A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

30

Hí. ÜLÉS.

utolsó költségvetéssel, az 1912. évivel, természetesen úgy, hogy az 1912. évi rendes hadügyi költségvetéshez hozzáadom a boszniai kiadásokat, hogy egyenlő alapon eszközöljem az összehasonlítást, akkor — ezen az alapon számítva, — az 1912. évi hadügyi költségvetés 398,900.000, kerek összegben tehát 399 millió koronát tett ki Ezzel szemben az idei 483,500.000 K és igy a növekedés az 1912. évihez képest 84,600.000 K

Ha ehhez hozzáadom a rendes rendkívülit, az igazi rendkívülit és a póthitelt, amely ezt a költségvetési esztendőt terheli, — és ha tekintetbe veszem, hogy póthitel teoreticze nem terheli ezt a költségvetési esztendőt, bár az most fedezendő és igy az terhét képezi a magyar közgazdaságnak ebben az esztendőben — - akkor a rendes rendkívüli 1,671.000 K, a póthitel

9.445.000 K, azután az igazi rendkívüli 81,310.000'K, amiből uj kezdésekre 18 millió esik. Ezt mind együttvéve, a szárazföldi hadseregnek erre a költségvetési évre előirányzott összszükséglete kerek összegben 576 millió K-át tesz ki.

Ha ehhez hozzávesszük a haditengerészet szükségletét, akkor a szükségletek közül a rendes — mindig nettoszámokban beszélve — 70,800.000 K-át, a rendes rendkívüli 5,441.000 K-át, az igazi rendkívüli pedig, amelyet külön előterjesztésben kért a haditengerészet vezetősége, 101 millió koronát tesz ki, amiből 47'5 millió esik még a régi, vagyis az 1910-ben kezdeményezett reformra, amikor t. i. 312,400.000 K-át kért a haditengerészet az első dreadnought- divisio beállítására, aminek utolsó részlete

45.300.000 K, mig a most kért 426,800.000 K-nyi hitelnek, amely a második dreadnought- divisio létesítésére kívántatik, első rátája

45.300.000 K. Ezenkívül itt van a pólai erődítési hitelből származó 500.000 K és a repülőosztály felszerelésére együttvéve 7,720.000 K. Szóval a haditengerészet 172,265.000 K-t kér erre a költségvetési évre. A közös szárazföldi- és a haditengerészeti véderő idei költségvetése pedig, mindent összevéve, kitesz 753,300.000 K-t.

Ha vesszük ennek 36°/o-át, ez kerek ösz- szegben 271 millió K-át tesz ki és ha hozzávesszük a honvédség idei költségvetését, amely

96.500.000 K kerek összegben, akkor azt a képet nyerjük, hogy Magyarországtól véderő és honvédelem czimén a közös szárazföldi és tengeri hadsereg, valamint a honvédség együttvéve 367,500000 K-át kér.

Azonban ez még nem minden, mert hiszen nem vagyunk felvilágosítva abban a tekintetben és erről alkalmasint csak a zárszámadás utján fogunk teljes felvilágosítást nyerni — ha csak nem tévedek nagyon ebben — hogy minő módon fedeztetik az az 1912- és 1913-ban elköltött — hogy röviden fejezzem ki magamat - mozgósítási hitel, mely a szárazföldi hadseregnél kerek összegben 316,700.000 K-át, a tengerészeinél 40,400.000 K-át, összesen tehát

357 millió K-át tett ki. Ebből a 357 millióból, a hadügyi albizottság jelentése szerint, egy bizonyos összeget absorbeált a költségvetés. Ez az 1914-iki első félévi és a mostani költség- vetés szerint kerek összegben összesen 16 millió koronát tesz. Ennyi jött ugyanis be ebből a költségvetésbe. Ha ebben tévednék, bocsánatot kérek, de ez igazán nem az én hibám, hanem következménye az átlátszóság azon hiányának, amely előterjesztéseink összegében még mindig megvan. Tehát még mindig van 341 millió olyan rendkívüli — rövidség okáért igy nevezem —- mozgósítási hitel, amelynek milyen forrásból történt vagy történendő fedezéséről nem tudok, alkalmasint a pénztári készletekből fogják ezek nagyobbrészét fedezni, amire később vissza fogok térni.

így állunk ma, hogy papíron 367'5 millió az, ami Magyarországtól követeltetik véderő czélokra. Bizonyosan több lesz, ezt kimondhatom egész bátran a póthitelekkel tett eddigi tapasztalásaink alapján, amelyek meg fognak ujulni, peremptorius bizonyossággal mondhatjuk, miután azt a bajt, mely a póthitelek keletkezésének forrása, eddig még nem sikerült orvosolni.

Hogyan állunk azonban a prognosissal ? Van-e arra egyáltalában kilátás, hogy ez a rengeteg nagy áldozat, amely költségvetésünk egyéb fejezeteivel összehasonlítva és az ország gazdasági erejéhez mérve rendkívül nagy áldozat, nem mondom, hogy csökkenjen, hanem legalább nagy dimensiókban ne növekedjék tovább ? Csökkenésről, ha az eddigi rendszert folytatjuk, szó sem lehet, mert hiszen igaz, hogy az uj tengerészeti követelmény, azaz 101 millió a mostani költségvetési évet is beszámítva, öt éven át, a mostani éven kívül tehát négy éven át fedeztetni fog és akkor az ember azt mondhatná, ha ez igazán rendkívüli kiadási tétel volna, hogy négy év múlva aztán ettől az állandóan, minden évben beállított, körülbelül 100 milliótól szabadulni fog a közös költségvetés. Dehogy fog szabadulni.

Akkortájt, öt esztendő múlva elavultak lesznek azok a típusok, amelyek most első- rendüeknek tekintetnek, akkortájt régibb hajóinkat tényleg pótolni fog kelleni újakkal és akkor ennek a pótlásnak czimén, ha — mondom — a mostani rendszer szerint és a mostani kerékvágásban tovább haladunk, egy újabb dread- nought-divisionak építésére fog kerülni a sor, szóval, talán senki sem fog akadni, ennek a bizottságnak körében sem, aki ennek az évi 100 milliónak beállítását ideiglenesnek tartaná és nem tekintené megrögzitett tételnek.

De hát hogyan állunk a növekedésekkel ? Az 1912. évi véderőtörvény indokolása szerint még 1915 után is maradnak fedezendő tételek az 1912-iki véderő következtében. Chorin t. barátom ugyan tegnap azt mondta — és helyesen mondta — hogy ezek a pénzügyi számítások, melyeket ama véderőtörvényjavaslat bemutatása alkalmával tét-