Erdély Nagyfejedelemség 1834-ik esztendőben Május 26-kára Kolozsvár szabad királyi városba hírdetett, Országgyülésének jegyzőkönyve, 1834. május 28. - 1835. február 6. (Kolozsvár 1834)
1834 / 2. ülés
15 AJ KK és RR. az országos választás alá tartozó hivatalok'betöltésének. semmi esetben más útját azon kívül, melvet az 1791-beli 20-dik törvény czikkely szabott ki, nem ösmér- vén, az itélőmesteri hivatalokat a' több- választás alá tartozókkal együtt jelenleg ürességben lévőknek tekintik, 3s a’ lehető káros következtetések3 kikerülése3 tekintetéből szükségesnek találják ez utlal mind a’ három nemzetből egy egv toll- vivőt egyes szózatolás3 utján nevezni ki, csupán a3 valóságos országos elnök és itélőmesterek3 törvény szerinti helyre ásatásukig való munkálkodásra; mely idő alatt semmi más tárgyat ezen országgyűlés nem fog folytatni azokon kívül, melyek egyenesen a3 választást, és a3 gyűlésnek maga dologfolytat- hatási szerkezetét illetik. Ezen ideigleni toll vivők3 számára nézve nemes forda-vármegye3 követei utasítványaikhoz képest ellene mondottak annak, hogy három választassák, egy tollvivőt is a3 jelen szükség’ esetére elegendőnek állítván : Azonban a többség a' hármas számnál maradván, az elébbi megállítás szerint a3 tollvivőkre való szózatolás az ülés' színén titkos czédulák mellet el kezdetett. i t a t á s o k. G. Kémény Sámuel: Utasításánál fogva azon indítványt teszi, hogy mindenek előtt az ország’ rendei a’ régi szokások’ utmutatása szerint is az egyes- ségi hitet tegyék le. Gál Domokos: «Szükségesnek látja, hogy egyszersmind a’ hódulási hit is tétessék le. B. K emény Domokos: Mivel egyiket a’ másiktól elválasztani nem lehet, mind a’ kettőt szükségesnek látja ; de minekelőtte a’ hit letétetnék, elébb tol 1 vivőkről kell gondoskodni, mire nézve az ideigleni előlülőségre nézve gyakorlott elvet ajánlja. Horváth Ferentz: A’ miképen a’ Május’ 211-iki országos ülésben itélő- mester társa Földvári Farkas nyílatkoztatást tett, ahhozképest maga és társai- nevében most is jelenti: hogy hívatalaikot ideiglen, az az: a’ választásig, a’ milyen jo szívvel felvállalták, szintoly készséggel most, midőn a’ rendeknek gyűlése van, általadják, hogy választás tartassák a’ szerint a’ mint azt a’ hazai törvények megkívánják- (éljen /) Wesselényi Miklós: Ezen kinyilatkoztatást igen természetesnek találja, mely csak oly hazában ’s oly nemzetnél érdemelne dicséretet, hol a’ kötelességről ellelejtkezés annyira eláradt, hogy már a’ kötelességnek valamennyire és valahára teljesítése is nagy érdem lenne; mi pedig ily mélven még nem siilyed- tünk le. Ezen kinyilatkoztatást tehát törvényesnek és helyesnek tekinti , melyet szíves örömmel és köz helybenhagyással kell elfogadni. Azonban azt veszi észre, hogy az elébb szóló itélömester egyszersmind az ezen hivatalra leendő választásról is szóla és a’ választást ajánlá; mire azt feleli, hogy most, midőn a’ to 11 vi tel röl van szó, nem jött még el azon időpont, melyben itélőmesterhí- vatalróli választásról lehessen szólani, ’s a’ Május’ 28-káni vitatások’ nyomán a’ tollvivők’ választását oly elkerülhetetlennek állítja, hogy annak kétségen kívül az elölülői szék’ betöltése után azonnal történnie kell. A’ tollvivöket az ilélőmes- terektől egészen megkülönbözteti, mivel itélömester csak törvényes lehet, a- nem törvényes pedig nem is létezhet; következéskéjjen a’ mi nem létez az tollat nem vihetvén, a- mostahi itélőmesterek a’ tollat nem vihetik. — Azt, hogy a’ mostani itélőmesterek akár mind hárman akár egy vagy kelten ideiglen inegrna- rasztassanak, tanácsosnak nem látja ; mivel ez által a’ Felségnek helyettezési jusa elismertetnék, mely hogy soha sem fog elismérietni, már másutt kifejtetett. ( helyes) De valamint ezt a’ rendek el nem ismérhelik; szintoly kevéssé tulajdoníthatják magoknak azon justis, hogy itélőroestereket a’ Felség’ megerősítése nélkül váMásodik ülés Junius’ ^9-kén.
