A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 03 Tisza István gr. ministerelnök : Azok a szórnom tapasztalások, amelyeket e tekintetben tettünk, óva intenek attól, hogy Magyarországon a politikával kapcsolatos becsületbeli ügyeket ilyen választott becsületbiróság elé állítsuk (Úgy van ! Helyeslés bal felül.) Ezzel szemben két nagy előnye van a katonai becsületügyi választmánynak Az egyik, mondom, a teljes immunitás a pártpolitikától, amely szerint a legteljesebb obiectivitással foaja a maga lovagiassági felfogását is érvényesíteni; a másik a felelősség, amely, méltóztassanak megengedni, szintén nagy horderejű kérdés. A polgári választott beesületbiróságnak — nem is lehet máskép — a felek kiszolgáltatják magukat, jó magyarán mondva, auf Gnade und Ungnade és nincs semmi forum, amely egy ilyen bíróság részéről elkövetett bármilyen súlyos igazságtalanságot orvosolhatna. A katonai bíróságnál a katonai választmánynak minden tagja felelős, tiszti állásával felel azért, ha ő, mint becsületbiró nem helyes, nem correct álláspontra helyezkedik. (Mozgás és közbeszólások jobbfelül.) Kérdezzék meg a had vezetőséget. Hadik János gr. : Épen politikai kérdésekben a hadvezetőség befolyik. Tisza István gr. ministerelnök : Politikai kérdés nincs ott, ahol becsületbeli kérdés van. Politikai kérdést csinálnak belőle a magyar politikusok; hanem épen azért nem szabad ezekben a kérdésekben magyar politikusoknak dönteni, akik, ismétlem, a legjobb szándék mellett is, nem tudják magukat a politikai szempontoktól függetleníteni. (Igaz ! Úgy van ! bal- felül. Mozgás jobbfelül.) Én ezeket a szempontokat akartam kiemelni, amelyek alapján azt tartom, hogy tényleg egészen helyénvaló és egészen czélszerü és helyes, ha az egész tisztikarra nézve, tehát a tartalékos tisztekre nézve is, akik természet szerint nem állhatnak egy kisebb, egy lefokozott becsületi megítélés alá, mint az activ tisztek, mondom, az egész tisztikarra nézve az illetékes katonai becsületügyi forum hatásköre fennáll. A vita jelen stádiumában ezeket kívántam megjegyezni (Elénk helyeslés.) Hadik János gr. : T. országos bizottság .... Elnök: Mihez méltóztatik szólni ? Hadik János gr.: Válaszolni akarok . . . . Rakovszky István : A vita még nincs bezárva! Vagy be van zárva? Elnök : Xcrn, a bizottsági tag urnák joga van szólni, meg is adtam a szót, csak azt kérdeztem, hogy mihez akar szólni. Hadik János gr.: A miniszterelnök ur, hozzászólva ahhoz a kérdéshez, hogy hogyan állunk a katonai becsületbiróságokkal, azt a megjegyzést tette, hogy kénytelen tagadásba venni s tiltakozni az ellen, hogy az a communiqué, amely kiadatott, közjogi kérdésekkel foglalkozott volna. O azzal az okoskodással indokolta ezt a tiltakozását, hogy itt közjogi kérdésről szó sem lehet, mert itt egy privát ügyben, egy lovagias ügyben foglal állást a katonaság és igy tehát ebije a közjogi sérelmet belemagyarázni nem lehet. Ezzel szemben én kijelentem, hogy fentar- tom azt a nézetemet, hogy a legnagyobb sérelem az, hogy egy katonai hatóság, s a had- vezetőség nevében egy hadtestparancsnok com- nmniquében megállapítsa azt, hogy mikor és meddig védi a képviselőt becsületügyekben az immunitás. (Helyeslés jobbról. Mozgás balról.) Tisza István gr. ministerelnök: Ott nincs immunitás ! Hadik János gr.: A ministerelnök ur hivatkozott az ő tapasztalataira; ő bizonyára nagyon jól emlékszik a parlamenti eseményekre is. Most nem vagyok abban a helyzetben, hogy az eseményekhez teljesen híven vázoljam azt az ügyet, melyet megemliteni akarok, de memóriámban még él az ismert Ugron-Uzelacz eset, midőn a képviselőház maga mondotta ki : hogy az a körülmény, hogy Üzelacz százados provokálta Ugrón Gábort, ki az ő eljárását a parlamentben bírálat tárgyává tette, igenis érinti a képviselő mentelmi jogát. ' Vázsonyi Vilmos: Hiszen ez természetes! Hadik János gr. : Hogy ezt a ministerelnök urnák magyarázni kellett, ezen nagyon csodálkozom. Tisza István gr ministerelnök: Akkor is hibásnak tartottam, ma is elitélem. Hadik János gr. : Nem tudom, hogyan tetszett akkor gondolkozni, majd megnézhetjük a naplót. Azt azonban a ministerelnök ur sem fogja tagadni, hogy emberek proyokálásával igenis lehet egyeseket terrorizálni. Én hiszem, hogy a ministerelnök urat nem lehet. Magamról is azt állítom, hogy engem sem lehet terrorizálni. De, hogy akadhat a törvény- hozásnak számos tagja, aki nem jár minden reggel a vívóterembe, és nem jár minden délután 35 év óta a lövöldébe, hogy magát gyakorolja, hanem — mint Vázsonyi is reámutatott — egész életét a tudománynak szentelte, szobájában ült, dolgozott és tanult. De a fegyverforgatáshoz nem ért, mondom, hogy akadhat, a törvényhozásnak számos tagja, aki törvényhozói véleményének szabad megnyilatkozásában terrorizálható ilyen külső befolyás által : ezt tagadni nem lehet ; valamint vitatkozni sem lehet arról, hogy az ilyesmit megengedni nem lehet és nem szabad. Rakovszky István : Az úgy van ! Hadik János gr. : Az ilyen fajta terrorizmus ellen kell hogy a képviselőt megvédje az ő immunitása. (Helyeslés jobbról.) A ministerelnök ur azt mondotta, hogy hogyan lehet egyoldalú az eljárása a katonai beesületbiróságnak, amikor a becsület dolgában nem lehet kétféle nézet. Hát ha nem lehet kétféle nézet, akkor tessék egy embernek az ítéletében megnyugodni. Minek kell akkor bíróság egyáltalában? Miért
