A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

i 64 VII. ÜLÉS. teni már Valona semlegesítése is nagy hátrány a monarchiára nézve. Hiszen a szabad Adria az az egyetlen ut, amelyen valahogy még megköze­líthetjük a világpiaczot, ennek következtében az Otrantói tengerszoros kérdése reánk nézve csak akkor nyerhetne kielégítő elintézést és csak akkor volnánk Olaszországgal egyenlő előnyös helyzet­ben, ha az Otrantói tengerszoros másik oldala a mi birtokunkban volna. Erre Vonatkozólag már felszólaltam három év előtt. Az olasz-török háború alatt ugyanis voltam bátor felemlíteni ennek a kérdésnek égető voltát ; bátor voltam felemlíteni, mennyire szükséges, hogy épen egy olyan pillanatban, amidőn olasz szomszédunk, akivel különben természetesen teljes egyetértésben vagyunk, rá van utalva arra, hogv mi a hátát védjük, rá van utalva teljes külpolitikai támogatásunkra, egy olyan pillanatban rendezzük vele azokat a kérdéseket, amelyek a jövőre vonat­kozólag oly óriási nagvfontosságuak. Hiszen az albán kérdés kulcsa is Rómában fekszik abban az irányban, hogy ha mi szövetségesünkkel meg tud­nánk egyezni a befolyások érvényesítésére vonat­kozólag, ha el tudnók ismertetni balkán érdekeink elsőbbségét, akkor egy hadosztálynak leküldése Albániába rendet teremtene, ha ugyan mi Albániát államilag támogatni akarjuk. De épen az őszinteség ezen hiányának, mely a monarchia és Olaszország közt éveken keresztül tapasztalható volt, következményeit látjuk ma ebben a helyzetben, hol tényleg Olaszországban minden egyes lépés összeütközést eredményezhet a monarchia és Olaszország közt. Én a t. közös külügyminister urnák az abbá- ziai entrevue-re és az olasz politikára vonatkozó fejtegetéseit igaz örömmel és megelégedéssel vet­tem tudomásul és erre vonatkozólag igen örülök, hogy sikerült neki az olasz kormánynyal oly vi­szonyba jutni, mely jövőben a súrlódásokat le­hetetlenné teszi. Azonban kérem a t. külügy­minister urat, hogy ne felejtse el a monarchiának főbenjáró érdekét a tekintetben, hogy ellenérté­ket nyerjünk azon támogatásért, melyet Olasz­ország földközi-tengeTÍ politikájának nyújtani fo­gunk. Azt hiszem, hogy az olasz közvélemény ma már tisztában van azzal a nagy előnynyel, mely Olaszországra nézve az osztrák-magyar flotta támogatásából ered. Azon ellenérték, melyet mi Olaszországtól elvárhatunk, tisztán Olaszország­nak a Balkán iránti desinteressement-jében keres­hető. Ha Olaszország a Balkánra vonatkozó des- interissement-jét bármilyen formában nem is nyilvánítja ki, de nekünk ott szabad kezet enged, akkor mi megtaláljuk az óriási flotta-befektetés­nek ellenértékét. T. országos bizottság ! Á térek a monarchiá­nak Európa többi államaihoz való viszonyára. Szerintem itt egy érdekes kérdéssel állunk szemben. Miért kellett ugyanis Európa többi államaival szem­ben egyes-egyedül a monarchiának viselni a hár­masszövetség ódiumát, habár valóban egy lépést sem tettünk, mely a többi hatalmaknak, akár Fran- cziaországnak, akár Angliának érdekét, akár Euró­pában, akár másutt tángálta volna ? Ami Francziaországot illeti, azt hiszem, feles­leges kijelentenem, hogy Francziaország és a mon­archia közt érdekellentét egyáltalában el sem kép­zelhető, hisz talán a casus foederis és a világháború bonyodalmaitól eltekintve, nem is képzelhető olyan állapot, mely a monarchiát Francziaországgal el­lentétbe hozná, mig ellenben Francziaországnak főbenjáró érdeke, hogy mint continentalis hata­lom Németország mellett Ausztria és Magyarország is hatalmas és erős legyen. Csupán ellenségeinknek sikerült ezen főbenjáró igazságot a legutóbbi idők­ben elhomályosítani ; de hogy ez sikerült, ezt is a külpolitika mulasztásának teherlapjára kell írnom. Nem mulaszthatom el ugyanis ezen alkalom­mal rámutatni azon teljesen elhibázott sajtópoli­tikára, melyet külügyi vezetőségünk inaugurait, ha ugyan sajtópolitikáról egyáltalán szó lehet. Hogy a közelmúltban gazdasági viszonyainkban oly mérhetetlen károkat szenvedtünk, egyedül annak köszönjük, hogy Oroszország franczia- országi nagykövetének, Izvolskinak sikerült a párisi sajtó utján valóban hermetice elzárni a pénzpiaczot a monarchia szükségleteivel szemben. Kérdem, nüt tettünk mi ezen tervszerű és czél- tudatos üldözéssel szemben ? Hiszen Franczia­ország képviseleteinek utjai a feudal Faubourg I Saint Germain-ba vezetnek, és kérdem, hogy ezek ! után csodálhatjuk-e, hogy ezen par excellence [ democrata országban, melynek politikáját egyes- egyedül a nagy tömegek irányítják, ilyen viszo­nyok mellett nem tudunk simpatiára szert tenni, illetve nem tudtuk ott a simpatiát irántunk fen- tartani. A Franeziaországhoz való jó viszonyra ! és a franczia pénzpiaczra nem csupán saját gazdasági fejlődésünkhöz van szükségünk, hanem főleg azért, hogy a franczia tőke a mi közvetité- sünkkel jusson el a Balkánra. Hisz a közös kül­ügyminister ur által hirdetett külpolitika főleg gazdasági támogatásban keresi a módját annak, hogy a Balkánon barátokra szert tegyünk. Albá­niát megalapitotta, de fontos gazdasági érdekeink vannak Törökországban, Görögországban, Bul­gáriában stb. Kérdem, mikép akarunk eleget tenni ezen bal­káni pénzszükségletnek, mikcr saját hitelszükség­leteink kielégítésére sem vagyunk képesek pénzt találni ? Épen ezért újból szükségesnek látom han­goztatni francziaországi összeköttetéseink ápolását és olyan helyzetnek megteremtését, mely leg­alább a közgazdasági viszonyt Francziaország és a monarchia közt helyreállitja. T. országos bizottság ! Nagy-Britanniával való viszonyunk az utóbbi időben igen örvendetesen megváltozott és örömmel vettem tudomásul a t. külügyminister urnák erre vonatkozó kijelenté­seit. Csak azon őszinte reményemnek akarok még kifejezést adni, hogy a kölcsönös flotta-látogatások­nak meglesznek a hasznos következményei. Sze­rintem egyáltalában a monarchiának Nagy-Britan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom