A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
ezen közegek kifejtenek abban a tekintetben, hogy különösen az élő állat, élő baromfi, friss és feldolgozott hús-, friss gyümölcs-, általában romlandó áru-kivitelünket meggátolják, illetőleg annyira megnehezítsék, hogy az exporteurnek elmenjen a a jövőben a kedve attól, hogy ezen áruk kivitelével újabb kísérletet tegyen. (Úgy van! jobbfelól.) Ez egy tűrhetetlen állapot, t. országos bizottság, amely feltétlen orvoslásra szorul. S ha a magam részéről el is ismerem annak a fontosságát, sőt szükségességét, hogy a német kereskedelmi szerződést felmondás nélkül hosszabbítsuk meg, csakis azon feltétellel volnék hajlandó ehhez hozzájárulni, ha kellő biztosítékokat tudnánk szerezni arra nézve, hogy a mi kivitelünk ne részesüljön hátrányosabb kezelésben, mint más, velünk versenyző államoké, első sorban Oroszországé. S itt vár éppen diplomatánkra a feladat, hogy a német kormány ezen változtatások szükségességéről meggyőzze s meggyőzze különösen arról, hogyha Németországgal fennálló feltétlenül értékes politikai barátságunk ellen hangok hallatszanak, a monarchiában pedig mindkét államban, úgy ebben feltétlenül nagy része van annak a bánásmódnak, amelyben a monarchia kivitele a német határon részesül, (ügy van! jobbfelól.) Ezt kötelességemnek tartottam a t. külíigy- minister urnák különös figyelmébe ajánlani ; hiszen tudtommal a diplomatiai közegek a külföldön azért is vannak, hogy gazdasági érdekeinket a külföldön is megvédjék. Különben a költségvetést átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk helyeslés bal felől.) Elnök : Ki következik '! Teleki Sándor gr. jegyző : Apponyi Albert gróf ! Apponyi Albert gr.: Mélyen tisztelt országos bizottság ! Gondolkodva a külpolitikai helyzetről és a külügyminister ur által képviselt külpolitikáról, különösen pedig visszatérve a legutóbbi Balkán- crisissel szemben követett magunktartására, nekünk, akik a múlt évi delegatio tárgyalásaiban már részletesen kifejtettük álláspontunkat, tulajdonképen az a feladatunk, hogy ezt az akkor kifejtett álláspontunkat revideáljuk, újabb megfontolás tárgyává tegyük, azoknak az okmányoknak és adatoknak a segitségével, amelyeknek birtokába jutottunk. Birtokába jutottunk a külügyminister ur által közölt vörös könyvnek, birtokában vagyunk azóta a román zöld könyvnek és birtokában vagyunk számos egyéb informatiónak, amely jour- nalisticai utón látott napvilágot, amelyeket azonban részben hivatalos közlemények, részben a czáfolatok elmaradása megerősítettek. Mindezt az anyagot összegezve, körülbelül én is arra az eredményre jutok, amelyre jutott Andrássy Gyula t. barátom és amelynek ő tegnap kifejezést is adott, hogy t. i. a dolog lényegében akkor kimondott nézetünket nem módosíthatjuk. Kétségtelen, hogy az a megvilágítás, amelyet a közelfekvó Keleten lefolyt események azóta nyertek, sok tekintetben kellett, hogy eltompitsa azt a kritikát, amelyet az igen tisztelt külügyminister urnák a politikájával gyakoroltunk. De a dolog lényegében álláspontunknak a változtatására nincsen semmi ok. Ezt Andrássy Gyula gróf t. barátom tegnapi nagyérdekü beszédében kifejtette a keleti krisisnek - első phasisát illetőleg. Visszatért arra a politikára, amelyet szerinte helyes lett volna követni a balkánfélszi- geti eseményekkel — a balkánfélszigeti görgetegnek — a megindulása előtt és azoknak mindjárt első phasisában és kiegészítette fetjegetéseit különösen Albániára vonatkozólag igen becsesen és érdekesen az albániai helyzetnek másik alapos ismerője, Rakovszky Béla t. barátom, úgy, hogy azokhoz, amiket e tekintetben ezen két t. tagtársam elmondott, amiktől némely nuance-ban talán eltérek, de amikkel nagyban és egészben egyetértek, nincs hozzátenni valóm. Szólni kívánok azonban-némileg behatóbban külpolitikánknak második legfontosabb és az ítélet megállapítására legmérvadóbb phasisáról, t. i. arról az eljárásról, amely a Balkán-szövetségesek közt kitört viszály és későbben kiütött háború előtt és e háború alatt folytattatott. Én azt vártam, mélyen tisztelt országos bizottság, hogy a vörös könyv külpolitikánknak erre a phasisára fog világot vetni, mert ez a phasis az, amelyet a legutóbbi delegationális tárgyalások a legkevésbbé tisztáztak, amely felett a homály süni volt, úgy, hogy én akkor Ítéletemet csak bizonyos következtetésekre-tudtam alapítani és azt hittem és reméltem, hogy most már positiv' adatok fognak rendelkezésemre állani. Ebben a reményemben sajnálatomra csalódtam. Azt a kérdést, hogy minő politikát követett külügyi hivatalunk attól a pillanattól kezdve, melyben a balkán - szövetség bomladozni kezdett, midőn a háborút az addigi szövetségesek közt kikeriilhe- tetlennek látták, midőn azután az orosz czár felajánlotta közvetítését, mondom, azt a kérdést, hogy a krisisnek ezen második fejezetével szemben minő politikát követtünk, minő álláspontot foglalt el külügyi hivatalunk, a vörös könyv meg nem világítja. Csak egy irányban világítja meg. Abban az irányban, hogy állandóan iparkodtunk Románia igényeinek érvényt szerezni, azoknak teljesítését békés utón elérni és igy a román-bolgár összeütközés keletkezését megakadályozni. A kérdésnek erre a részére bátor leszek még tüzetesen visszatérni. A fókérdést illetőleg, hogy szolgáltunk-e és minő tanácsokkal a szövetségesek közül azoknak, akik tanácsainkra hallgatni hajlandók voltak, és ho'gy minő magatartást tanúsítottunk, hogyan nyúltunk bele az eseményekbe az orosz czár közvetítő kísérleteivel szemben : ebben a tekintetben a vörös könyvből felvilágosítást nem nyerünk. Ennélfogva kénytelen vagyok ragaszkodni ahhoz az impressióhoz, amelyet az utolsó delegationális tárgyalások alatt már kifejezésre juttattam, amelyet a ministerelnök urnák a múlt delegatióban elmondott beszédei bennem inkább megerősítettek, mintsem gyengítettek s amelynek különös
