A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
170 VII. ÜLÉS. nyos területi compensatiókat kapjon, hanem az is, hogy az uj területi elhelyezkedések, az uj területi megoszlások oly módon történjenek, hogy az az egyetlen Balkán-állam, amelynek politikai súlyától Románia tartott, amelyben vetély- társat látott, t. i. Bulgária túlságosan meg ne erősödjék. Sajtó-coinmentárok ezt a dologi még világosabbá tették. Ezek szerint nemcsak bizonyos területi compsnsatiók elérése, hanem egyszersmind Bulgária túlságos megerősödésének elkerülése is egyik csélja volt már akkor a román politikának. Mélyen tisztelt országos bizottság ! Nem tehetek róla, de nekem az a benyomásom, hogy ezen megállapított tények ismeretén az azóta nyert anyag nem változtat semmit. Én kerestem a mi vörös könyvünkben, kerestem a román zöld könyv ezen epochájával párhuzamosan futó közleményekben a magyarázatot, de, sajnos, a mi vörös könyvünk épen ezen a téren rendkívül fukar közlésekben. Csak egv dolog vonul végig a mi vörös könyvünkön, t. i. az, hogy Szófiában tényleg mindig tanácsokat adtunk, még pedig igen beható tanácsokat abban az irányban, hogy iparkodjanak Romániával megállapodásra jutni. Az a vád, amelyet román részről ellenünk intéznek . . . (Zaj a baloldalon.) Kérem, én várni fogok egy kicsit, amig ott befejezik a beszélgetést. (Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Az a vád, amelyet román részről hallunk, hogy mi az ő érdekeik előmozdításában nem voltunk elég serények és elég őszinték,, ez a vád a vörös könyv által teljesen meg van czáfolva és ha a mi külügyi politikánk felett a román parlamentben discussio folynék, akkor ennek a vörös könyvnek alapján kellene, hogy az a parlament a legfényesebb elégtételt szolgáltassa külügyi politikánknak. Lovászy Márton : Ez igaz ! Úgy van ! Apponyi Albert gr. : Ámde, mélyen t. országos bizottság, mindezekből az adatokból nekem az a benyomásom támad, hogy a román-bolgár diffe- rentiát már nem lehetet kizárólag abból a szempontból felfogni, hogy Bulgária Romániának bizonyos területi határkiegészitéseketconcedáljon, — még pedig bizonyos kiterjedésben — hanem belevegyült ebbe — és ennek nyomai már régen láthatók kellett hogy legyenek — az a másik kérdés, a hatalmi egyensúly kérdése is, úgy, hogy annak a politikának, amely Románia és Bulgária között közvetíteni akart, amely mindkét államhoz való barátságos viszonyunkat arra akarta felhasználni, hogy a köztünk való összeütközést elkerülje, barátságunkat szilárd alapokra fektesse és ezáltal a Balkán-félszigeten egy conservativ elemet, egy conservativ blokkot létesítsen, amely törekvést én rendkívül helyesnek tartom, de amely czél elérésére annak a diplomatának sokkal szélesebb körű, sokkal mélyebb actiót kellett volna folytatnia : annak a politikának fel kellett volna fognia a bolgár-román difierentiát a maga egészében, a hatalmi igények közvetítésének gondolatával kellett volna foglalkoznia és nem lett volna szabad arra szorítkoznia, hogy minden idejét a határvonalaknak egy pár kilométerrel előbbre vagy hátrább való tolására fordítsa. T. országos bizottság ! Akkori kritikámnak ezt a részét az eddig rendelkezésemre álló adatok alapján feltétlenül fenn kell tartanom ma is. És ha már Romániáról és Romániához való viszonyunkról szólunk, nehogy erre a kérdésre újból vissza kelljen térnem, megállapítom már most azt, hogy a vörös könyvnek azok az adatai, amelyek tanúskodnak a Románia érdekei mellett kifejtett igen buzgó működésűnkről, nem azt bizonyítják, amit bizonyitaniok kellene. De erre sem terjeszkedem ki bővebben, mert nem ez a kérdés. A hiba és az eredménytelenség éppen abban nyilvánul, hogy mi a lehető legnagyobb buzgóságot fejtettük ki Románia érdekének támogatásában és az eredmény mégis Románia elhidegülése, Romániához való barátságunk megromlása. Honnan van ez, mélyen t. országos bizottság? Ennek történetét is re- construalni lehet az adatokból. Románia támogatása a mi egész actiónkon végigvonul. Eljut a román-bolgár kérdés ahhoz a ponthoz, amely a mi vörös könyvünknek 226., 230., 23-t. számú okmányaiban jut kifejezésre, melyeknek elseje elmondja, hogy a román külügyminister együttesen magához kérette Oroszország követét és a mi követünket és az ó interventiójukat kérte Szófiában, hogy Bulgária magát kellő időben elhatározza a szükséges áldozatokra. A második okmány már azt mondja, hogv az orosz külügyminister azt mondja a mi nagykövetünknek, hogv Bulgíria oly érzékeny e tekintetben, hogv jó lesz reá pressiót nem gvakorolni a területi átengedéseket illetőleg, — Oroszország tehát akkor ettől az actiótól félrevonult — következik ezután az okmányok egv másik seriese, mikor Londonban az angol kormány felveti ezt a kérdést — erre nézve a felvilágosítások megadása a 289. szánni okmánynyal kezdődik, — hogv Bulgíria és Románia a kö tűk levő difierentiát a nagvhatalmak Ítéletére bízzák. Ezt némi huzavona után elfogadja Bulgíria és Románia is és április elején összeül a szentpétervári conferentia. Ennek a conferentiának tárgyalásaiból a román zöld könyv tanúsága szerint valahogv transpirál az, hogy a hármasszövet- ség képviselői a román igények mellett foglalnak állást, a hármas entente képviselői pedig a román igények ellen. Szentpéterváron azonban létrejön egy elvi megállapodás, amelynek keresztülvitele még különböző román-bolgár vegyes bizottságok kiküldését teszi szükségessé, amelyek a szentpétervári conferentia eredményeineks részleteinek megállapítására kell hogy dolgozzanak. Idáig még úgy áll a dolog, hogy Románia a hármas-szövetség — legmelegebben Németország, azután a mi diplomatiánk — támogatásával dolgozik a triple-entente ellen. Abban az időpontban, amelyre az én tekintetem folyton irányítva van, t. i., a második balkán háború kitörését közvetlenül megelőző időpontban pedig teljesen megfor-
