A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

VII. ÜLÉS. 166 Ismétlem : a Romániával való jó viszony helyreállítását fontosnak és czélszeriinek tartom és minden erre irányuló actiót örömmel üdvöz­lök, természetesen feltéve, hogy bele nem kever- tetnek oly momentumok, amelyek kizárólag ha­zánk belügyét képezik. Szerény véleményem sze­rint a Romániával való jó viszony helyreállítása szoros összefüggésben áll a nevezett államnak Bulgáriával való kibékitésével. Kétségtelenül csak az orosz befolyásnak si­került Romániát Szerbiával összehozni. Nem képzelhetek okot arra, miért ellenezné Románia az u. n. nagy-bolgár állam létesítését, midőn épen a nagv-szerb törekvéseknek oly tág teret enge­dett. Hiszen megengedem, hogy a Dobrudzsa és Szilisztria kérdése nagy szerepet játszott Románia ezen törekvéseiben, de hogy miután Románia kívánságainak kielégítését elérte, miért sikerült az orosz diplomatiának Romániát Szerbiával to­vábbra is összekovácsolni, ez egyesegyedül saját diplomatiánk gyengeségének tudható be. Részem­ről azt tartom, hogy égetően szükséges azon ellen­téteket kiegyenlíteni, amelyek Bulgária és Ro - mánia közt léteznek és nem is hiszem, hogy ez oly nehéz lenne. Természetesen úgy az egyik, mint a másik állam ragaszkodni fog ahhoz, hogy kézen­fekvő biztosítékot nyerjenek azon támogatásról, amelyben mi őket részesíteni akarjuk. Bidgária tudvalevőleg csekély haszonnal zárta le a háború mérlegét s ezidőszerint a bolgár nem­zet egész határozottan rá van utalva az erő­gyűjtésre és a belső consolidation. Azonban ezen államnak vitalis ereje és feljlődésképessége két­ségbevonhatatlan és csak az a kérdés, kinek lesz módjában ezt a talajt megtermékenyíteni. Tisz­tában kell lennünk azzal, hogy biztos barátságra ott csak azon esetben számíthatunk, ha kézzel­fogható előnyöket tudunk nyújtani Bulgária to­vábbi fejlődése érdekében. Románia és Bulgária erőteljes államok, amelyek terjeszkedése és fejlődése annál bizto­sabbra vehető, mert mind a kettőnek számtalan faj rokona ezidőszerint még határaikon kívül él. Ez a terjeszkedés be fog következni, akár akar­juk, akár nem és egészen diplomatiánk ügyessé­gétől fog függni, hogy ez a terjeszkedés a monar­chia előnyére vagy kárára következzék-e be. A t. külügyminister ur teljes őszinteséggel beismerte, hogy Szerbiával szemben kifejtett tö­rekvéseink eddig sikerrel nem jártak. Azt hiszem, a kérdés megoldása nem lesz sokáig elodázható, már azért sem, mert a külügyminister ur azáltal, hogy tiszta albán vidékeket Szerbiához engedett csatolni, úgy is megvetette alapját az állandó viszálynak. De hiszen nem csupán az albán vidékekre vonatkozik ez a tény, hanem Macedóniára is. A t. külügyminister urnák e tekintetben meg volt a maga teljesen helyes terve, megvolt a helyes judiciuma ; ezt mutatja a revisio-kérdés. Hogy a revisio kérdése technikailag szerencsétlenül volt inaugurálva és nem sikerült, ez teljesen más kér­dés. A t. külügyminister ur azonban azon állás­pontjánál fogva, hogy a Balkánon a faji és nyelvi határok betartását tartja szükségesnek, már akkor képviselte ezt az irányzatot és hogy ez nem sike­rült, ez arra fog vezetni, hogy a szerb viszonyok még igen sokáig zavarosak maradnak. Szerintem a délszláv-kérdés elintézése előtt a Balkánon nyu­godt fejlődésre számítani egyáltalában nem lehet. Nem végezhetem be beszédemet anélkül, hogy rá ne mutassak külügyi apparátusunk szervezeti bajaira, már azért sem, mert annak, hogy kül­ügyi vezetőségünket és külügyi politikánkat úgy szerény magam, mint többi delegatus társaim erő­sen támadják, oka főleg abban rejlik, hogy kül­ügyi szervezetünk technikailag kevésbbé tökéletes. Mai nap minden szervezet megtalálja azokat a chablonos formákat, amelyek a legújabb tapasztala­tok szerint a czélnak a legjobbnak megfelelnek, csupán a mi diplomatiánk dolgozik azon teljesen elavult hasison, azon régi eszközökkel, melyek a Hof- und Staatskanzlei idejéből származnak és voltaképen csak a nevet cserélte fel külügyi veze­tőségünk. Amint a régi diplomatiai ténykedések egész kifejezetten csak az egyes udvarok közötti relatiók fentartására szolgáltak, úgy a mi külügyi szolgá­latunk ma is megmaradt a tisztán repraesentativ functio terén. Pedig nem szabad elfelejtenünk, hogy a jelenben a világpolitikát a tömegek csinál­ják ; nem szabad elfelejtenünk, hogy a többi nagy­hatalmak külpolitikája egyesegyedül a népek és nemzetek szükségleteiből és eróarányaiból fejlődik ki. Tehát nem használ külügyi szolgálatunkénak, ha egyesegyedül az udvarok, esetleg a mindenkori kormányok tekintélyére támaszkodik, mert hiszen udvarok és kormányok egyebet nem tehetnek, mint amire őket országaik erőhatalmi viszonyai rá­szorítják. Esküdt ellensége vagyok azon irányzatnak, mely a diplomatiai munkát műkedvelésnek tekinti. Nehéz és messzekiható feladatok esnek a külügyi hivatal működési körébe, ennek következtében nem vagyok barátja a szívességből működő hiva­talnokok alkalmazásának. Külügyi szolgálatunk­ban a fizetések különösen az alsó állásokban oly elenyésző csekélyek, hogy nem lehet elvárni, hogy kenyérkeresetre utalt egyének ezen hivatást élet­pályául válaszszák ; szívességből működő vagy nem jól fizetett egyének pedig semilyen pályán nem válnak be. Igen hátrányos külügyi szolgálatunknak azon általános elve, hogy mindenkit föl engednek jutni a legmagasabb állásokig. Mig a hadseregben szám­talan alkalom nyílik a tehetségtelen egyének ki­küszöbölésére, addig a diplomatáéban tényleg mindenki elérheti a legmagasabb szolgálati fokot, föltéve természetesen, hogy családi és társadalmi összeköttetéseinek minősége eleve ki nem zárja boldogulását. T. országos bizottság ! A külügyministerium- nak jóformán kezében van a béke és a háború, a gazdasági fejlődés és hanyatlás ügye egyaránt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom