A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 39 szükségesnek jelzett. Ezen túl nem mentünk. Talán nagyobb fejlesztést látunk a tengerészeinél, ahol azonban ez a fejlesztés — és itt szintén nem tmlok egyetérteni igen t. bizottsági tagtársam mai — ma bármilyen terhes, de elengedhetetlenül szükséges azért, mert a múlt- | ban történtek igen nagy mulasztások. A tengerészeinél egészen specialis helyzet van — 1 nem akarok erre bővebben kitérni, csak közbe- vetőleg bátorkodom ezt itt megjegyezni — a dreadnought typusnak alkalmazásba vétele az egész világ tengerészeiében olyan forradalmat idézett elő, hogy tulajdonképen mindaz, ami a dreadnought előtt létezett, azt lehet mondani, egyszerre értéktelenné lett. Ma a dreadnought az egyetlen mértéke a tengeri hatalomnak. Mi talán arról a szerencséről beszélhetünk, hogy tengerészetünk fejlesztése bizonyos ideig stagnált és ennek következtében akkor nem költöttünk sokat a tengerészetre, amikor ez a modern typus még nem volt ismeretes, ami által bizonyára megtakarítottuk azokat a költségeket, amelyeket olyan építményekre fordítottunk volna, amelyek a dreadnought-typus behozatalával értéktelenekké váltak volna. Ha már most — mondom — minden köz- i gazdasági fejtegetéstől itt tartózkodni akarva, kizárólag az előttünk fekvő költségvetést veszem bírálat alá, azt constatálom, hogy az a költségemelkedés, amelyet az előttünk fekvő budget mutat, majdnem teljes összegében olyan intézkedések foganatosítására van szánva, amelyeket már a korábbi években a delegatiok engedélyez- j tek, megszavaztak és tudomásul vettek. 55,132.000 korona az az emelkedés, amelyet a rendes szükségletekben találunk az előző évi költségvetéshez képest, illetve az összehasonlítási alapul kiszámított 1914. évi költségvetéshez képest. Ebből az 55,132.000 koronából mindössze 101.400 korona van még eddig nem ismeretes, még eddig nem engedélyezett intézkedésekre felvéve. Ez a költségvetés tehát azt mutatja, hogy itt folyamatban van a véderő fejlesztésének az a végrehajtása, amelyet már néhány évvel ezelőtt megállapítottunk, amely mindnyájunk előtt ismeretes. Én, mondhatom, csak örömmel és megnyugvással látom azt, hogy amikor a véderőnek ez a programmszerü fejlesztése folyamatban van, akkor hadseregünk élén olyan hadügyminister áll, aki egyrészt egész szellemében, lelkében és szivében, egész egyéniségénél és múltjánál fogva ezzel a hadsereggel szorosan összenőve és összeforrva, annak érdekeit a legmegfelelőbben képviseli, másrészt kellő belátással és érzékkel bir azoknak az államoknak teljesítő képessége iránt is, amelyek ennek a hadseregnek fentartásához a szükséges anyagi eszközöket adják. Tudom, hogy igen nehéz feladat hárul az igen t. hadügyminister urra akkor, mikor ezt a programmot, amelyet az ő hivatalbeli elődei a papiroson összeállítottak, kénytelen átvinni a való életbe, amikor kénytelen megküzdeni azokkal a nehézségekkel, amelyek ennek a valóságba való átvitelével egybe vannak kötve. De ismerve az ő nagy tetterejét, ismerve az ő kiváló katonai és administrativ képességeit, megvallom, megnyugvással látom az ő kezében a hadsereg fejlesztésének ezt a munkáját. A hadsereg fejlesztésének ezen programm- jával összefüggésben különösen két kérdés merült fel már az eddigi tárgyalások során is, amelyekre vonatkozólag én is bátor volnék néhány észrevételt tenni. Az egyik a tiszti kérdés, a másik pedig az altiszti kérdés. A tiszti kérdést illetőleg említették többen az előttem szólott bizottsági tag urak közül a tiszthiányt. Évekkel ezelőtt hallottam már a tiszthiányról beszélni. Ez tehát egyáltalában nem valami uj jelenség. Tiszthiány volt és tiszthiány van ma is, csakhogy — és ebben az előttem felszólalt t. bizottsági tag uraknak igazuk van — az utóbbi időben a tiszthiány érezhetőbbnek mutatkozik, mint amilyen volt régebben. Ennek azonban nem abban keresem az okát, mintha az utóbbi időben kevesebb tiszt volna, mintha kevesebb fiatal ember lépne a katona- tiszti pályára, hanem okát találom abban, hogy az utóbbi időben épen a hadsereg intensiv fejlesztése következtében több tisztre van szükség, mint amennyire eddig szükség volt. Hiszen csak úgy hozzávetőleg legyen szabad megemlítenem, hogy a magyar kir. honvédtüzérség szervezése és az osztrák Landwehr- tüzérség szervezése temérdek közös hadseregbeli tisztnek a Landwehrhez való áthelyezését tette szükségessé, miáltal nem tudom számszerűleg mennyi de bizonyára jókora nagyszámú tiszti állás üresedett meg, amelyeknek betöltéséről gondoskodni kell. Megemlíthetem pl. a géppuska-osztagoknak nagyszámban való szervezését, liol megint sok uj tisztre van szükség. Általában, ha az egész véderőreformnak részletezésébe bocsátkoznánk, azt hiszem, meglepően nagy számot lehetne kihozni a tekintetben, hogy mennyivel több tisztre van és lesz a jövőben szükség, mint eddig volt. Magában véve a tiszteknek absolut száma a hadseregben az utóbbi években igen tekintélyesen szaporodott, sokkal inkább, mint az előbbi években. Érre vonatkozólag egy összehasonlítást voltam bátor csinálni az elmúlt nyolez évről. Eszerint 1905-ben volt a közös hadseregben összesen 17.457 tiszt, 1913 november 1-én pedig 18.200 tiszt. A szaporodás nem valami óriási nagy, mert nyolez év alatt csak 743-mal szaporodott a tisztek absolut száma, de azt kell venni, hogy ez a szaporodás épen az utolsó néhány évre esik és ha megnézzük az előttünk fekvő költségvetést, azt látjuk, hogy az 1914/15. évi előirányzatban alapul már 18.960 tiszt van felvéve, tehát ebben az előirányzati évben az 1913. november elsején mutatkozó állományhoz képest a minister 760-nal emeli a tisztek létszámát és igy, mig 8 év alatt a tisztek száma 743-mal
