’ k. előadásokat magában foglaló kir. levél." Ezen javaslat* elfő gadtat ik. G.. Haller István: Azt véli, hogy ezen k. levél a' régi mód szerint megérdemli egész kiterjedésében a’ béiktatást, mint az országgyűlés’ inegkezdhelésé- nek alapja. Wesselényi Miklós: Egyik iromány sem mehet felségességéert máshová , mint az irotnánvkünyvbe ; különben a’ régire térünk viszsza, 's jegyzőkönyvünk némely irományok’ bele burkolása miatt félszeg előterjesztések’ és határozások’ csonka eléadásábol fog állani. Az iromány épen úgy az országé, mint a’ jegyző és napló, mind méltóságára mind köz kézén forgására nezve. Gál Domokos: A’ 13-ik pont’ olvasásánál azon észrevételt teszi, hogy ideiglenes itélőmesterek Horváth Fere n ez és Sala Sámuel, miután assessori hivatalukból másba tétettek által, és előbbeni helyük ki is pótoltatott, érdest teszen, liogv az országgyűlési biztos ő k. fensége á n o s’ feleletével bémenjen-e az irományok’ könyvébe l •‘OS/ a szeműit k. táblabirák az asztal mellett nem maradhattak volna. Wesselényi Miklós: Maga helyén jó megjegyzés lett volna, de ezen protocollumra nézve már elvan késve. Veres József: Kérdést beszéde a’ b. Jósika J á Gál Domokos: Az ő Felsége iránti tisztelet is azt kivauja, melyében küldött k. biztos’ beszéde felelet nélkül ne maradjon. Horváth Dániel: Mind a’ két beszédnek bé kell az irományok’köny vebe menni, különben hézag marad. Wesselényi Miklós: A' k. Főherczeg Ő fensége’ beszéde kétségkívül be fog az irománykönyvbe menni. A’ b. Jósika János’ beszéde is benic- gyen valahová, mert jeles beszéd. Bémehet vagy a’ naplóba, mivel mondatott az egyes vélemény; de az iromány kön V' yen valahová, mert jeles beszéd. Bémehet vagy a’ naplóba, mi\ rszag színen, vagya’ jegyzőkönyvbe mint egyes vélemény; de a be nem, inert ott csak hivatalos Írások közöltéinek, és ha a’ b. Jósika János’
