A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 12“ Ezekből a kedvezőbb momentumokból talán szabad azt a reményt merítenünk, hogy a mi helyzetünk a Balkán-államokkal szemben, ideértve Bulgáriát és Törökországot is, a jövőben előnyösebben fog alakulni. Természetesen ennek az a feltétele, hogy az a barátságos érzület, amelyet mi a Balkán-államokkal szemben táplálunk és az a támogatás, amelyet mindig készek vagynmk nekik megadni, olyan magatartás által legyen viszonozva, amely minden félreértést eloszlat és eleve is kizárja azokat a tendentiákat, amelyek a múltban annyira megzavarták a mi viszonyunkat. Végül meg kell emlékeznem azokról a kedvezőbb momentumokról, amelyek a nagyhatalmak képviselői, vezérférfiai részéről elhangzott nyilatkozatokban rejlenek. Mivel az utóbbi időben egymásután, mintegy coincidálva a mi külügyi tárgyalásainkkal majdnem az összes külügyi képviselők nyilatkoztak a politikai helyzetről általában és különösen arról a viszonyról, amely velünk szemben fennáll, ennélfogva ránknézve különös fontossággal bírnak ezek a nyilatkozatok. Es örömmel constatálhatjuk, hogy ezek a nyilatkozatok ránknézve valóban kedvező színben tüntetik fel a külpolitikai helyzetet, megnyugtató képet adnak arról, hogy jelenleg milyen állapotban vagyunk és a külügyminister urnák az a bizalomgerjesztő nyilatkozata, hogy általában a feszültség tetemesen enyhült és a nagyhatalmak között bizalmas viszony látszik kifejlődni és megerősödni, a külügyi kormányok részéről is megerősítésre talál. Különösen ami a hármasszövetség képviselőit illeti, azon találkozás után, amely a mi külügvministerünk és az olasz külügyminister között Abbáziában végbement, az az igazán nagyszabású politikai nyilatkozat, amelyet a német külügyi államtitkár ur a német birodalmi gyűlésen tett, ránknézve valóban nagybecsű és annyira megnyugtató, hogy ennél jobbat már alig lehet kívánni, főleg annak a részében, ami a hármasszövetség tagjainak egymáshoz való viszonyát és annak tanúsítását illeti, hogy ez a szövetség milyen szilárd alapokon áll. Ez mindenesetre bizonyítja azt, hogy a mi külügyi kormányunk ennek a viszonynak ápolásában is a helyes utón járt és a maga részéről is mindent megtett, hogy ez a viszony mennél bizalmasabb, mennél oda- adóbb legyen. Nagyon természetes, hogy a külügyi albizottság a mi külpolitikánknak ezt a részét, amely a hármasszövetség mellett való kitartást foglalja magában, nemcsak helyeselte, hanem — andnt az a külügyi jelentésben is foglaltatik — a nemzet részéről ki is fejezte azt, hogy nd ehhez a szövetséghez továbbra is ragaszkodunk és ezt olyannak tekintjük, melyet semmiféle más alakulásért fel nem áldozhatunk. Tette ezt az albizottság már annálfogva is, mert meggyőződött arról, hogy a hármasszövetséghez való hű kitartás, ragaszkodás egyáltalában nem akadályozza meg azt, hogy a többi nagyhatalommal is a legjobb barátságban álljunk és velük egyetértve munkálkodjunk közre az európai béke fentartásán. Ebben a tekintetben is azok a nyilatkozatok, melyek épen az entente-hatalmak képviselői részéről történtek, nevezetesen azok a nyilatkozatok, melyeket az angol külügyi államtitkártól és épen az utolsó napokban az orosz külügyminister úrtól hallottunk, (Halljuk! Halljuk!) mutatják, hogy igenis, a hármasszövetség mellett is lehetséges köztünk barátságos jóviszony és hogy az a viszony, amely a két hatalmi csoport közt kialakult, az európai békének fentartására amint alkalmas volt a múltban, alkalmas lesz a jövőben is. Különösen midőn az orosz külügyminister ur nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az entente- hatalmaknak is az a czélja, hogy az európai béke fentartassék, akkor ebben világosan benne van az, hogy ugyanaz a czél, mely a hármasszövetséget legfőkép összetartja, a másik államcsoportnak is a czélja és ennek következtében mi csakugyan közösen dolgozhatunk a béke fentartásán és a kölcsönös barátság ápolásán. És ha sikerült olyan nehéz viszonyok közt. aminők a balkáni események, a békét fentartani, a hatalmak közt coope- ratiót létesíteni, akkor reményünk lehet, hogy ez a jövőben is lehetséges lesz és hogy talán mindinkább elérkezünk ahhoz az időhöz, hogy rendkívüli áldozatokat a béke fentartásáéit és a monarchia biztonságáért nem keilend hoznunk. (Helyeslés.) Egyebekben, t. országos bizottság, utalok azokra a fejtegetésekre, melyek a külügyi jelentésben foglaltatnak, melyekben ki van fejezve egyszersmind a bizalom a mi külgyministerünk politikája iránt és ehhez képest bátor vagyok az albizottság nevében az 1914—15-ik évi költség- előirányzatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani, annak a bizalomnak megismétlése mellett, melyet a t. országos bizottság a múltban a külügyminister ur irányában kifejezett. (Elénk helyeslés.) Elnök : Ki következik szólásra ? Vermes Zoltán jegyző' : Gróf Andrássy Gyula ! Andrássy Gyula gr. : T. országos bizottság ! Mivel a vöröskönyv közzététele folytán épen most vagyok abban a helyzetben, hogy a külügyminister ur által folytatott politikának részleteire vonatkozólag is nézetet fejezhetek ki, mielőtt áttérnék a jelenlegi helyzet ecsetelésére és az expose méltatására, engedelmet kérek arra, hogy visszatérjek a válság alatt követett politikára is. Azok, amiket a vöröskönyvben láttam és azok, amiket utam alatt közvetlenül magam is tapasztaltam, megerősítették azokat a nézeteimet, melyeket a múlt delegatio alkalmával kifejtettem. Nem akarok most minden egyes kérdésre kitérni, csak azokra vonatkozólag kívánok néhány megjegyzést tenni, amelyeknek részleteire ez az uj vöröskönyv világot vet. Mindenesetre úgy, mint a múltban, most is abban látom politikánknak legnagyobb hibáját, hogy ha már kezdetben nem határozta el magát a külügyminister ur arra, hogy ezt a keleti háborút egy erélyes fellépéssel megakadályozza, akkor nem
