A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
22 II. ÜLÉS. gott fenn, mely mindkét államot arra bírta, hogy óvóintézkedéseket tegyen a határon. Ez a bizalmatlanság évről-évre csökken, s ma örömmel konstatálhatom, hogy monarchiánk és Olaszország közt a legteljesebb egyetértés van, amint ezt a külügyminister ur exposéjából hallottuk, úgy tavaly, mint az idén. Ily körülmények közt egészen jogos volt azon kérdésnek felvetése, hogy ne folytassuk az olasz várerődi- téseket, hanem fordítsuk az így felszabaduló összegeket oly várerőditésekre, melyek politikai helyzetünkből kifolyólag nagyobb fontossággal birnak, értem Magyarország, illetve Erdély határainak megerősítését. Én sem a felszólalásban, sem az intézkedésben semmi „provokálót nem látok Komáméval szemben. Őszintén, békében akarunk élni mindnyájan Romániával és nagyon óhajtjuk azon régi fegyverbarátság megújítását, mely elsősorban Románia területi biztonságát évtizedeken át fenntartotta és Romániának nagy szolgálatot tett. De az erdélyi határ megerősítésének eszméje már 1878-ban, Tisza Kálmán ministerelnöksége idejében merült fel az ország- gyűlésen, amikor 80 millió forintot kértek a hadsereg fejlesztése érdekében és mikor nyiltan ki lett jelentve, hogy az első feladat lesz a román határ megerősítése, bizonyára nem Románia ellen irányuló szándékkal. Romániával való helyzete a monarchiának ma nincs tisztázva. Amint én Ítélem meg a helyzetet, ma nem sorozhatjuk fegyverbarátságát külügyi politikánk activ tételei közé. Óhajtom, hogy a helyzet megváltozzék, de ma igy látom. Ehhez járul, hogy Románia őszinte mély sajnálatunkra az utóbbi időben oly tüntetéseknek volt színhelye, melyeknek éle monarchiánk és elsősorban Magyarország ellen irányul, amelyben tanárok, activ katonák, a társadalom legkomolyabb elemei vettek részt, anélkül, hogy a román kormány részéről azon désaveu-ben részesültek volna, melyet tőle a jó szomszédi viszonynál fogva joggal elvárhattunk volna. Azt mondják, hiszen ezek csak tüntetések. De az Olaszország elleni határbiztositás bizonyára nem az olasz kormány magatartása miatt történt, hanem azon Ausztria-ellenes tüntetések miatt, amelyeknek Olaszország éveken át színhelye volt, s melyeknek kihatásait a politikára kiszámítani nem lehet. Merem állítani, hogyha összehasonlítjuk Olaszország tüntetéseit az utolsó években a Romániában lefolyt tüntetésekkel, az utóbbinak sokkal nagyobb fontosságot és komolyabb jelleget kell t dajdonitani. Mondjuk ki nyiltan, a román társadalom magatartása egy nagy demonstratio Magyarország ellen és végre is soká nem nézhetjük el oly tanok nyilvános proclamálását és hirdetését iskolai könyvekben és beszédekben, melyek a mi területi integritásunk ellen vannak irányítva. Remélem, hogy a jobb belátás be fog következni, hogy a bölcs király vezetése alatt a régi szövetség, a régi fegyverbarátság helyre fog állani, de vannak perczek, amelyekben az államnak saját érdekében, saját tekintélye, saját méltósága érdekében a kellő intézkedéseket meg kell tennie és ilyen helyzetben látom én ma Magyarországot. Ezért tartottam szükségesnek ezt a kérdést a plenáris ülésben vita alá bocsátani. ( Helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék a kérdésben állást foglalni ; az eszme, amelyet megpendítettem, megfelel a nemzet közvéleményének, megfelel a nemzet érdekének, megfelel a nemzet méltóságának. Rövid felszólalásom végéhez közeledem. Én nem indítványozom és nem gondolok arra, hogy a hadsereg költségvetésén valami leszállítás történjék, mert azok a költségek, amelyek a bud- getbe fel vannak véve, megszavazott törvényes intézkedések folyományai. Ráutaltam arra, hogy az ország jelenlegi gazdasági és pénzügyi helyzetében az áldozatok folytonos, rohamos fejlesztése uj gazdasági erőforrások feltárása és helyesebb közgazdasági politika nélkül veszélyessé válhat és okvetlenül káros visszahatással lesz úgy az ország közgazdasági, mint pénzügyi helyzetére. Ráutaltam erre, mert a költségeknek ezen rohamos emelése épen azt a czélt kocz- káztatja, amelyet a hadsereg fejlesztésével elérni akarnak Ajánlom ezeket a t. országos bizottság figyelmébe. (Helyeslés a jobboldalon.) Vojnich Sándor b. jegyző: Issekutz Győző! Issekutz Győző: T. országos bizottság! Előttem szóló t. bizottsági tag ur érdekes beszéde után én nem kívánom a költségvetés számbeli adataival igénybe venni a t. bizottság türelmét. Felszólalásom tulajdonképeni lényege az, hogy a kölcsönös és együttes védelem politikáját a maga egészében s ezen politikának kellékeit vegyem megfigyelés alá. Az 1867-iki kiegyezési törvényünknek az alapgondolata, feladata, tárgya és tartalma az volt, hogy a pragmatica-sanctióból, nálunk az 1723-iki alapszerződésből felmerülő közös érdekű viszonyokat pontosan és határozottan szabályozó kezelési módozatokat állapítson meg a két állam alkotmányos képviselete közti érintkezéssel. A közös uralkodó (dtal feloszthatlanul és elválhatlanul együttesen birtoklandó két állam közös biztonságának együttes erővel való védelme és fentartása közös és viszonos kötelezettsége a két államnak, de ennél többet sem az alap- szerződés jellegével biró 1723-iki törvény, sem az 1867-iki kiegyezés, sem a védelem kölcsönös és viszonos kötelezettsége meg nem állapit, sőt az 1867-iki törvény világosan megismétli az alapszerződés azon kikötését, hogy Magyarország közjogi és belkormányzati önálíása sértetlenül tartassák fenn. Mig az országos bizottságok hatásköréből teljesen kiveszi az egyes souverain államok közjogi és belkormányzati ügyeibe való avatkozást, másfelől eltiltja a közös ministeriumot
