A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 137 egész románság nevében ! — «Ellenségei voltak a magyar államnak« — a nemzetiségiek és az agitátorok — »de ellenségei voltak saját fajuknak is«. Tehát nemcsak azzal vádolja őket, hogy a magyarnak, hanem hogy saját fajuknak is ellenségei voltak. Tehát — teszi hozzá a ministerelnök ur — »ellensége a magyar állam is ezeknek az elle- feleknek«. Azután : »A leggaládabb rágalmakkal uszítják ellenünk a román közvéleményt.« S ezekkel, akik a leggaládabb rágalmakkal uszítják ellenünk a román közvéleményt, ezekkel az urakkal heteken át tárgyalt, azt a bizonyos közös megegyezést keresve. Azután képzelhető-e ennél élesebb támadás ezen egész irány ellen, mint amikor azt mondja, hogy »az urakat sikerült kevés sajnálatraméltó kivétellel kibuktatni«. Azokkal, akik sajnálatraméltó módon, benmaradtak, azután hosszú tárgyalást folytat. Azután : »A mérsékelt és nationalista párt már egymagában contradictio in adjecto, amely perczben ugyanis nem magyarajku polgártársaink nemzetiségi alapon pártokat állítanak, abban a perczben negálják a magyar nemzet politikai egységét«. Bethlen István ugyanezeket mondta ezután vádképen. Továbbá : »Ezzel a törekvéssel szemben nincs és nem lehet megalkuvás ; ezzel meg kell küzdenünk és ha bírunk velük, el kell velük bánnunk«. Továbbá ezt mondja : »En a magam részéről sohasem tartoztam azok közé, akik a megegyezést óhajtották. Én a magam részéről azt vallottam mindig és azt vallom ma is, hogy én tárt karokkal jövök megegyezésre lépni nem magyarajku polgártársaimmal, de nacionalista pártokkal nem fogok megegyezésre lépni soha«. — Nem tudok helyes nemzetiségi politikát képzelni sem a büntetések fokozása nélkül. De még ezenkívül is van ennek a beszédnek több olyan passusa, amely egyenesen ráczáfol mostani actiójára. Azt mondja többek között, hogy ezt a bátor lépést, azt, hogy a nemzetiségi politikában bizonyos változásokat eszközöljenek, csak akkor szabad megtenni, ha biztosítva van arról, hogy az megfelelő visszhangra fog találni ; ha biztosítva lehet arról, hogy ez nem egyszerűen odadobott áldozat lesz, amelyet zsebrevágnak, megköszönnek s azután mennek a maguk utján tovább, hanem hogy megkapjuk a kellő garantiát aziránt, hogy tettre ébrednek a nem magyarajku polgárok igazi vezető elemei ezek ellen, akikkel most alkudozik a t. ministerelnök ur. (Helyeslés és tetszés.) Ma a fényes győzelem után a t. ministerelnök ur a múltkori választást, amelynek actáiba betekintést engedtek, a perek világtörténelmi eseménynek tartja ; azt mondja, hogy oly fontos fordulat ez, hogy most, amikor megtörve érzi magát a román nemzetiségi párt és érzi, hogy nincs mögötte a román lakosság sem, most tehát mindazt, amit adunk, mint spontán nyújtott, előnyöket tisztán nekünk fogják tulajdonitani. Károlyi Mihály gr.: Csak Hangra Vazul ! Andrássy Gyula gr. : Hát mindez nincs ellen tétben azzal, amit ő azután cselekedett ? Ö azokka tárgyalt s ezzel azoknak adta át a román fajbeliek vezetését, akik szerinte ellenségeink, akiket ki akart irtani, akikről azt mondta, hogy sajnos, hogy még egynéhányan közülök a parlamentbe bekerültek. ö azt mondja, hogy oly viszonyok között, midőn nem biztos az ellenszolgáltatás, semmit sem szabad nekik nyújtani, most pedig kijelentette, hogy minden ellenszolgáltatás kizárása mellett hajlandó ezeket az igazságos dolgokat megcsinálni. Akkor azt mondta, hogy olyankor, midőn másnak pl. félelemnek tulajdoníthatják azt az eredményt, akkor nem szabad alkuba bocsátkozni s tényleg mégis ilyen viszonyok közt áll szóba. Időközben tehát feltétlenül megváltoztatta álláspontját, —- meg vagyok győződve, hogy ez megtörtént, mielőtt a ministerelnök ur a tárgyalásokat nyilvánosan folytatta -— de természetes, hogy ezek után azt a benyomást kellett tenni ennek az alkunak s ennek a hosszú tárgyalásnak, hogy az a külpolitikai helyzet következménye és ezért súlyos hibát követett el az én szememben a ministerelnök ur, amikor ezt a mai viszonyok közt tette. Remélem, hogy ez azután nem talál követőkre és nem fogja a ministerelnök ur sem folytatni ezeket a tárgyalásokat a mai súlyos külügyi helyzetben. Végzem ugvis túlhosszura nyúlt beszédemet azzal, (Halljuk! Halljuk!) a t. országos bizottságot arra figyelmeztetem, hogy külpolitikai helyzetünk igen súlyos, olyan súlyos, hogy mindenkinek kivétel nélkül kötelessége volna arról gondoskodni, hogy ez a monarchia teljes erőben, teljes harczképességgel álljon itt. Értem ezalatt nemcsak azt, hogy hadereje legyen, dreadnought- jai legyenek, katonai ereje legyen, de hogy főleg — absolute nem követem az osztrákok példáját, hogy nekik tanácsot adjak, hanem kizárólag a magyar viszonyokra szorítkozom — azon kell lenni mindnyájunknak és itt az iniciativát a ministerelnök urnák kellett volna megragadni, hogy magában az országban is oly belviszonyok legyenek, amelyek bomlasztó hatásukat ne éreztessék a külpolitika terén is, oly viszonyok legyenek, amelyek nem rántják magukkal a hadsereget a politika küzdelmébe, oly viszonyok legyenek, amelyek nem idézik elő azt, hogy az a nagyfokú gyűlölet, idegesség, bizalmatlanság, amely a belpolitikát uralja, átjátszódik a külpolitikába is és megakadályozza azt, hogy a magyar nemzet a maga egészében mint egységes irányú erő lépjen fel az európai concertben. Ezzel a figyelmeztetéssel végzem beszédemet. (Helyeslés jobbjelöl.) Elnök : A ministerelnök ur kíván szólni. Tisza István gr. ministerelnök : T. országos bizottság ! Fentartom magamnak, hogy az előttem felszólalt t. bizottsági tag ur azon igen érdekes és igen sokban az én nézeteimmel egyező fejtegetéseire, melyek a külügyi helyzetre vonatkoznak, a vita későbbi stádiumában visszatérjek. Nem kívánom tudniillik több Ízben igénybe venni a t. orszá18 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója 1914. _____ _______
