A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 149 mák is mind kijelentették, hogy feltétlenül ragaszkodnak a statusquóhoz, minden tekintet nélkül a háború kimenetelére és nem fogják tiirni a Balkán-félszigeten remélt területbeli átalakulásokat. Mi lett volna ennek következménye? Ennek következménye az lett volna, hogy akkor az igen t. minister ur magához ragadta volna azt a vezető szerepet, amelyről már eleve lemondott, mert akkor, t. minister ur, nem kellett volna a nagyhatalmakhoz simulnia, nem kellett volna attól félnie, hogy eltávolodik a hatalmaknak attól a concertjétől, amely csak egyben értett egyet, t. i. abban, hogy ne engedje monarchiánk érdekeit érvényesíteni. Ha a t. minister ur megmarad a statusquo elvének alapján, amely erősen körül volt bástyázva azáltal, hogy a többi hatalmak is ebben az értelemben nyilatkoztak és körül volt bástyázva azáltal is, hogy maguk a balkán-hatalmak is kijelentették, hogy nem mennek hóditó háborúra, hanem ők csak hitsorsosaik, csak testvéreik és fajrokonaik jövőjét akarják biztosítani, akkor a hatalmaknak kellett volna közeledniük a minister úrhoz, akkor a hatalmaknak kellett volna kérni a minister urat, hogy ejtse el a statusquo elvét és ha ezt elérte volna a minister ur, akkor mondhatta volna, hogy hajlandó vagyok ezt elejteni ezen és ezen feltétel alatt, hajlandó vagyok elejteni, ha a Török- birodalom letörése ellenében alkottatik a Balkán-félszigeten egy olyan hatalom, amely azzal, ami a törököknek még megmaradt, képes ellensúlyozni azt, amit én Törökország bukása által vesztettem. Ezt lett volna az első feltétel. A másik feltétel, amit a t. minister ur kiszabhatott volna, az lett volna, hogy kérem, én elejtem a statusquo elvét, de nekem Albánia nem elég, változatlanul fenn kell tartani jogi viszonyunkat a keleti vasutaknál; s akkor elmaradt volna az egész keleti vasúti kérdés. A harmadik pedig az lett volna, hogy hozzájárul a t. minister ur a statusquo elejtéséhez, de csak úgy, ha a felosztásra kerülő területek az ethnikai vonalak aránya szerint osztatnak fel. T. minister ur ! Igaz, hogyha ilyen hangon beszélt volna — hiszen csak ma hallottunk egy beszédet, amelyben szintén elhangzott az a bizonyos rémkiáltás : európai háború, — hogy akkor akadt volna akárhány kishitű magyar, aki azt mondta volna : európai háború veszedelmét nem lehet felidézni Hát, t. országos bizottság, mikor egy országnak ily vitális érdekéről van szó és én látom, hogy a hatalmak nem hajlandók az én jogosult és az én önfentartásomra szükséges kívánalmaimat teljesiteni, hát akkor igenis, egész Európát odaállítom egy európai háború veszélye elé, mert azt tartöm, hogy ne hirdessük az európai háborút, hanem azáltal, hogy Európát odaállítjuk az elé, riaszszuk attól vissza és akkor lássa Európa, hogy ez a monarchia akarni tud és ha akar, akkor cselekedni is tud. Ha igy kezelte volna a minister ur a kérdést, nem lett volna európai háború, de meg lett volna Albánia s meg lett volna a Balkánfélsziget felosztása az ethnikai határokon belül. Hiszen láttuk Majorescu urat. Akkor, mikor az oroszok egyenest megfenyegették, hogyha átmennek a bolgár határon, azonnal bevonulnak, vagy legalább is nem lesznek abban a helyzetben, hogy ott megakadályozzák a hangulat kitörését s mikor azután a mi bukaresti követünk meglátogatta Majorescu urat és azt mondta, hogy ha Bulgáriába mennek, akkor az oroszok is marsirozni fognak és ha az oroszok marsiroz- nak, akkor nekünk is menni kell. És mi volt Majorescu urnák a válasza? A legnagyobb lé- leknyugalommal azt mondta : Hát tudom, hogy ha mi Bulgáriába megyünk, felidézzük ugyan az európai háború veszélyét, de ennek a veszélynek elhárítása Európa dolga. És mi történté Majorescu ur bevonult Bulgáriába, megközelítette a fővárost s az oroszok hol voltak? Otthon És az európai háború hol maradt ? Se hire, se hamva. Kérem, ha ez a kis Oláhország képes volt erélyes lépésével ezt megcsinálni, ha képes volt energikus fellépésével ily csekély eszközökkel keresztülvinni akaratát, honoráltatni kívánságát, hát akkor mi a nagyhatalom, az osztrák-magyar monarchia ezzel az óriási hadsereggel és azzal a másfélmilliárddal, amit már elköltöttünk a balkán-válságok következtében, mi nem lettünk volna erre képesek? T. minister ur! Egyszer akarjunk már és egyszer mutassuk meg, hogy akaratunkat érvényre tudjuk juttatni. Soha többé nem fogjuk hallani azokat a remegő hangokat, hogy : európai háború, félünk az európai háborútól! Féljenek attól, aki képes az európai háborút felidézni, féljenek attól, hogy az európai háború elkeriiltessék. Ha ezek után előveszem Albánia térképét, még pedig, mint legérdekesebbet, a san-stefanói béke után készült orosz térképet, amely természetesen a szlávokat nagyon favorisálja, hát akkor mit látok ott? Ezen a térképen azt látom, hogy még az oroszok is egy olyan területet, amelyen szlávok vagy épenséggel nem, vagy pedig oly csekély számban laknak, hogy azokat sem Szerbiához, sem Montenegróhoz hozzácsatolni nem lehet 1?s amely terület »Albán tartomány« czimen Törökországnak meghagyandó, hogy ez a terület észak felé egészen Mitroviczáig terjed, kelet felé pedig Vidiáig és csak onnan esik le a határ délfelé Qchridáig. Ezen térkép szerint Djakova, melyet a t. minister ur átengedett a szerbeknek, Észak-Albániának még kellő közepében fekszik. A Vardar folyó, amelytől nagyon / távol esik most Albániának keleti határa, Észak- Albániának szintén majdnem közepén halad át. Méltóztassék ezt a térképet összehasonlítani egy
