A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VII. ül.liS. 1ÏÎJ amelyek ilyen lehetőséget kizárnának. Volt egy momentum, amidőn az összes Balkán-államok bizonyos szövetségben állottak egymással egy czél elérésére és akkor hiábavaló lett volna a mi részünkről bármiféle törekvés ennek megbontására, mert az elérendő czél sokkal nagyobb volt, mint az, amit mi nyújthattunk volna akkor nekik. De ma, a történtek után, azt hiszem, megszűnt ez a momentum, amely akkor határozó volt és ez biztat arra, hogy igenis lehetnek azok között olyanok is, akikre biztosan számíthatunk, mert az ő érdekeik fogják őket ide utalni és anélkül, hogy mi azt nekik bebizonyítanék, ők maguk be fogják ezt látni és ezen az alapon fogják keresni azt a támaszt, amelyet a monarchia adhat, még pedig nagyban és sokkal nagyobb mértékben adhat, mint ahogy ezt a ma ott levő népek feltüntetni szeretik, mert ma igenis az a tendentiájuk, hogy a monarchiát úgy állítják oda, mint egy quantité negligeable-t. De nagyon jól tudják, hogy nem úgy vau, hogy mi barátságunkkal ott nagy erőt képviselhetünk és érdekeik előmozdításában nagy factor lehetünk. Amint előbb is mondottam, körülbelül Európa minden nagy államában az a vélemény alakult ki, hogy az illető államok kormánya rosszul járt el a balkán-ügyek rendezésében. Egyik nagyon eclatáns. példáját látjuk ennek abban, ami most legközelebb lefolyt Oroszországban a dumában, ahol az orosz külügy- minister saját politikáját védelmezte. O sem tehetett egyebet, — mondotta — mint ami itt is, másutt is történt, hogy igyekeztünk a békét fentartani, szerencsére fentartottuk a békét, mindenkivel jóban vagyunk és szeretjük egymást. Előállott azonban akkor egy képviselő, aki azt vetette a külügyminister szemére, hogy ő nem helyesen fogta fel Oroszország érdekeit, nem védelmezte meg azokat. Ilyen jelenségekkel szemben azt mondhatjuk, hogy ezek minden esetre csak megkönnyítik a mi szerepünket, amikor nálunk meg azt mondják, hogy mi hibáztuk el a dolgot. Hátha az oroszok is elhibázták. ... Rakovszky István : Mind a ketten elhibázták! Khuen-Héderváry Károly gr.: . . igaz, hogy az nem vigasztalás, ha azt mondhatjuk, hogy socios habuisse dolorum, de a tények mégis azt bizonyítják, hogyha nálunk történtek is hibák, ilyenek nemcsak nálunk történtek, hanem másutt is történtek és ha nem állott be az a köznyugvás, amelynek be kellett volna állania ilyen nagy háborús eruptio után, mint amilyen a Balkánon lefolyt, azért a felelősséget nem egyesek, hanem az összes európai államok viselik (Úgy van!) Azért valószínűleg mindnyájunknak tovább kell majd foglalkoznunk a kérdés további fejleményeivel ; ez a probléma áll az összes államok előtt és erre valók a fegyverkezések. Én nem állítom, korántsem hiszem és nem is akarom hinni, hogy e miatt háborús összeütközésekre kell hogy a sor kerüljön, ezek a dolgok talán elintézhetők lesznek máskép is és mindenesetre az illető kormányok hivatása lesz mentői kevesebb vér- és pénzáldozattal elérni azokat a czélokat, amelyek elérendők. De mi az elérendő czél? Nem is olyan nehéz probléma ez. Tulajdonképen semmi más, mint az, hogy természetesen alakuljanak ki a viszonyok a Balkánon, amint hogy ma nem természetesen vannak megoldva Ebben van tulajdonképen a kérdés magva. Papiroson olyan határok diktáltattak, amelyek az életben nem existálhatnak. (Igaz! Úgy van!) Ezeknek corrigálódniok kell és ezek corrigálódni is fognak, akár akarjuk, akár nem, mert itt erősebb lesz az életereje egyes népeknek, akik ezeket az országrészeket ott lakják és ezek meg fogják keresni és meg is fogják találni azokat a határokat, amelyek között ők azután nyugodtan élhetnek. (Helyeslés.) Amint ez bekövetkezett, mi is nyugodtan nézhetjük a világ folyását tovább, mert ha ez a természetes alakulás a Balkánon egyszer előállott — nekünk velük szemben más óhajásunk nem lehet — akkor az a természetes befolyás, amely egy nagy állam szomszédjaival szemben gazdasági téren elő szokott állani, érvényesülni is fog és ez a processus a maga természetes utján le fog folyni. Ennél többet mi nem kívánhatunk, nem is kívántunk soha. (Helyeslés.) Ez a czél az, amely elérendő. Az előbb említettem már, hogy az orosz külügyminister felszólalása milyen elbírálásban részesült a dumában. Az ő beszédének egy passusa engem igen érdekelt és mondhatom, nagyon megnyugtatott. T. i a mi politikánk vezéreszméje a Balkánt illetőleg harmincz évnél hosszabb időn át és illetőleg még 1878 előtt az orosz-török háború idejében, amely vezéreszmét egy magyar politikus állította fel, az volt, hogy a Balkán a balkán-népeké legyen. Ezt halljuk ma az orosz külügyminister szájából. Ez mindenesetre azt mutatja, hogy egy nagy körforgás után talán találkoztunk egy ponton. Mi ebből az alapelvből indultunk ki már olyan időben is, amidőn ez még korántsem volt Oroszországnak politikája és hosszú idő eltelte után, igen sok összekülönbözés, összejátszás és politikai összeveszés után ime oda kerültünk, hogy ma az orosz külügyminister is ugyanazt mondja. Ez biztató jelenség, — mert fel kell tételeznem, hogy ez komolyan van mondva — hogy ennyire találkozik e ponton Oroszországgal a Balkánt illető politikai felfogásunk, mert hisz mi sohasem kívántunk mást, mint azt, hogy a Balkán legyen a balkán-népeké. Károlyi Mihály gr.: Es a statusquo? Khuen-Héderváry Károly gr.: Ha méltózta- tik nagyon érdeklődni ezen kérdés iránt, a status quo, amint, talán méltóztatnak tudni, csak akkor 23*