A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

felelős, melyet a t. országos bizottsági tag ur támogatott.

Es sajátságos, akkor, midőn igazán indokolt volt a tisztifizetések emelése, indokoltabb, mint ma, akkor az nehezen ment keresztül, mert azok a pártok, amelyek akkor azt a kormányt támogatták, mely a tisztifizetéseket emelni akarta, nem nyilatkoztak oly liberálisán erről a kérdésről, mint ma nyilatkozott a t. bizottsági tag ur és az akkori kormányelnök legnagyobb nehézségébe került a tisztifizetések emelésének kérdését dűlőre vinni. (Igaz! Ugg van!) Semmi esetre sem volt meg akkor az a nagy liberalis- inus, amely ma jelentkezik, talán azért, mert azt méltóztatik gondolni, hogy ezzel a magyar kormány helyzete némileg nehezedni fog. Bár nincs jogom a magyar kormány nevében beszélni, a magam nevében biztosithatom a t. bizottsági tag urat, hogy az én helyzetemet ez a felszólalás absolute nem nehezítette, mert én ezt a kérdést a jövőben is azzal az objectivi- tással fogom tárgyalni, amelylyel tárgyaltam a múltban és amelylyel tárgyaltam volna akkor is, lia ez a felszólalás be nem következett volna. En azt tartom, hogy a magyar államnak igen sok socialis feladata van, mely teljes mértékben megoldva nincs. Ezen feladatok egyikének tartom az alsóbb rangú állami alkalmazottak helyzetének javítását. (Helyeslés.) Történt e tekintetben intézkedés minden költségvetés során, történt a hadügyi költségvetésben is és pedig az 1914. év első felének költségvetésében pl. azon tisztekre vonatkozólag, kik oly helyeken állomásoznak, ahol nincsenek olyan iskolák, melyekbe gyermekeik járhatnak. Ily socialis intézkedések mindegyik költségvetésben találhatók és amennyiben a pénzügyi helyzet megengedi, a jövőben is meg fognak történni. Amint mondom, az én programmomat is az képezi, hogy a magyar állam socialis feladatainak mielőbb minél teljesebb mérvben megfelelhessünk.

Apponyi Albert gróf ő excellentiája délelőtt azt mondotta, hogy a hadügyi terhek oly nagy mértékűek, hogy azok közgazdaságunk erejével már arányban nincsenek és hogy minden oldalon bizonyos restrictio szüksége áll be. Bocsánatot kérek, de én azt tartom, hogy afelett nem lehet nagyon vitatkozni, hogy szükségesek-e ezek a katonai kiadások, vagy nem. E tekintetben én azért nem tudok vitatkozni, mert hiszen nem járultam volna hozzá azokhoz, hogy ha nem volnának szükségesek, viszont nem hallottam a t. túloldal részéről sem a dreadnoughto- kat kivéve, hogy tulajdonképen melyik az a kiadás, amelyik felesleges. A t. túloldalról a dread- nought-kiadásokat mint feleslegeseket állították oda, másrészről azonban azt mondották, hogy inkább a szárazföldi haderőt fejlesztettük volna nagyobb mértékben. így tehát az előbbi kiadásokat megtakarítottuk volna, de a másik oldalon több kiadás merült volna fel.

Nekem erről a helyről azt az álláspontot

kellett elfoglalnom, mert különben nem járultam volna a költségvetés előterjesztéséhez, hogy abban csak oly hadügyi kiadások legyenek, melyek a monarchia két államának védképessége érdekében feltétlenül szükségesek. Ha áll az, hogy azok a kiadások a mi közgazdasági erőnket végletekig feszitik, ebből azt a következtetést kell levonnom, hogy az ország minden lakosának a legnagyobb önmegtagadásra, a legnagyobb fegyelmezettségre, saját egyéni érdeke legnagyobb háttérbe szorítására van szüksége abból a czélból, hogy előteremtsük az ország védképességénck biztosítására szükséges eszközöket, de ha ez igy van, ha az állampolgárok összességére ilyen teher hárul, akkor kivételt tenni az állampolgárok egy osztályával, tehát a katonatisztekkel szemben sem lehet. Ebből azt a következtetést kell levonni, hogy mindazt, amit az ország gazdasági helyzete megenged, meg kell tenni, hogy az állam socialis feladatait nagyobb mértékben tudjuk kielégíteni. De addig, mig ezt tehetjük, az állampolgárok minden osztályának, tehát a katonatiszteknek is türelemmel kell várni és bizonyos önmegtartóztatást kell gyakorolni, amit ha valakitől, leginkább elvárhatunk attól az osztálytól, amely osztálynak a moralis tulajdonságok képezik a díszét és hivatásának főalapjait.

Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy röviden áttérjek egynéhány számadatra, amelyekkel igazolni óhajtom, hogy habár közgazdasági teherviselési képességünk ezen véderőfejlesztések által igen nagy próbának vannak kitéve, .mégis a pessimismusnak, vagy olyan felfogásnak, hogy ezáltal az ország összeroskad, indokoltságát a magam részéről belátni nem tudom. (Halljuk! Halljuk!)

Apponyi Albert gróf t. bizottsági tag ur azt igyekezett feltüntetni, hogy melyek azok az összegek, amelyeket az utóbbi időben kölcsönből fordítottunk a hadsereg és a haditengerészet fejlesztésére. Én nem értem reá, hogy az ő adatait összeadjam. Számadatai azonban számszerűleg feltétlenül helyesek, de úgy látom, hogy az igen t. országos bizottsági tag urnák nem is állottak más adatok a rendelkezésére és csak azokat az adatokat használta fel, hogy mi a különböző evek során minő összegeknek kölcsön utján való kibocsátására nyertünk törvényes felhatalmazást. Ugyebár, ezen adatokra méltóztatott támaszkodni ?

Apponyi Albert gr.: Kerestem, hogy ezek mire fordittattak?

Teleszky János pénzügy minister : Igen, de abból méltóztatott kiindulni, hogy mily összegek kölcsön utján való kibocsátására nyertünk törvényes felhatalmazást. Én ezen számadatokból úgy láttam és ezekből méltóztatott kikalkulálni, hogy ebből mi ment beruházásra és a különbözetre nézve méltóztatott felállítani azt a tételt, hogy ez hadügyi kiadásokra, vagy a pénztári készletek gyarapítására fordittatott, ami szintén hadügyi kiadásokra ment, miután a hadügyi kiadások