A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 133 hogy a t. külügyminister ur ezen a téren is bizonyos eredményeket ért el. A német birodalmi tárgyalásoknál bizonyos féltékenységet vettem észre erre vonatkozólag ; több tekintélyes képviselő megegyezett ebben az irányban, gúnyosan emlitve azt, hogy ők elnézik az ilyen extraturokat. Hát bocsánatot kérek, ez alapos tévedés. Itt semmiféle extraturok nincsenek. Extratur akkor van, ha az egyik szövetséges olvan ügyben, amelyben tulajdonképen angagirozva volna a másikkal közösen eljárni, olvan hatalmakkal egyezik, amelyek a szövetségben nincsenek, vagyis, ha az egyik szövetséges eltér némileg a közös kötelezettségektől, ha talán a másik fél hozzájárulásával vagy utólagos jóváhagyásával is. Én semmiképen sem kívánom, hogy mi ezt csináljuk, ellenkezőleg én a megbízhatóság és egyenesség politikájának vagyok és voltam mindenkor a hive és azt hiszem, hogy az entente hatalmakkal való egyetértés absolute nem birt semmiféle extratur jellegével, s csupán az a jelentősége — ami azután használ a hármas- szövetség többi tényezőjének is, — hogy bizonyos hangulat beli ellentéteket, bizonyos érdekbeli ösz- szeütközéseket törekszünk nyúlt és becsületes megbeszéléssel, barátságos fellépéssel eloszlatni és megakadályozni. Ez az egész hármasszövetségnek érdekében van, semmiképen sem lehet tehát extratur. A keleti helyzet a Balkán-félszigeten, sajnos, semmiképen sem kedvező. A t. előadó ur nagyon rózsásan látja a dolgokat és a t. külügyminister ur is exposéjában sokkal optimistább, semmint azt a tények jogosulttá tennék. A Keleten bizony nem jól állunk. Itt a mi politikánk czélja ne legyen többé az, ami ezelőtt volt, hogy az összes keleti államok szabadságát védjük, hanem — amint én azt már a múltkor is hangsúlyoztam — legyen politikánk sokkal egoistább, legyen egyszerűen az, hogy" saját érdekeinket ott feltétlenül megóvjuk. Az orosz külügyminister ur egy nyilatkozatban szintén erre az álláspontra helyezkedett, mikor azzal kezdte, hogy egyenlően jóakarattal viseltetik minden Balkán-állam iránt, de — teszi hozzá — természetesen a kölcsönös bizalom és őszinteség feltételezése mellett. Ez legyen a mi álláspontunk is. Legyünk barátságosak azokkal szemben, akik barátságosak velünk és legyünk ellenségesek, ha kell, azokkal szemben, akik ellenséges érzületet tanúsítanak irányunkban. Főleg pedig legyen activ politikánk, határozott czélunk, mert a Keleten máskép eredményt el nem érhetünk. Vigyázzunk, óvakodjunk attól, hogy két szék között a pad alá ne essünk, tudjunk választani az egyes államok között, ne akarjunk bárminő kedvező alakulásokat forcirozni, ha azok nem nekünk valók, alkalmazkodjunk a tényékhez, legyünk erélyesek, öntudatosak, úgy hogy hasznát lássa az a balkán állam a mi barátságunknak, és kárát érezze annak, ha szembehelyezkedik velünk. Ezért legyünk erősek, hogy ezt elérhessük, mert erő és erély nélkül a Keleten eredményt elérni nem lehet. Ezt a tényt nem tudom eleget hangsúlyozni. Mai helyzetünk ott inkább szomorú, ügy látom, határozott barátunk egy sincs, határozott ellenségünk van. Romániában bizakodtunk a múltban. Ez a bizalom mindenesetre meggyengült, úgy láttam, mindenütt és e helyett nem nyertünk más bizakodást. Ahol én jártam, mindenütt egy bizonyos bizalmatlanságot, egy bizonyos ellenszenvet találtam. És inéltóztassanak elhinni, sokkal jobb az igazságot megmondani, mint azzal áltatni magunkat, — amint a t. előadó ur tette — hogy barátságos toastokat mondanak, ezért tehát nagyszerű a viszony Görögország és közöttünk. Igenis, a görög kormány a legjobb indulattal van irántunk, azt hiszem, teljesen megbízható, de a görög közhangulatban van egy bizonyos idegesség, amelyet előidéztünk azzal, hogy Kavalában és Szalonikiban vele ellentétes álláspontot foglaltunk el s hogy Epirusban visszaszorítottuk igényeiket, úgy hogy annak daczára, hogy nézetem szerint Görögország és köztünk feltétlen érdekazonosság volna és hogy Görögország barátságára nekünk 'joggal nagy súlyt kellene helyeznünk és az biztosítható is volna, annak daczára — mondom — ma ott a közhangulat reánk nézve nem kedvező. így van ez az albán közhangulattal is. Albániát Olaszországgal együttesen mi tettük függetlenné és ennek daczára ott is egy bizonyos elégedetlenség, egy bizonyos keserűség kétségbe- vonhatatlanul fennáll velünk szemben. Az az érzésük, hogy midőn világrahoztuk Albániát, karjait levágtuk — amint nekem ezt egy előkelő albán államférfi mondta, — úgy hogy tulajdon- képen Albánia béna és nincs nagy köszönet abban, hogy a világra jött. Ott bizonyos elégedetlenség, bizonyos aggodalom áll fenn a tekintetben is, hogy nem lesz elég erőnk válságos percz- ben támogatni őket. Montenegróról, Szerbiáról talán beszélnem sem kell. Ott nagyfokú a keserűség ellenünk azok után, amik történtek. Romániáról már megemlékeztem, említettem, hogy ott sincs biztos barátság, úgy, hogy tényleg — tekintve, hogy Törökország szintén a maga ügyeivel van elfoglalva, épugy, mint Bulgária és jelenleg egyik irányban sem csatlakozott az európai csoportosulások között — tényleg ma a Keleten teljesen biztos támaszunk nincs, ami mindenesetre veszélyes dolog. Azt mondtam előbb, hogy védjük meg ott érdekeinket. Miben állhat ez, mi a legfőbb érdek ? Legfőbb érdekünk — és ezt soha, egy perezre sem szabad a külügyministernek szem elől tévesztenie —, hogy ne jöjjön létre az odavaló államok között egy olyan szövetség, amely ellenünk van irányítva, amely az entente-ra támaszkodik a hármasszövetség ellen. (Úgy van! a baloldalon.) Ez a veszély jelenleg, azt hiszem, közvetlen közelről nem fenyeget, azt hiszem, hogy Bulgária és más hatalmak között ma megegyezés nincs és nem képzelhető, veszély azonban, amely ellen küzdenünk kell, mindenesetre van és ez abban áll, hogy újra létre jön az a szövetség, amely a törökökkel szemben azokat a nagy sikereket elérte.
