A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 150 másikkal és pedig a Csvijies-féle ethnographiai térképpel, — ez egy szerb térkép, ez a szlávokat még sokkal jobban favorisálja, mint amaz - ez a szerb térkép is körülbelül congruens az oroszok által megrajzolt albán térképpel. Méltóz- tassék most ezt a kettőt összehasonlítani a szerencsétlen Albániának térképével, akkor kiviláglik, hogy Albániának talán a fele a határokon kívül maradt, a Vardar folyó egészen kivül marad és a határon kívül maradtak mindazok a legfontosabb városok mint Prizrend, Djakova és Dibra. Ez még mind nem lenne a legnagyobb baj, hanem a legnagyobb baj az, hogy ezektől a városoktól nagy albán területek függnek gazdaságilag és ezzel politikailag is, úgy hogy ha mi ezeket a területeket gazdaságilag és politikailag szerb befolyás alá vetjük, — úgy amint azok tényleg ez alatt is állanak -— a mai Albánia valamivel több egy harmadánál annak az Albániának, amelyet az oroszok is hajlandók lettek volna a törököknek meghagyni a san- stefanói békében. T. minister ur! Ha egy országot létesítünk, világos dolog, hogy a határ megállapítása nagyon fontos kérdés. Ezért bizonyos általános elfogadott határvonal-elvek állíttattak fel. Ilyen mindenekelőtt az úgynevezett administrativ határvonal, azután a stratégiai határvonal, az etnikai vonal, azután a nyelvegység vonala és a hágók vagy a vízválasztó vonal. Meg vagyok győződve arról, hogy az igen t. külügyminister urat a legnagyobb zavarba hoznám, ha azt kérném tőle, méltóztassék nekünk megmagyarázni, hogy az öt elv közül melyiket alkalmazta Albánia határainak megállapításánál. Ellenben, aki ezt a térképet tanulmányozza, meggyőződhetik két dologról. Az egyik az, hogy két uj vonalat találtak fel. Az egyik vonalat feltalálták az entente hatalmak, ez a bosszantás vonala volt, a másik vonalnak a feltalálója volt a t. külügyminister ur és ez a szegény Lazarus vonala, amelyet az európai török birodalom birtokállományát tékozló politikai fariseusok asztaláról lehullott morzsákból nagy kinnal-bajjal meg- construált Albániának számára. De még egyéb következménye is volt annak, hogy Albánia ily módon alkottatott meg. Azáltal, hogy számos keresztény maradt az albán határon kivül, Albániában ma a mohamedán lakosság, nem merem mondani, hogy többségben van, de legalább is oly nagy számmal van, mint a kereszténység. Mi ennek a következménye? Az előbb azt mondtam, hogy az albán nép a maga egységében a törökökkel szemben egy kiváltságos nép volt, aristocratikus előjogokat élvező nép, akkor másrészt hozzá kell tennem azt is, hogy ennek a kiváltságos, aristocratikus népnek kiválasztottjai és legaristocratikusabbjai. a muzulmánok voltak, mert a muzulmánok voltak évtizedek óta — azt lehet mondani — a mohamedán vallás kizárólagos oszlopai. Hogy ezek az emberek, akik fentartották a mohamedanis- musnak óriási épületét a maguk testével, a maguk vérével, máról-holnapra könnyen behódoljanak a keresztény fejedelemnek, ez már magá- banvéve meggondolandó dolog. De ha ezek a területek mind hozzá lettek volna csatolva, nevezetesen, ha hozzá lett volna csatolva Albániának még az a része is, amelyet a bukaresti kormány oda akart volna csatolni, az egész Pindus vidéke, az egész kuczó-oláh lakosság körülbelül százezer fővel és ezáltal megszaporodott volna a kereszténység, akkor egészen más positiója lehetett volna ott a keresztény fejedelemnek. Ez az Albánia, amelyik mcgconstruáltatott, az az Albánia, amelyről nagyon helyesen mondja a londoni nagykövetünk, még pedig a vöröskönyv 135. oldala szerint január 22-én az 1913. évi 247. számú okmányban: »A londoni conferentián azt mondják, hogy ez az Albánia olyan, amely vérszegény, amely megbénított és amely magában foglalja bukásának, vesztének a csiráját és nevetségessé teszi azokat a hatalmakat, amelyek azt igy megconstruál- ták.« Ez az az Albánia, amelyet a t. minister elfogadott. Az a körülmény, hogy Albániában a muzulmánok oly nagy számban vannak, nagyon elősegítette mindazokat az intrikákat, amelyek létesítése óta ott folynak. Az egész világon már kihalófélben levő mohamedán világ a mohame- dánság uralmának teljes letörése után természetes, hogy most, mikor az utolsó óráit éli, amerre csak muzulmánok vannak, azokat egyesíteni, azokra hatalmát kiterjeszteni óhajtja. Nem csoda, ha ilyen körülmények között az ifju-törökök minduntalan elárasztják Albániát a Hikmet bejekkel meg minden ilyenféle agitátorokkal, hogy megint visszanyerjék a mohame- dánság részére az elvesztett területeket. De hogy Albánia ennyire jutott, hogy ilyen állapotok uralkodnak ott, ennek még egy más oka is van, t. i. a hatalmaknak az a szemmel látható rosszindulata, amelylyel az egész albánkérdést kezelték : mindenütt megnyirbálni az albánokat ! Volt Albániában egy ideiglenes kormány. Miért nem ismerték el a hatalmak ezt az ideiglenes kormányt? En ismertem ennek a kormánynak minden csinját-binját, ismerem annak minden baját. Tudomásom van arról, hogy egy külföldi pénzcsoport hajlandó volt ennek az ideiglenes kormánynak előlegezni azt az összeget, amelyből némileg megszervezhette volna Albániát. Ezt tudták a hatalmak, ezért nem lehetett elismerni az ideiglenes kormányt, hogy a lába alól ki lehessen huzni a gyékényt, hogy ne juthasson abba a lehetőségbe, liogy szervezze ezt a szerencsétlen országot. Egy évnél tovább tartotta magát az ideiglenes kormány. Mi történt ? Szkutari várának elestével jött Essad pasa 15 — 20.000 jól felfegyverkezett katonával, meglehetős egyéni va-
