A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VÍI. ÜLÉS.

i 80

hozatott fel, amikor még senki sem tudta, hogy mi lesz a Balkánon. (Élénk derültség jobbfelöl.) Akkor igenis helyes volt, a legkényelmesebb volt azt mondani: statusquo (Derültség jobbfelöl.), mert ha ezt ki nem mondják, akkor valószínű, hogy már akkor összevesztek volna a nagyhatalmak, mielőtt még a balkáni krisis megindult. (Ügy van!) Ez tehát egy ephemer jelenség ebben az egész politikában, amelynek szerintem akkor sem volt súlya és ma utólag sem lehet annak nagy súlyt tulajdonítani.

De miután már előbb foglalkoztam Szaszo- novnak említett kijelentésével, felemlítem, hogy ugyanabban a beszédében találkoztam egy oly passussal is, amely megjegyzés nélkül talán még sem maradhat és amelyben ő az Osztrák-Magyar monarchiával való viszonyt szintén úgy állítja be, hogy az nagyon helyes, jó és barátságos és ezen az alapon annak a reményének ad kifejezést, hogy az osztrák kormánynak módjában lesz gondoskodni arról, hogy a Galicziá- ban felmerült russopliiláramlat ne vitessék át orosz területre, Ukrajnába. Ha ezt nem egy külügyminister mondja, talán meg lehet érteni, de a külügyminister szájából úgy hangzik ez, mint beavatkozás a másik állam belügyeibe, amennyiben feltételezi, hogy itt olyan tenden- tiák vannak, melyeket csak egy kormány tud megváltoztatni és elvárja attól a kormánytól, hogy az ő belterületén olyan intézkedéseket tegyen, melyek a másik államnak belpolitikája szempontjából kellemesek volnának. (Zaj.)

Hadik János gr. : Oda fognak jutni a dolgok. (Zaj.)

Khuen-Héderváry Károly gr.: Ezt nem tudom, de azt tudom, hogy egy idegen kormány nem lehet illetékes egy másik állam területén akképen intézkedni, mint annak az államnak saját kormánya és sehol a világon nem tűrik meg, hogy egy idegen állam a másik állam ügyeibe beavatkozzék. (Helyeslés.)

E tekintetben teljesen egyetértek azokkal, kik úgy tüntették fel Romániával való viszonyunkat, hogy egészen helytelen volna belpolitikánkat úgy intézni, ahogy egy külállamnak ephemer talán momentán felfogása ezt kívánatossá teszi. Igen helyesen mondta Andrássy Gyula gróf bizottsági tag ur, hogy hiszen voltak idők, mikor nagyon éles volt a románokkal való viszony Magyarországon és ez nem gátolta Romániával való szövetséges viszonyunkat. Ez csak ürügy, amint Andrássy Gyula gróf nagyon helyesen mondja. Másrészről azt is látjuk, hogy daczára annak, hogy mi hosszú időn át következetesen igyekeztünk Romániának külügyi politikáját is előmozdítani, ez nem volt elegendő arra, hogy adott momentumban mégis ettől a terrénumtól ő el ne távolodjék és olyan com- binatióhoz közeledjék, mely nem a mi combina- tiónk.

Ezért van az, hogy nemcsak belpolitikát kell önállóan csinálni, tekintet nélkül arra, hogy

a másik államnak tetszik-e vagy sem (Helyeslés), hanem hiába csinálunk mi a másikért jó külpolitikát, ha az annak érdekeivel nem találkozik és mihelyt azt tartja, hogy neki más külpolitika jobb, akkor, mint előbb is bátor voltam mondani, kár vele foglalkozni és más utón kell keresni azon érdekek biztosítását, melyeket a monarchia szempontjából elhanyagolnunk nem szabad.

Apponyi Albeit gróf is foglalkozott ezen kérdéssel és bizonyos kapcsolatba hozta ezt azzal, hogy a mi romániai követünk nyilatkozata ellentétben áll azzal, amit a ministerelnök a házban mondott a román kérdést illetőleg. Csak arra vagyok bátor emlékeztetni a t. bizottságot, hogy a ministerelnök a házban rögtön helytelenítette annak a követnek nyilatkozatát, tehát semmikép nem identifikálta magát vele. Talán méltóztatnak is emlékezni, hogy mintegy három nappal ezelőtt a külügyminister az osztrák delegatióban oly irányú elvi kijelentéseket tett e tekintetben, hogy a belpolitikába való avatkozást ő nem tűrheti el, ami principiális állásfoglalás azzal szemben, amit Romániában tőlünk vártak.

Ez teljesithetetlen dolog és ők szerintem csak azért helyeznek ma nagy hangsúlyt erre, mert nekem azt kell feltételeznem, hogy annyira elfogultak már ezen állásfoglalásukban, hogy ennek a mi részünkről Való nem teljesítése egy ok arra, hogy eltávolodjanak a mi külpolitikánktól. Máskép nem tudom ezt megmagyarázni egy önállóan eljáró és önérzetes kormánytól, amely a maga területén, Romániában semmi esetre sem tűrne el beavatkozást a mi részünkről. (Igaz! Úgy van!)

Felszólalásomban csak futólagosán foglalkoztam azon nagy kérdéssel, mely lejátszódott Európában a legközelebbi években. Azt hiszem, hogy ez bizonyos eszméknek tisztázása szempontjából talán nem volt felesleges, mert benne oly képeket kívántam felállítani, melyek itt még kifejezésre nem jutottak és mert annak kívántam kifejezést adni, hogy nem szabad csüggednünk azért, mivel momentan a situatio nem valami kedvezően fest körülöttünk. Az nagyon is megváltozhat, csak fel kell keresni és találni azon utakat, amelyek a hármasszövetség mellett is biztos barátokat szereznek és adhatnak a jövőben épen a Balkán helyes és egészséges kialakulása érdekében.

Erre kívántam utalni és meg vagyok róla győződve, hogy ezen utakat meg lehet találni, ezeket a szálakat meg lehet fogni és igy talán sokkal rövidebb idő alatt érhetjük el azt a czélt, amit most már az orosz külügyministerrel közösen vallunk, hogy a Balkán a balkán népekké legyen. Ha ezt elértük, akkor ami belső nyugalmunk is teljesen helyre fog állni és közgazdaságunk továbbfejlődése a legtermészetesebb utón van biztosítva. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés.)