A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ülEs. szülik a conserválás tekintetében a legmesszebbmenő intézkedéseket megtenni és amint a köz- gazdasági helyzet kedvezőbb lesz, azt hiszem, az alkotások terére is léphetünk. (Helyeslés.) Szememre vetették itt, hogy az erdélyi földgázát nem eléggé használtuk ki. Méltóztassék elhinni, hogy nagy eredmény csak úgy lett volna elérhető, ha az erdélyi földgázát Budapestre vezethettük volna, ha az a nagy hajtóerő az industrialis központba lett volna hozható és érinthetők lettek volna az összes útban eső industrialis góczpontok. A viszonyok folytán ezidöszerint ez lehetetlenné vált és igy az erdélyi fpldgáz felhasználásával egyelőre nem lehet olyan nagy gazdasági actiót keresztülvinni, mint a t. urak hiszik. A távolság miatt a budapesti vezeték ezidöszerint nem fizeti ki magát s igy a localis felhasználásra vagyunk utalva. Xe méltóztassék elfelejteni, hogy bármilyen értékes az industria szempontjából a hajtóerő, az még mindig csak egy tényező. Ennek különösen az egyes iparágak tekintetében ugyan igen nagy jelentősége van, de ez olyan tényező, melynek olcsósága más tényezők kedvezőtlen volta által lényegesen contracarirozható. Már pedig az Erdélyben való nagymértékű ipar- fejlesztés a többi tényezők kedvezőtlen volta miatt igen nehéz feladat. (U<jy van ! (Úgy van !) Ezekben voltam bátor röviden válaszolni a t. országos bizottsági tag ur által felhozottakra. Tisztelettel kérem, hogy a hadügyi költségvetést elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés !) Teleki Sándor gr. jegyző : Apponyi Albert gr. , Apponyi Albert gr.: T országos bizottság! Én csak félreértett szavaim helyreigazítása végett kérek szót, hogy ebbe a czimbe beakaszszam azt a pár szót, melyet a t. pénzügyminister ur előadására már most akarnék elmondani. (Halljuk!) Szavaim félreértése — hogy correcte megmaradjak felszólalásom cziménél — abból áll, hogy a t. pénzügyminister ur kissé túlzottan ecsetelte azt a kritikát, melyet én a költségvetés culturalis és közgazdasági tételeinek nem kellő fejlesztéséről mondottam és azt tulajdonította nekem, mintha azt-állítottam volna, hogy ezen a téren semmi sem történik. Ezt azonban nem mondtam, hiszen a számok rám czáfolná- nak, ha ilyet mondanék. Én csak azt mondtam, hogy aránylag nem történik kielégítő módon. (Uyy van ! jobbfelöl.) Különben nagyon sajnálom, hogy a t. pénzügyminister ur megtisztelt azzal, hogy beszédemre külön reflectált már most és nem várta be azt az időt, midőn annak szövegét maga előtt láthatta volna, különben az ő czá- foló beszédének nagy része más irányban mozgott volna. Csak még azt kell mondanom az ő számadataira, melyeket nem részletez, különösen pedig arra a számadatára, melyben a mostani regime alatt történt emissiókra s ezen emissiok- nak beruházási czélokra való felhasználására utalt, hogy ott a végeredményben igen nagy eltérés van azon végösszeg között, amelyet ő állított fel és aközött, amelyet én hoztam ki. Távol áll tőlem, hogy a t. pénzügyminister úrral, ki * egész életét ezekben a számokban s pénzügyeink fejlődésének megfigyelésében töltötte, vitatkozni akarnék pénzügyi részletek felett, de a számcsoportositásokat, amelyeket én összeállítottam, nem mesterséges combinatio alapján hoztam^ ki, hanem az összeadás egyszerű műveletével. Én a számokat az egyes költségvetési törvényekből írtam ki és összeadás utján jutottam ahhoz az eredményhez, hogy csupán emissiókból rendkívüli katonai kiadásokra mennyi forditta- tott. Úgy látszik, hogy abban nem egyezünk, amit beruházás alatt érthetünk és ezért én kénytelen leszek ügyrendadta jogommal élni és a vita további folyamán még egyszer felszólalni, mert igazán fontos, hogy ezt a dolgot teljesen kiderítsük, hogy ez teljesen objectiv megvilágításban álljon az országos bizottság szemei előtt. (Helyeslés jobbról.) Teleki Sándor gr. jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István : T. országos bizottság ! Kénytelen vagyok a katonai fizetések felemelésének kérdésével a t. országos bizottságot ismét untatni és ha ezt teszem, ebben bűntársam a t. pénzügyminister ur. Legújabban lábrakapott szokása a t. túloldalnak, hogy folyton azt követeli egyrészt, hogy az ellenzék adjon tanácsokat, miképen kell egy vagy más dolgot elintézni, ami absolute nem az ellenzék parlamentáris kötelessége, a t. pénzügyminister ur is követi e példát és azt mondotta előbb, hogy én interpellatiómat a katonai fizetések felemelése ügyében azért terjesztettem elő, mert azt hittem, hogy ezzel a magyar kormány álláspontját nehezítem. T. pénzügyminister ur, én igazán a katonatisztek érdekében beszéltem. Őszinteségem azonban kötelez arra, hogy nyíltan megmondjam a t. pénzügyminister urnák, hogy én, mint ellenzéki ember, a legkisebb hivatást sem érzem magamban arra, hogy a kormány álláspontját könnyitsem. Nem. (Tetszés jobbról.) Ha én tudnám, hogy ez döntő befolyással bírna a kormány megmaradására vagy távozására, legyen nyugodt a t. pénzügyminister ur, — bármenynyire simpatikus ő nekem egyénileg és bármennyire magasra tartom fényes tehetségét — megtenném és nem kímélném önöket. (Tetszés és helyeslés jobbról.) En azonban ismét, immár harmadszor, akarok alkalmat adni a t. hadügyi kormányzatnak, hogy nyilatkozzék végre azokról a kérdésekről, amelyekről nem nyilatkozott. Ne tessék szem előtt tartani a szentirás példáját, ne tessék utánozni Péter apostol példáját, aki háromszor tagadta meg a Megváltót és ne méltóztassék most a választ megtagadni, mikor harmadszor felteszem a kérdést, hogy mi az álláspontja a t. hadvezetőségnek a fizetésekből való levoná53
