A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

58

III. ÜLÉS.

hátrányára és akkor hol van a vége ennek a rombolásnak? Mi köze van a magyar törvényhozónak ahhoz, hogy róla egy katonai választmány vagy katonai bíróság miként gondolkozik? Hiszen ha ez a beavatkozás lehetséges, akkor tartalékos és szolgálatonkivüli tiszt mint függő ember törvényhozó nem lehet, mert akkor ez az incompatibilitások incompatibilitása.

Azt hiszem, t. országos bizottság, hogy annál kevéshbé van szükség ennek az intézménynek ilyen kihegyezésére, mert hiszen, amint bátor voltam megjegyezni, a katonaságnak erre a legkevesebb szüksége van. Minden ország példája azt mutatja, hogy a katonaság az, amely a párviadal intézményét tartja; amely perczben a katonaságnál a párviadal intézménye megbukott, akkor annak minden támasztéka megszűnt.

Nem tudom, mi köze van egyáltalában ennek a dolognak a bátorsághoz, mert azt nem vagyok képes megérteni, hogy ha valakit arra neveltek fel, hogy egész életében fegyvert forgasson, a másik pedig ezen idő alatt algebrával, csillagászattal, vagy gyökvonással foglalkozott, hogy akkor én ezt a két embert összeereszszem és akkor a másik hősies bátorságot tanusit azzal, hogy hajlandó ennek az embernek megengedni azt, hogy vele szembe álljon fegyveres mérkőzésre Ez épen olyan hősies mérkőzés, mint hogyha egy Blondin engem a kötéltáncz- ban hiv fel párviadalra, vagy mint hogyha a dadogok tanfolyamának egy növendékét szónoki mérkőzésre szólítanám fel. (Úgy van !) Ha ez hősiesség, akkor tessék bennünket úgy nevelni és pedig úgy a katonaságnál, mint a polgári életben ; akkor ne tessék velünk a gymnasium- han Horatiust olvastatni, azt, hogy »et si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinae« stb. ; ne tessék velünk Homerost olvastatni, hanem tessék minket kiképezni az életre, a fegyverforgatásra; tanuljunk meg jól czélba lőni.

De egy jelesen érett ifjút valósággal odadobni annak az eshetőségnek, hogy őt az első ripők, aki mindezen dolgokat jól megtanulta, félretolhassa, és az életben mérhetetlen magasságban lebegjen felette, ez ismét kétlelküség, vagy teljes képmutatás.

Vagy törvény az, hogy a párviadal tilalmazva van, vagy nem törvény. Ha törvény, ám töröljük el, mert minek egy hazugságot fenntartani és ha nem törvény, akkor neveljük erre a társadalmat, neveljenek erre minket, de készületlenül kiereszteni az embereket a társadalomba, ahol az úri becsülethez tartozik az, hogy valaki a fegyverforgatásban jártas legyen, és igy védje meg a becsületét, és ahol politikai carriereket lehet csinálni a mensurával ; ahol olyan kalandorok fényes pályafutásait látjuk, akik, mint a középkorban egyszerűen karddal, vagy pisztolylyal törik keresztül magukat ott, I ahol máskép nem boldogulnak : ez nem más, j mint képmutatás, ez nem más, mint a valóságnak kendőzése, mint a valóságnak elhallgatása és mint ismét egy része annak az osztályönzésnek, ami a fegyverforgatást és a lovagias becsületet a maga számára kívánja reklamálni.

A párviadalnak semmi köze sincs a hősiességhez, de épugy semmi köze sincs az igazsághoz sem, mert ugyan micsoda igazságot dönt el az, hogy két ember cotillon-tigurák szerint egymással szembe áll és ha valakit megrágalmaztak, ezzel ugyan nem tudom, merre fog eldőlni a koczka és az igazság.

Azt hiszem, hogy ha a classikus ókor hősei a párviadalt nélkülözhették és ha mi kénytelenek vagyunk a gymnasiumokban egynémely párbajképtelen ember életrajzát megtanulni ; ha a mohammedán világnézlet nélkülözhette azt ; ha nélkülözhette azt a gentlemanok nemzete ; akkor mi is nélkülözhetnők és bátor vagyok rámutatni arra, hogy vannak nagyon tisztelt, a csúcsokon lévő férfiak, akik a párviadal alól eximálva vannak.

Itt említem meg, — semmiféle támadó ezélzat, vagy az a szándék nem vezet, hogy ezt a vitába bekeverjem — hogy, ugy-e bár, a királyi ház tagjai nem párbajoznak, de azért senkisem tagadja meg tőlük a legnagyobb hódolatot és tiszteletet? Ugy-e bár, a főpapok sem párbajoznak, sőt az alsó papság sem, akiknek igazán hivatásuk volna, hogy lennének kegyesek a vallási parancsoknak ezt a részét talán egy kissé komolyabban szemügyre venni ; nagy vallási hevüket ezen a téren is érvényesíteni és nem megáldani a párbajfegyvereket, hanem .a kanonok betartása felett itt is a kellő szigorral őrködni, mert van legalább is olyan fontos, mint a böjtöknek megtartása, a párviadalról szóló tilalom megtartása is.

A csúcsokon lévők és a dolgozó nép milliói egyaránt nem ismerik ezt az intéményt, és a királyi család tagjai mégis nagy adoratioban részesülnek, a dolgozó nép milliói pedig nagyon becsületesek maradnak és voksaik és adóik is elfogadtatnak, azt hiszem tehát, hogy elérkezett már az ideje annak, hogy ez a hazugság összeomoljon, hogy ez a kétlelküség megszűnjék.

Méltóztassék egyik vagy másik irányban dönteni, de nem tilalmakat fentartani, amelyek nincsenek életben. A katonaságnak erre nincs szüksége, mert a katonaságnak hivatása kizárja azt, hogy hetvenkedéssel vagy kardcsörtetéssel tüntessen a párbaj mellett. A katonaságnak vannak becsületbeli intézményei és van karhatalma, amely ezt szükségtelenné teszi. Es a katonaság példája egy pillanat alatt olyan varázserővel vet véget ennek, mint ahogy Angliában is a katonaság példája és akarata vetett véget ennek a babonának, amely ott is épugy meggyökeresedett, mint minálunk.

Teljesen összefügg ezzel a kérdéssel a katonai büntetőtörvény könyvnek egy másik rendelkezése, mert hiszen az önbíráskodásra vonatkozó rendelkezést ez is ismeri. A 1\ Hauptstück