A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
III. ÜLÉS. 31 tek ugy a magyar kormány, mint itt a közös hadiigyministerium részéről, idejüket múlták, elavultak, ezekre senki többé ma már súlyt nem fektet. Elismerem ennek igazságát, hogy elavultak és súlytalanok abban az irányban, bogy mindenesetre több lesz az, ami még követeltetni fog ezen a czimcn, mint amennyit akkor kilátásba helyeztek ; de semmi esetre sem avultak el abban az irányban, hogy remélni lehessen, hogy kevesebb fog követeltetni, mint amennyit akkor beállítottak. Ha tehát én az akkori beállításokat veszem alapul, úgy a valószínűségnek, sőt a bizton bekövetkezendő valóságnak nem föléje helyezkedem, hanem alatta maradok és igy a hadügyi költségvetés kritikájának szempontjából a hadügyi kormányra nézve a legkedvezőbb és a kritikus szempontjából a legkedvezőtlenebb álláspontra helyezkedem. Az 1912. évi reformból még fedezendő lesz állandó többkiadás, amivel a rendes költség- vetés szaporodni fog : 20,740.000 korona, amiből Magyarországra esik -— mert én mindig a magyar terhet számítom — 7,200.000 K. Az 1914-ik évi reform indokolása szerint, mély tálán nem avult el még teljesen, hanem talán még ma is kiinduló pontul vehető, maradt fedezendő állandó többlet 41 millió. Most fedeztünk 19.450.000 koronát, ennyit vettünk fel ebbe a költségvetésbe, mint az 1914-iki véderőreformnak állandó többterhét. Maradt még a 41 millióból 21,550.000, ez Magyarországra nézve 7.740.000 koronát tesz ki, úgy, hogy ezen két tétel, az 1912. és 1914-iki véderőreformnak állandó többletei a magyar költségvetésben még 14,940.000, kerek összegben 15 millió koronát representálnak. , Az 1912-iki véderőreformnak egyszersmin- denkori, de több évre felosztott kiadási tételei közül 1915-ön túl a ministeri indokolás szerint 36.400.000 korona fedezendő, az 1914-iki véderőreformnak állandó tehertöbblete pedig 108 millió, amiből a mostani költségvetésbe 39,900.000 korona van felvéve, marad tehát 68 millió, vagyis együttvéve 102,400.000 korona, aminek Magyarországra eső része kerek összegben 38 millió. A régebben megkezdett hitelek folytatásából, annak a bizonyos 165 millió tüzérségi hitelnek, mely 1910-ben indíttatott meg, kis része marad csak fedezetlen, mely a következő költségvetésre maradt és pedig: 1,500.000 korona, de már a 125 millió régibb felszerelési hitelből még 20,900.000 korona maradt, mely tételek együttvéve 22,400.000 koronát tesznek ki, ami Magyarországra nézve kereken 8 milliót jelent. A honvédségnél az állandó többlet, mely több évre lesz felosztandó és amely 100°/o-ig terheli a magyar költségvetést, az 1914. évi véderőreform folytán — az 1912. évi reformot ügyeimen kivül akarom hagyni — 15,290.000 korona, az állandó, egyszersmindenkori, de több évre felosztott teher pedig 19 millió. Már most előbb megállapítottam, hogy a két véderőreformból együttvéve Magyarországot terheli állandóan 14,940.000 korona évi többlet, honvédségi pedig 15,290.000 korona, együttvéve 30.230.000 korona, mely előttünk áll, mint az eddig megszavazott törvényeknek feltétlen következménye, hogy ennyivel fog a költségvetés emelkedni ezen reformok folytán. Az egyszer- smindenkorra szóló terheltetésről pedig megállapítottam, hogy a közös hadseregnél 46 millió, a honvédségnél 19 millió, tehát együttvéve 65 millió. Méltóztassanak már most ezt a képet maguk előtt látni. Egészen eltekintve azoktól a növekedésektől, melyeket azzal a szép bölcsészeti tétellel szoktak megindokolni, hogy a hadsereg is egy élő organismus, mely fejlődik és egészen eltekintve attól a visszahatástól, melyet majd későbbi külpolitikai fejlemények fognak előidézni, már tisztán az eddigi törvények alapján látunk a közeledő évekre egy 30 milliónyi állandó tehertöbbletet csak Magyarország terhére és fedezendő lesz 65 milliónyi egyszersmindenkorra szóló kiadás. De ez még nem minden ; t. országos bizottság. Itt vannak azok a függő kérdések, melyeket nem lehet soká elhúzni. Itt van az a kérdés, melyre gyengéden czéloz az igen t. had- ügyminister ur exposéjának végén, a tiszthiány kérdése, itt van annak szüksége, hogy a nagy számokban nyert uj ujonczjutalékot rezervalak- zatokba tömöritsük, ami tehát temérdek sok uj tisztet tesz szükségessé. Itt van a teljesen megoldatlan altiszti kérdés. Ez igen jellemző azon eljárásra nézve, melyet mi véderőreformjainknál követünk, hogy mikor ország-világ tudja és elismeri, annyira elismeri, hogy ez már az emberek köztudatává vált, mert a józan ész is mondja, hogy a kétévi szolgálat eredményes és katonai szempontból veszélytelen keresztülvitelének alapfeltétele, az egész uj szervezésnek gerincze egy jó, megbízható, kiképzett altiszti karnak szervezése, akkor mi most, a harmadik évben ezen reformnak keresztülvitele után még mindig kapkodunk, még mindig nem találtunk ki nagyobb bölc'seséget, mint azt, hogy aki a hadseregben különösen jól viseli magát, jutalmul még egy harmadik és negyedik évet is szolgálhat altiszti minőségben. Az altiszti kérdés megoldása egyszerűen pénzkérdés, azt sehol máskép nem oldották meg, mint nagy jutalmaknak, gratificatióknak kilátásba helyezésével. Ha mi azt akarjuk, hogy ezen óriási áldozatoknak árán valóban egy, a védképességnek legmagasabb fokán álló hadseregünk legyen, pedig ezt lehetetlen nem akarni, mert az már azután az előrelátásnak teljes hiánya és hogy ne mondjam, a balgaságnak netovábbja, nagy áldozatokat bozni és ezekért nem kapni meg a megfelelő ellenértéket, ha tehát mi azt akarjuk, akkor nekünk meg kell oldani a tiszti kérdést is, a tisztiüzetések rendezésének kérdését
