A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
ír. ( lés. Ezekkel a költségekkel azonban még nincs kimerítve az a teher, amely a rendkívüli flotta- programm folytán, a rendes kiadások emelkedése folytán az országra fog háramolni. 1911-ben kaptunk erre vonatkozólag számadatokat. Akkor azt állították, hogy a flotta rendes kiadásai 22 millió koronával fognak emeltetni. Természetesen ezt a program mot sem tartották be, mert a flotta rendes kiadásai nem 22, hanem 30 millióval emelkedtek. Nagyon sajnálom, hogy a t. tengerészeti vezetőség most, ily programul előterjesztése alkalmával nem tartotta szükségesnek rámutatni arra is, hogy a rendes költségek mennyire fognak emelkedni, ami végtére is igen nagyfontosságu, hanem csak a rendkívüli költségekről számol he. E tekintetben csak combinatióra vagyunk utalva. En a következő számítást tettem : A három csatahajó beállítása eddig a tengerészet normalbudgetjében 30 millió kiadást okozott. Még hátra van egy negyedik csatahajó, a Szent István beállítása. Ha most építünk négy uj csatahajót, nagyobb tonnatartalommal és nagyobb caliberü ágyukkal, természetes dolog, hogy a legénység fentartási költsége, a gyakorlatok stb. költsége mind jelentékenyebb, az eddigieknél nem is sejtett arányokban nagyobb mértékben fognak emelkedni, úgy hogy bátran és minden túlzás nélkül mondhatom, — inkább az igazságon alul maradok — hogy körülbelül 40 millió korona lesz az az összeg, amelylyel öt év után a rendes csatahajók beállítása révén a rendes költségek emelkedni fognak, úgy hogy a tengerészeinek 70 és egynéhány millióra rugó rendes kiadásai legalább 110 vagy 120 millió koronára fognak emelkedni. Szükségesnek tartottam a t. országos bizottság figyelmét ezekre felhívni, mert a számla, úgy látszik, még semmiképen sincs befejezve. Említettem már, hogy újabb jelentékeny kiadások várnak reánk, megszavazott törvényekből kifolyólag. Említettem, hogy a négy uj csatahajó beállítása a rendes költségvetés lényeges emelését fogja eredményezni ; említettem, hogy 1912-ben s 1913-ban 440 milliót, tehát igen jelentékeny költséget fordítottunk a katonai készenlétre. Ügy látszik azonban, hogy uj terhek vannak kilátásban, amelyekre Hakovszky István t. barátom már utalt. A t. hadügyminister ur ő excellentiája az albizottságban a kétévi szolgálati idő eredményeiről beszélve, körülbelül azt mondta, amit már bizottsági tagtársam is kifejtett, hogy a kétévi szolgálat folytán rendelkezésre álló kiképzett legénységnek tartalékkötelékbe való összefoglalása a hadügyi administratiónak jövőbeli feladatát képezi. Kissé homályos volt ez a kijelentés s azért bizonyos aggályokat keltett bennem. A hadügyminister ur nem fejtette ki részletesen programmját; általános vonásokban beszélt a dologról. Kétségtelen, hogy itt nagy borderével és nagy kihatással biró katonai szervezeti intézkedésről van szó, amely, lia kezdetben nem is, de később igen nagy mértékben fogja igénybe venni budgetünket. De itt nem állhatunk meg, t. országos bizottság ; nem hunyhatunk szemet a tények előtt. A hírlapokban általánosan ventilláltak két kérdést: a készülő lőfegyverek átalakításának és a tiszti fizetések emelésének kérdését. A hadügy- minister ur kijelentette, hogy ezen hirlapi közlésektől távol áll, azonban tudjuk azt, hogy az ilyen hirlapi közlések előhírnökei szoktak lenni uj hadügyi követeléseknek, amelyek nem sokkal a hirlapi közlések után nyomukba, jönnek és a delegatio elé állanak. Most e kérdés érdemébe bocsátkozni nem kívánok, mert bár elismerem líakovszky István t. bizottsági tagtárs ur interpellatiójában előadott indokok jogosultságát, az én álláspontom ezekben a kérdésekben az, hogy minden költségemelésre nézve a kezdeményezés kizárólag a magyar felelős ministeriumot illeti, vagyis helyesebben az ilyen többkövetelések és az ilyen kezdeményezések a hadügyminister ur részéről csakis a magyar ministerium hozzájárulásával és beleegyezésével történhetnek, a mely ezekért a tényeiért az országgyűlésnek felelősséggel tartozik Ma már elvitázhatatlan, s ezt constatálni kell a jövőre nézve, hogy bizonyos elodázhatatlan igényekkel fogunk szemben állani, amelyekre azonban a jelenlegi gazdasági és financziális helyzetben a nemzet gazdasági erejében a legjobb akarattal sem tudok fedezetet találni. Azért voltam ellene 1913-ban és vagyok ellene jelenleg is a flotta rohamos fejlesztésének, mert tartottam és tartok attól, hogy a rohamos fejlesztés egy dilemma elé állítja az országot. Vagy elvonja ugyanis a hadsereg fejlesztésétől a szükséges összegeket, vagy pedig olyan újabb terheket ró az országra, amelyeket a mai helyzetben semmiesetre sem tudunk elviselni. Minthogy pedig válságos helyzetekben, európai elhelyezkedésünknél fogva a súlypont a hadseregen nyugszik és akár négy, akár hét dreadnoughtunk lesz is, nem ezek fognak döntő szerepet játszani : helytelennek tartottam a flotta ilyen körülmények között való rohamos fejlesztését, amely sok tekintetben fenyegeti a szárazföldi hadsereg esetleges jogos igényeit. Ezek előrebocsátása után áttérek egy kérdésre, amelyet a hadügyi albizottságban megvitattunk és amely a közvéleményben és a sajtóban nagyobb hullámokat vetett fel, t. i. a várerőditések kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) A budgetben 13 millió K van felvéve vár- erőditésekre két különböző tétel alatt. Tudjuk, hiszen nem képez titkot, hogy dél-tiroli olasz határainkat évtizedek óta megerősítjük, daczára annak a szövetségnek, mely köztünk és Olaszország között fennállott a múltban és fennáll a jelenben is. De kölcsönös bizalmatlanság for-
