A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 57 találom az egyedüli erkölcsi magvát az intézménynek — ha van egy társadalmi intézmény, mely ezt a tüntetést nélkülözheti, úgy ez a katonaság, mert az a társadalmi osztály, melynek hivatásánál fogva minden pillanatban készen kell lennie arra, hogy életét feláldozza és kocz- káztassa, valóban senki előtt nem szorult arra, hogy hősiességét lovagi tornákkal és mensurák- kal bizonyítsa. A párbaj intézményének ilyen megtartása kétlakiságot árul el, mely talán mindennél jobban mutatja azt, hogy az a sokat tagadott osztályuralom, melyről azt mondják, hogy nincs meg, nálunk tényleg megvan. Hiszen a para- lellát bátor voltam megjelölni. A katonaságban épugy, mint a polgári társadalomban a felsőbbek, az intézők egy külön jogot csinálnak maguknak, külön jogot a jogtalanokkal szemben, egy külön becsületet, mely a többiek becsületétől magát megkülönbözteti. Civilben hajlandók a párbajképtelenektől is elfogadni a voksokat, a támogatást és az adakozást, a katonaságnál is a párbajképtelenektől hajlandók elfogadni azt, hogy ontsák vérüket és haljanak meg a csatamezőn, de a becsület terén egészen külön jogállást csinálnak maguknak. Néha-néha a két osztály, mely teljesen egy és ugyanaz, egy mással látszólag összevész, mikor nem sikerül vegyes becsületbiróságot alakítani, lényegileg azonban mindkettő magának egy külön jogot statuai és lényegileg mindkettő a törvényekben való hitet és bizalmat ássa alá. Én tehát Játom a condictust a polgári és katonai társadalom közt, látom a eontlictust a törvény és a törvényhozó, a katonai törvény és a katonai törvény alkalmazói közt. T. országos bizottság! Ennek a kétlakiság- nak és kétlelküségnek rombolásait a legnagyobb mértékben szemléljük és ezt igazán nem pártszempontból kívánom letárgyalni, hanem a törvényességnek szempontjából. Bocsánatot kérek, az talán mégis csak kissé furcsa, mikor most azt halljuk a minister ur válaszából, hogy a tartalékos tisztek becsületének a kérdése, tehát .az a kérdés, hogy ők a polgári társadalomban hogyan viselkedjenek, teljes egészében egyoldalu- lag a hadseregre van rábízva. Ez azt jelenti, hogy aki szolgálaton kívüli vagy tartalékos tiszt, tulajdonképen to ábbra is teljes függőségi viszonyban van a hadseregtől, a hadsereg felfogásától. Ez azt jelenti, hogy a tartalékos és szolgálaton kívüli tiszteknek egy nagymértékű incompatibilitása áll fenn a polgári társadalomban. Mert bocsánatot kérek, ha valaki törvényhozó és az ő eljárását felülbírálhatja egy tartalékos tiszt és felülbírálhatja a katonaság, az ő eljárásáról becsületügyi eljárás során hoznak ítéletet és véleményt, ez csak kissé nagyobb incompatibility, mint azok, melyek az incompa- tibilitási törvénybe bele vannak foglalva. Hiszen akkor arról kell elmélkedni, hogy lehet-e egyáltalában törvényhozó a tartalékos vagy szolgálaton kívüli tiszt, mert hiszen a tartalékos tisztek és szolgálaton kívüli tisztek a missionáriusai a párbajdühnek a polgári társadalomban, ők azok, kiknek a párbajbecsület fogalmát terjeszteniük kell a polgári társadalomban is és az ő eljárásukat, habár csak akkor lesznek katonák, ha behivatnak, katonai becsü- letbiróságok bírálják el. Nem kívánok ízlés szempontjából sem foglalkozni semmiféle esettel, de azt hiszem, hogy talán mégis kissé komikus vagy tragikus, — épen amint az embernek kedve tartja, mert hiszen a párviadal is mindig a legmagasabb komikumot és legmagasabb tragikumot egyaránt magában rejti aszerint, hogy mi a vége, mert ha rossz a vége, beszélünk buta golyóról, pedig talán nem is a golyó volt a legbutább (Derültség) — hogyha valaki a legmagasabb polezot elérheti az országban a király után, akkor arról a jogáról, hogy vájjon neki van-e joga megsérteni a büntetőtörvénykönyvet, katonák döntenek azért, mert a katonaságnál valamikor díszes állást viselt vagy valamely rangot elért. Ez a katonai hatalomnak való teljes alárendelését jelenti a polgári hatalomnak, mert ha én a becsület kérdésében vagyok alárendelve a katonaságnak, akkor a legdrágább és legféltettebb pontban vagyok alárendelve és ez a teljes alávetés. Akkor nemcsak odajutottunk, hogy annak czime alatt, hogy a parlament souverainitását bizonyitjuk be, katonai fegyelemnek, katonai törvényeknek és bíráskodásnak alávetett őrsereget vezénylünk be, hanem most már a becsület kérdésében is katonai oltalomra vagy katonai elismerésre szorulunk. Ez kérem a polgári becsületnek és souverainitásnak teljes és tökéletes catastrophája. Magyarország ministereinek, kik a király után ezen országban a legnagyobb állást viselik, nem pártszempontból kell ezt a kérdést elbírálni, nekik ebben az országban a hatalomnak azt a teljességét kell gyakorolniok, melylyel szemben semmiféle polgári és semmiféle katonai hatalom meg ne állhasson. Soha semmiféle elismerésére egy katonai becsületügyi választmánynak, semmiféle összeállított külön tábornoki bíróságnak, sem tábornoknak, sem hadügyministernek, sem senkinek a világon az elismerésére egy magyar minister, ki a magyar király nevében gyakorolja itt a polgári hatalom teljességét és souverainitását, soha semmi körülmények közt rá nincs szorulva. Nem pártszempontból szólok ezen kérdés* hez, hiszen elvi álláspontom ezen ügyekben sokkal ismertebb, semhogy ezzel meg volnék gyanúsítható, sem semmiféle személyi támadás nem czélja annak, amit mondok, de ezzel olyan lejtőre lépünk, ahol nincs megállás. Teljes lehetetlenség, hogy tartalékos tiszti és szolgálaton kiviili viszony czimén beavatkozzanak, mert amint be leh t avatkozni ma valakinek javára, úgy he lehet avatkozni valakinek a 8 A közösügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság naplója. 1914
