A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
54 III. ÜLÉS. sok ügyében, a tiszti előléptetések kérdésében és a mozgósításoknál ki nem fizetett mozgósítási dijak tekintetében, ami olyan igazságtalanság, hogy valóban párját ritkítja. (Helyeslés jobbról.) De most kénytelen vagyok visszatérni a t. pénzügy minister ur érvelésére, aki azt mondotta, bogy ő nem zárkózott volna el attól, hogy a katonatiszti fizetésekről pénzügyileg gondoskodjék, ha a hadügyi kormányzat részéről meggyőző érveket hallott volna.... Teleszky János pénzügyminister : Nem ! Én azt mondtam, hogy olyan intézkedésekhez járultam hozzá, amelyekre nézve a hadügyi kormány meggyőzött. Rakovszky István . . . helyes, nem akartam félremagyarázni, azt méltóztatott mondani, hogy nincsen feltétlen sürgőssége a rendezésnek, még pedig azért, mert abban az időben, amikor a coalitio volt kormányon, komolyan megtörténtek a kellő lépések a fizetések rendezésére Teleszky János pénzügyminister: És azóta megromlottak a viszonyok. Rakovszky István : Igen. Ezzel még külön fogok foglalkozni. Hát, igen t. pénzügyminister ur, itt ellentét van a pénzügyminister ur felfogása és azon válasz között, amelyet a hadügyi kormányzat az én interpellatiómra adott. Az igen t. hadügy- minister ur kijelentette, hogy elismeri, hogy a tiszti fizetések nem elegendők, nem kielégítők, különösen az alsóbb rangfokozatokban és ennek megállapításához hozzáfűzte azt is, hogy e tekintetben lépéseket akar tenni. Hálával emlékezett meg a t. hadügyniinis- ter ur arról is, hogy a tiszti fizetések elégtelensége itt az országos bizottság kebelében visszhangra talált. Ha tehát t. pénzügyminister ur, a hadügyminister ur azt mondja, hogy ez a fizetés nem kielégítő, hogy rendezni kell a fizetést, ez már magában véve is elég, mert ha jobban és erősebben nem indokolja ennek szükségességét a hadügyminister ur, ez csak azért történik, mert az indokolás teljesebb formája az lenne, ha az egyes állásoknál megmondaná a hadügyminister ur, hogy mit tervez. De én ezt nem követeltem most tőle, én csak az alapelveket akartam hallani, én csak biztosítékot akartam nyerni arra, hogy a t. hadügyminister ur meg fogja tenni a szükséges lépéseket. Ezért ismételten is kérem a t. hadügyminister urat, hogy — amint már mondottam — ne tagadja meg Péter apostol módjára háromszor is a tisztikarnak a feleletet, hanem válaszoljon. Ami azt illeti, amit az igen t pénzügyminister ur méltóztatott mondani, hogy azóta, a mióta a coalitiós kormány a fizetésemeléseket keresztülvitte a drágaság nem lett nagyobb és hogy mi akkor nem voltunk olyan liberálisok a fizetésemelések dolgában, mint a I minő liberális álláspontot képviselek én itt ma, erre bátor vagyok azt felelni, bogy igaz, hogy a 48-as pártok egy bizonyos averzióval voltak a fizetésemelés ellen, ez tény ; de tény az is, hogy a 67-es pártok nem zárkóztak el ez elől és tény az is, hogy ezen averzió ellenére is az a fizetésrendezés, mely az akkori pénzügyi helyzetnek, az akkori életviszonyoknak megfelelt, a coalitio alatt mégis keresztülvitetett. Ezt az ellenvetést tehát az igen t pénzügyminister ur csak azért mondotta, hogy egy érvet szerezzen, de azt hiszem ő maga sincs meggyőződve erről. Ami a drágaságot illeti, hát a drágaság, a rosszabbodott gazdasági viszonyok épen a coalitio utolsó napjaiban kezdődtek és tartottak és tartanak azóta folyton, a mai napig is. Azóta minden legalább 50°/o-kal drágább lett. Az az érve tehát az igen t. pénzügyminister urnák, hogy mikor a coalitio keresztülvitte a fizetés- emelést, akkor a drágaság nem volt oly nagy mint manapság, nem állhat meg. Méltóztassék tehát ezt az ellenmondást kiegyenlíteni. Mert vagy szükséges a tiszti fizetések felemelése, és akkor méltóztassék nyilatkozni — én hallottam azt a kijelentést, hogy a fizetések nem kielégítők, és ebben az esetben szükséges a fizetésemelés — vagy nem szükséges, de akkor méltóztassanak megmondani, hogy nincs reá szükség. Viszont a hadügyminister ur interpellatiómra adott viszonválaszában ismét szép szavakkal biztat, de szavakból az a szegény katonatiszt nem tud megélni. Kérem tehát, méltóztassanak ezt az ellenmondást tisztázni és legyen szives a hadügyminister ur nyilatkozni a levonásokról, az előléptetési dijak beszüntetéséről és a jogosulatlanul és igazságtalanul visszatartott mozgósítási illetményekről is. Elnök: A hadügyminister ur megbízottja kíván nyilatkozni. Fogarasi Tamásy Árpád altábornagy : T.országos bizottság! Rakovszky bizottsági tag ur őnagyméltóságának kérdéseire a hadügyminister ur megbizásából van szerencsém a következő- képen válaszolni. Ami a levonásokat illeti, e tekintetben egy rendelet áll fenn, amely azokat csakis egyhar- mad mértékben engedi meg. Ahol tehát kivételesen magasabb levonások tört' ntek volna, azok szabályzataink értelmében csakis az illető tiszt kívánságára történhettek. Erről szabályzataink értelmében az elöljáró parancsnokságok kötelesek meggyőződni, hogy ilyen illetéktelen levonások elő ne fordulhassanak Ami az előléptetési dijakat illeti, e tekintetben is van egy törvény, amely — fájdalom a nyugdijak biztosítására szolgál, de ezek az előléptetési dijak nem oly nagymérvűek, mint ahogy említeni méltóztatott. Hála Istennek, csak a különbözet egyharmadát teszik, tehát nem nagyobbak, mint a magasabb gázsi, hanem a különbözetnek, az alacsonyabb rendfokozattal I járó havidij és az elért magasabb rendfokozattal 1 rendszeresített havidij különbözeiének egyharmadát teszik, amit egy éven át fizetni kell, mert ez a nyugdíjalap biztosítására szolgál.
