A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
részben szintén pénztári készletekből fedeztettek. Ezzel szemben, miután azt. hiszem, bogy ő excellentiája nem is rendelkezhetett más positiv számadatokkal, méltóztassék nekem megengedni, hogy egészen positiv . számadatokkal szolgáljak. (Halljuk! Halljuk!) 1910 óta, t. i. a munkapárti regime kezdetétől fogva, emissio utján beszereztünk összesen 1700 millió koronát. Ebből az 1700 millióból levonandó kétszer az a 215 millió, amelyet ö excellentiája is levont és amelyek az előző régimétől átvett pénztárjegyeknek kétszeri meghosszabbításából állottak elő, ami összesen 430 millió koronát tesz ki. Es miután ezt névértékén, pedig effektiv összegekkel számoltam, ami körülbelül 9% differentiát jelent, ez kitesz 387 milliót. Ezenkívül levonandó még 120 millió, t. i. a legutóbbi kibocsátásból bevonatott 125 millió K, illetőleg 106 millió márka névértékű pénztári jegy, úgy, hogy 507 millió az az összeg, amely levonandó mint nem effectiv szükséglet az 1700 millióból. Marad tehát 1193 millió, ebből az 1193 millióból 1910-től kezdve az 1914/15. budgetév végéig számítva, — majd erre még visszatérek — mondom, 1910 óta a zárszámadások, illetve 1913 óta a költségvetések szerint beruházásokra 1100 millió korona esik. Ezt az 1100 millió koronát 1193 millióból levonva, 93 millió korona maradna mint olyan összeg, amelyet kölcsönből eredő bevételeinkből nem beruházási czélokra fordítottunk. Ez a szám azonban egy bizonyos 'correcturára szorul, mert én a beruházásokat az 1914/15. évi budgetév végéig vettem, már pedig én nem merem azt remélni, hogy azon kölcsön kibocsátásából, amelyet az év elején eszközöltem, az 1914/15 év végéig kifogok jönni, hanem igenis, mindenesetre, ha csak előre nem látható oly körülmények elő nem fordulnak, amelyek feltételezésére ezidő szerint semmi alapunk nincsen, akkor igenis az 1914. év végéig ezen emissióból kijövök, vagyis az idén további emissiónak a szüksége fenforogni nem fog. Az a kérdés, hogy az 1914/15. évi költség- vetésben előirányzott beruházásokból mely összegek lesznek azok, amelyek a folyó év végéig effectu álhatók lesznek, mert ezek még fedezetüket fogják találni ezen emissionalis összegben és csak azok, amelyek a folyó évben effectuál- hatók nem lesznek, azok fognak egy uj emmissio által fedeztetni. Az idén az 1914/15. évre 235 millió van beruházásra előirányozva, és bár az év második felében a beruházások mindig nagyobbak, mint az év első felében, ebből a 235 millióból csak 100 millió koronát számitok mint olyat, a mely az idén fog beruháztatni, igy tehát 135 millió marad mint a jövő évi emissióból fedezendő szükséglet. Ezt a 135 millió koronát tehát a 93 millió koronához hozzáadva, 228 millió korona az az összeg, amely ha az idei év végén zárom le a mérleget, a munkapárti regime alatt bekövetkezett emissiókból nem beill. nullázásokra, hanem egyéb czélokra fordittatott. Ezen összegnek túlnyomó része kétségtelenül hadügyi czélokra fordittatott, azonban nem teljesen. Mert méltóztatnak tudni, hogy amidőn közvetlen hivatali elődöm annakidején a pénzügyi tárczát átvette, ő többször említette, hogy akkor az állam pénztárkészletei teljesen ki voltak merülve és ezért neki tulajdonképen első műve egy függő kölcsön felvétele volt. Ezt nem azért említem fel, mélyen t. országos bizottság, mintha én ezért a coalitiós régimét hibáz- tatandónak tartanám. Absolute nem. A pénztári készletek teljes felhasználása annakidején egészen indokolt intézkedés volt. Az 1909. év vége felé a pénzügyi helyzet t. i. megromlott és akkor azt kellett hinni, hogy csak egy momentan romlással állunk szemben. És ez okból nagyon helyes volt azonnal kölcsönfelvételhez nem fordulni. Mondom, a világért se méltóztassék ezt kritikának vagy plane rosszalásnak venni, csak constatálni kívánom, ami köztudomású, hogy amidőn a munkapárti regime bekövetkezett, az állami pénztári készletek végleg ki voltak merítve. Ismétlem, tehát, hogy ebből a 228 millióból nem minden ment hadügyi kiadásokra, hanem igenis ment egy egészen jelentékeny összeg arra, hogy az állam pénztári készletei felemeltettek arra a niveaura, amelyen ma vannak, ami még ma sem ideális niveau, és igy annak az emelésére még föltétlenül törekednünk kell, hogyha e tekintetben kedvezőbb pénzügyi viszonyok alakulnak. Ha ehhez hozzáveszem, hogy ez összegben teljes fedezetüket találják a tavalyi, ő excellentiája által u. n. mozgósítási hitelek, — mert e számításomban egyáltalában nem költségvetési, hanem pénztári adatokról van szó az egész vonalon és e mozgósítási hitelekből a magyar korona országaira eső rész már teljes mértékben a hadvezetőség rendelkezésére van bocsátva — hogy tehát e 228 millióban, melynek egy része a pénztári készletek kiegészítésére ment, teljesen fedezetét találják az u. n. mozgósítási összes szükségletek és fedezetet fognak találni a jelenlegi költségvetésben megállapított összes kiadások, ebből azt a következtetést kell levonnom, hogy igen jelentékeny összegről van ugyan szó, amelyet mindenesetre sokkal czélszerübb és hasznosabb lett volna közgazdasági beruházásokra felhasználni, ha az európai politikai helyzet nem kényszeritett volna bennünket ilyen fegyverkezési kiadásokra, de nem olyan összegről, amelyről azt lehetne állítani, hogy a magyar államháztartást ruinosus helyzetbe juttatja. Apponyi Albert gróf ur beszédében azt a szemrehányást teszi, hogy a hadügyi kiadások annyira absorbeálják az ország egész gazdasági erejét, bogy culturalis és socialis kiadásainkra alig fordítható valami. Készséggel elismerem, hogy nem fordíthatunk annyit, amennyit magam is szeretnék ; de, hogy semmit se fordíthatnánk, ÜLÉS. 51 :
