A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
G4 III. ÜLÉS. van szükség becsületbíróságra, ha elég, hogy egy reglamából, egy codexböl kiolvassa és kimondja a sententiát egy feddhetetlen jellemű ember és ahhoz aztán mindenkinek hozzá kell járulnia? Becsületügyekben, mint a ministerelnök ur tudja, becsületbiróságra akkor is van szükség, ha a feddhetetlen jellemű, egyaránt tisztességesen gondolkozó segédek között nézeteltérés merül fel bizonyos kérdésekre vonatkozólag és azok tisztázása igényeltetik. Maga az a körülmény, hogy a ministerelnök ur is elismeri, hogy ilyen nézeteltérések előfordulhatnak, a legnagyobb argumentum az ő felfogása ellen, amely úgy szól, hogy itt egyoldalú bíráskodás nem létezik, mert becsületbeli ügyekben a felfogás egy. Hogy a ministerelnök ur ilyen felfogás mellett hogyan vehetett eddig részt választott becsületbiróságokban és miért vett részt, azt nem tudom. Mert ha mi azt mondjuk, hogy a katonai becsületbiróságoknak egyoldalú eljárása, melynél a másik felet meg sem hallgatják, olyan sententia, melyben tisztességes embernek kételkednie sem szabad ; akkor áll ez az okoskodás, de akkor viszont a becsületbiróságokra nincsen szükség, hanem tessék összeállítani a reglamát és tessék a paragrafusokat esetről- esetre alkalmazni. Azt mondja továbbá a ministerelnök ur, hogy azért jó dolog az, hogy aki csak teheti, menjen a katonai becsületbiróság elé, mert a katonaság nem politizál. Azt a bizonyítványt én is kiállíthatom hadseregünknek, hogy hosszú időn keresztül nem politizált. Politizál most, mert a ministerelnök ur olyan szives volt azt a maga hatalmi politikájának és czéljainak szolgálatába állítani. Azóta, igenis, politizál a katonaság. (Úgy van! jobbról.) Bevonatott a politikába a katonaság, a palotaőrségnek katonai alapon való szervezése által. Abból a czélból, hogy a ministerelnök ur politikájának szolgáljon, társadalmi téren is ac- tióba kény szer ittetett a katonaság, úgy, hogy most a palotaőrség révén a ministerelnök ur szándéka szerint nemcsak a katonatiszt érzékenysége van beállítva az egyes képviselők törvényes jogával szemben, hanem a ministerelnök ur most már odaállította spanyolfalul az egész hadsereget, hogy védje meg a palotaőrséget s ezáltal bizonyítsa be, hogy az egyedüli helyes politika csak az, amelyet Tisza István gróf csinál, (ügy van! jobbról.) Hátba ez nem politizálás, akkor egyáltalán nem tudom, hogy mit nevezzünk annak, hogy' mikor politizál a katonaság? (Elénk helyeslés jobbról ) Ezeket kívántam megjegyezni. (Helyeslés jobbról.) Tisza István gr. ministerelnök : Tulajdonképen félreértett szavaim értelmének megmagyarázására kívánok szólani, mert különben polémiába nem akarok bocsátkozni az előttem felszólalt bizottsági tag úrral . . . Hadik János gr.: Miért? Megszoktuk ezt az eljárást. De most mondja meg, hogy miért? (Derültség jóbbról.) Tisza István gr. ministerelnök : . . . Bocsánatot kérek, nincs okom, máskor majd leszek bátor illő tisztelettel . . . Hadik János gr.: Már többször hallottam, hogy nem bocsátkozik polémiába! Tisza István gr. ministerelnök: Némileg talán jogom van ... Hadik János gr.: Hogyne! De tudni akarom, hogy miért, ha említi. Tisza István gr. ministerelnök:. .Kötelességem is polémiába bocsátkozni és én készséggel megteszem, legfeljebb egy parányi türelmet fogok kérni, méltóztassék kihallgatni. Ezúttal csak azért nem teszem, mert az idő is előrehaladott és mert azt gondolom, hogy a t. bizottsági tag urnák előadása talán nem igen zavarta meg azt a világosnak látszó okfejtést, melyben meggyőződésemet igyekeztem kifejteni. A bizottsági tag ur azonban azt mondta, hogy hogyan állíthatom én azt, hogy becsületbeli ügyekben a felfogás egy s azt kérdezte, hogy miért kell akkor egyáltalán becsületbiróság, hiszen akkor akármelyik privát ember eldöntheti a kérdést. Hát, bocsánatot kérek, én ezt sohasem mondtam. Hanem mondtam, igenis azt, hogy concret esetben lehetnek nézeteltérések és mondottam azt is, hogy ez nem két különböző világnézetnek, nem két különböző becsületbeli felfogásnak, a katonai és polgári felfogásnak összeütközése, (Igaz! Úgy van ) hanem a concret esetre vonatkozó egyéni nézeteltérés, aminők előfordulhatnak, hiszen a becsületügyi választmány épen ezért áll nem egy tagból, — nagyon helyesen — hanem több tagból, hogy egy ilyen fontos és néha komplikált kérdést megvitathassanak, megbeszélhessenek és egy kellő tekiutélylyel biró tanácsban, sena- tusban döntsenek azután felette. Egyéni nézeteltérések tehát lehetnek, de azt ismételve állítom, hogy külön polgári és katonai becsület, külön polgári és katonai felfogás, mint két kategória ebben a tekintetben nincsen. Hadik János gr.: Ezt mondom én is! Tisza István gr. ministerelnök : Nahát kérem, akkor megható egyetértésben vagyunk, akkor ne keseregjünk. (Derültség.) Ismétlem, egyes concrét esetekben lehetnek nézeteltérések, amelyek elválasztanak egymástól — mert végre is az egyéni nézetnek itt is megvan a maga létjogosultsága —, de más nézeteltérés nincs és épen ezért teljes megnyugvással láthatjuk ezeknek a kérdéseknek eldöntését a katonai becsületügyi választmány kezében. Teleki Sándor gr. jegyző: Rakovszky István!
