A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1914 - hiteles kiadás (Bécs, 1914)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

magukat az egyedül és kizárólag illetékes forum — a tiszti becsületügyi választmány — előtt igazolták és eljárásukat e forum tökéletesen correctnek és kifogástalannak találta: ezek az ügyek a tisztikarra nézve teljesen el vannak intézve.«

Ott van a másik rész, amelyről azt mondja a honvédelmi minister ur, hogy abban nincsen politika. »A nálunk néhány év óta egyesek által hirdetett az a nézet, mely szerint politikusokat politikai tevékenységük gyakorlása közben elkövetett személyes sértés esetén lovagias téren immunitás illetné, ezennel a legnyomatékosabb visszautasításra talál.«

Kérdem a hadügyminister urat, ez nem politika? Illetékesnek érzi-e magát arra, hogy megállapítsa, hogy meddig terjed a képviselők immunitása? (Iyaz ! Úgy van ! jobb felöl.) Szabad-e a katonaságnak beleavatkozni közjogi kérdések eldöntésébe? Hová jutunk akkor, ha ilyen anonym pronunciamentokkal fognak közjogi kérdéseket elintézni? Azután a communiqué azt mondja: »Ezeket a nézeteket az összes fegyveres erő tagjai nem fogják acceptálni soha, mert a becsületügyi eljárás sarkalatos alapelve az, hogy személyes sértésért minden lovagias férfi köteles elégtételt adni.«

Erre a dologra már a nyilvánosság előtt a sajtóban volt alkalmam rámutatni, hogy ez igy általánosságban kijelentve nagyon szép phrasis, de semmit sem jelent, és a hadsereg élén álló urak a legjobban tudják, hogy számtalan eset van, ahol a sértés daczára elégtételnek helye nincs.,

Én nem kívánom a t. országos bizottság figyelmét ezzel igénybe venni és csak abban az esetben fejteném ki a különféle eseteket, hogyha ezt a hadügyminister ur kétségbe vonja.

A communiqué továbbá igy szól : »Az ezzel ellenkező magatartás nemcsak a sértőt disqua- lificálja, hanem ennek ezt a nézetét képviselő megbízottait is.« Miután ez a communiqué akkor adatott ki, mikor a casino-affaire tetőpontját érte el és amikor bekövetkezett az a helyzet, hogy a hadtestparancsnok rendelete következtében kiléptek az országos casinoból : feltehető, hogy ez a nyilatkozat erre az esetre vonatkozik.

Ebben a nyilatkozatban, amelyről később tudtuk meg, hogy az a hadügyi vezetőség nyilatkozata, a hadügyi vezetőség egyenesen disquali- ficált polgári személyeket. Beszédem későbbi folyamán rá fogok mutatni, milyen tarthatatlan álláspont az, melyet a katonaság ez idő szerint elfoglal szabályai szerint, hogy vegyes becsület- biróságokba nem megy bele, és hogy egyoldalu- lag bírálja el a katonatisztek becsületbeli ügyeit, nem törődve azzal, hogy ezáltal nem áll-e elő egy olyan condictus és elintézetlen helyzet, mely azután a katonaságra nézve is káros lehet. Ez a szabály már régebben fennáll.

Igaz, hogy conilictusok eddig nem keletkeztek belőle, mert eddig a katonaság nem lett

belevonva a politikába. De most, hogy bele lett abba vonva, még inkább kiderül ennek az intézkedésnek a káros volta.

Azt tudtuk, hogy a katonaság ez idő szerint egyoldalulag intézi el egyes tisztek becsületbeli ügyeit. De hogy egy becsületügyi választmány, vagy bíróság, amely zárt falak között tárgyal, határozatait csak úgy közli, hogy rendben találtam ennek a tisztnek az ügyét, vagy nem találtam rendben, aki semmiféle indokolást sem közöl, igy a két félre nézve nem úgy oldja meg a kérdést, amint azt egy választott becsületügyi bíróság teszi, amely kimondja, hogy ez a fél helyesen járt el, vagy hibázott; hogy ezt tartozik tenni, vagy azt tartozik tenni, hogy, mondom, egy olyan becsületügyi bíróság, amely csak annyit mond ki, hogy annak a katonatisztnek, akinek becsületügyét tárgyalja, az ügye rendben van ; hogy ez odáig menjen nyilatkozatában, hogy a hadügyi vezetőség ez alapon azután oly polgári személyeket egyenesen disqualificáljon, akiket meghallgatni nem is volt módjában — mert hiszen mindannyian tudjuk, hogy a katonai becsületbiróság csak akkor megy bele egy ügynek az elbírálásába, hogyha az illető írásban magát a bíróságnak aláveti; — akik tehát alá nem vetették magukat ennek, akiknek az ügyét nem is tanulmányozta, tanukat meg nem hallgathatott, mégis odáig menjen, hogy egy egyszerű nyilatkozattal disqualificáljon egyeseket, sőt egy rendelettel kimondja azt is, hogy az activ katonatisztek tartoznak abból a körből kilépni, ahol ezek és ezek az urak benn vannak és ezzel szinte meg akarta bélyegezni azokat a férfiakat, akiknek ügyében egyáltalában nem volt illetékes ítélkezni; ez, t. országos bizottság, helyes eljárásnak mégsem mondható. (Helyeslések a jobboldalon.)

Megengedem, hogy a katonatisztek egy oly intézményhez tartoznak, amelynek szigorú szabályai vannak, ahol meg kell gondolni, hogy katonatiszt lévén, reá bizonyos szabályok irányadók és kötelezők és kell, hogy azokra figyelemmel legyen. De hogy egy katonatiszt, aki egy társaskörbe belép, aki annak tagja és ebből kifolyólag aláveti magát azon általános szabályoknak, amelyek nem ellenkeznek egyébként is minden tisztességesen gondolkozó emberre vonatkozó szabályokkal, hogy egy ilyen katonatiszt ügyében miért kelljen egyoldalulag ítélkezni, azt nem tudom belátni, eltekintve attól, hogy már a katonai álláspont őszinteségének és nyíltságának is jobban megfelel egy nyílt eljárás. Mert ha én mint katonatiszt egy casinonak a tagja vagyok és ott egy másik félről, aki annak szintén tagja, az a vélemény, hogy viselkedése disqualificáló, ami nekem, ha bebizonyosul, lehetetlenné teszi, hogy én továbbra is ennek a casinonak a tagja legyek, akkor, ha én ebből a consequentiákat le akarom vonni, kötelességem azt a dolgot a nyilvánosság előtt tisztázni.

Az illetőt feljelentem és csak ha annak