A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VII. ÜLÉS.

niához való viszonya nem egy alkalmi találkozás, hanem messzemenő consequentiáknak érvényesülése. Ha ugyanis Európa nagyhatalmait tekintjük, Anglia talán a monarchián kívül azon egyetlen állam, mely érdekelve van a statusquónak fentartásában.

Anglia ugyanis tengeri suprematiája és gyarmat-birodalmának kiterjedése következtében ragaszkodik a létező állapot fentartásához, monarchiánk pedig természetesen azért, mert nem engedheti meg a continentalis statusquo megbontását. Kétségtelen tehát, hogy mig Európa többi nagyhatalmai — egészen eltekintve attól, hogy milyen szövetséges rendszerhez tartoznak — Oroszország, Francziaország, Németország, Olaszország még korántsem hajlandók lemondani hatalmi sphaerájuk további kiterjesztéséről, épen ezen expensiv törekvésekkel szemben Anglia és a monarchia közt egy természetszerű érdekkapcsolat jött létre és épen ezért üdvözlöm örömmel a külügyi vezetőségünk által igen szerencsésen inaugurált közeledést Angliához.

Azt hiszem, hogy ezen két entente-hatalom- mal való jó baráti viszony egyáltalában nem tángálhatja hármas-szövetségi positiónkat, annál kevésbbé, mert hiszen ismeretes, hogy úgy Németországnak, mint Olaszországnak is vannak külön megállapodásai és épen abból igen nagy erőt és gazdasági fejlődést meríthettek.

T. országos bizottság ! Legyen szabad Oroszországra vonatkozással is elmondani szerény véleményemet.

Nem is akarok a panslavismusnak azon kilengéseiről beszélni, amelyek monarchiánk határoszlopainál sem állottak meg, már azért sem, mert hiszen ezen jelenségnek okát nem is annyira a panslavistikus mozgalom erejében, mint inkább egyesegyedül saját gyenge külpolitikánkban találjuk, hanem utalok azon hatalmas mozgalomra, amely a Balkánon folyik és amelynek czélja nem egyéb, mint a monarchia területi birtokállománya árán — ezt természetesen theoretice értem — barátokat szerezni ellenünk és a monarchiát a Balkán minden egyes államával ellentétbe hozni.

Hiszen ezen nagy mozgalommal szemben számba sem jöhet az, ami részünkről mint védekezés történt, már azért sem, mert hiszen ha a Balkán-krízis történetét végignézzük, azt tapasztaljuk, hogy ott az orosz befolyás érvényesül a monarchia befolyásával szemben s eddig az orosz befolyás győzött, ellenben a monarchia befolyása balsikert szenvedett.

Nem kétlem, hogy a külügyminister ur ki fogja jelenteni, hogy Oroszországhoz való viszonyunk kitűnő és nagyon jó, amint azt már több Ízben tette. Azt sem vonom kétségbe, hogy szentpétervári nagykövetünket a legnagyobb szivélves- séggel és előzékenységgel fogják fogadni, azonban ezen .szívélyesség és előzékenység el fog tartani mindaddig, mig Oroszország katonai készültsége

elérte tetőpontját. Mert azzal tisztában lehetünk, hogyha ezen momentum bekövetkezett, nem nekünk lesz módunkban megválasztani azon körülményeket, amelyek mellett az orosz hódítással szemben kénytelenek leszünk sikraszállani.

Részemről az orosz politikának balkáni ki- lengéseit egyáltalában nem tudom megérteni. Oroszország úgyis saturálva van területtel és módjában van expansiv és culturális tevékenységét egészen más vidékekre irányítani. Hiszen az egész Balkán-félsziget faji és nemzeti széttagoltsága ugv sem hozható az autokrata Oroszország politikájával összhangba. Annál kevésbbé értem, hogy Oroszország befolyásának a Balkánon állandóan sikerül nagyobb tért hódítania.

Itt vannak felekezeti kapcsok is. Ezek jelentőségét letagadni nem lehet, azonban épen az utóbbi időben az első és a második balkánháboru folyamán a Balkánon számos olyan jelenséggel találkozunk, amelyek sediogysem egyeztethetők össze az egységes orosz egyház törekvéseivel.

Módunkban állana ellenfeleink ezen gyengéjét, mint sok más gyengéjét kihasználni, ha azonban ezt akarjuk tenni, ennek első feltétele, hogy ellenfeleink kilétével tisztában legyünk. Az a külpolitikai szisztéma, amelyet a t. külügyminister ur folytat, s amely szerint voltaképen ellenfelekről szó sincs, nem igen alkalmas arra, hogy ellenfeleink gyengéi árán sikerre számithassunk.

Az albizottsági ülések folyamán bátorkodtam a román kérdést fejtegetni és erre a t. külügyminister ur azt felelte, hogy neki a Romániával való barátságunk helyreállítására irányuló diplomatiai actióról és ilyen actió sikertelenségéről egyáltalán nincs tudomása. Ezt köteles tisztelettel tudomásul veszem, azonban "mégis csak kénytelen vagyok utalni azon többrendbeli sajtónyilatkozatra, amely bukaresti követünk részéről történt s amelyek egész kifejezetten a monarchiával való jó viszony helyreállításinak szükségéről tesznek említést.

Hiszen elvégre azzal mindnyájan tisztában vagyunk, hogy Cernin grófnak, egy mindenesetre exponált politikai személynek kiküldetése sem volt teljesen mindennapi dolog. Részemről nem is akarok ezen kiküldetés opportunitása kérdésével foglalkozni. Azonban csak constatálom, hogy egy nem diplomatának a kiküldetése mégis szokatlan dolog volt és ez arra mutat, hogy a t. külügyminister ur ezzel valamit el akart érni. Ezzel szemben nem igen értem, hogy lehet egy diplomatiai actio nem létezéséről beszélni és azt mondani, hogy a t. külügyminister ur nem tud ilyen actióról.

Hiszen nyílt titok, hogy Romániával ha nem is szövetséges viszonyban, de mégis egy katonai conventio alapján állottunk és az sem titok, hogy ezen katonai conventio az utóbbi időben nem rati- fi áltatott. Nem kételkedem azon, hogy a t. külügyminister urnák erről sincs tudomása, azonban tőlem, mint ellenzéki delegátustól nem kívánhatja, hogy arról ne beszéljek, amiről az egész európai sajtó állandóan tesz említést.

1(55