A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
38 II. ÜLÉS. * volnának egyéb óhajai, e tekintetben absolute nincs ellentétben a mostani hadügyminister a volt hadügyministerrel. A volt hadügyministernek, annak daczára, hogy ó volt tervezője a mostani véd- erójavaslatnak, és annak költségeit is ó állapította meg velünk együttesen, voltak óhajai, es azt hiszem, hogy nincs hadügyminister és egyáltalában nincs szakminister a világon, ki a maga dolgát ne tartaná a legelsőnek, és arra ne kéme több- költséget, mint a mennyi adatik. (Igaz ! ügy van !) Különben ez magával a véderótörvény kérdésével absolute nem kapcsolatos, és ha Batthyány gróf bizottsági tag ur most büszkélkedik azzal, hogy ő előre látta, hogy mennyivel többköltséget fog okozni a véderőjavaslat, hát ne büszkélkedjék, mert absolute nem fog többe kerülni a véderőtörvény végrehajtása, mint a mennyi ma számításba van véve. Azok az óhajok, melyeknek kifejezést adott a mostani hadügyminister, és a melyeknek nyomait ismerjük már a volt hadügyminister korából, semmi összeköttetésben a véderó- törvénynyel nincsenek, mert ezek oly költségek, melyek — eltekintve attól, hogy akár ezen véderőjavaslat van érvényben, akár az uj contemplált — mindig elő fognak állni, mert azok vonatkoznak felszerelésre, fegyverkezésre, erődítésekre, szóval olyan kérdésekre, melyek mind absolute nincsenek kapcsolatban a véderő reformjával. A véderőreform költségei előreláthatólag nem fognak túllé- petni, ezen a czimen a mostani hadügyministernek sincsenek semmiféle kívánságai vagy óhajai. Mondhatom tehát, hogy midőn a t. bizottsági tag ur azzal akar most büszkélkedni, hegy előre látta, hát nem jól látott előre, mert ebben az előrelátásban absolute nincs igaza. Tévedésben van a t. bizottsági tag ur akkor is, ha azt hiszi, hogy bennünket bizonyos feszélye* zett helyzetbe hozott a hadügyminister ur nyilatkozata. Téved a bizottsági tag ur és azért adtam annak rögtön is kifejezést, mert nem vagyunk ezáltal legkevésbbé feszélyezve az általunk elfoglalt álláspont tekintetében. Mi azon megegyezés alapján állunk ma is, melyet a volt hadügyministerrel a költségek tekintetében kötöttünk, és természetesen álljuk szavunkat. (Elénk helyeslés.) Lehetőleg betartjuk azt, és reméljük, hogy különös események nem állnak elő, melyek talán több költekezésre kényszerítenek. De ha előállnának — és ezek azután kényszerítő momentumek lennének, melyek függetlenek mindig a véderóreformtól, -— akkor azokért is helyt fogunk állni, mert meg fogjuk tudni azokat indokolni és ha azoknak szüksége előáll, nyíltan meg fogjuk mondani, hogy mire kérjük azokat. De mondom, hogy ezek nem lesznek kapcsolatban a véderóreform kérdésével és előreláthatólag nem is fognak felmerülni. Lehet, hogy midőn végre lesz hajtva a véderő- reformjavaslat, bizonyos költségek, melyek nem voltak előreláthatok, elő fognak állni, miként a bizottsági tag ur is mondta ezt Németországról, pedig Németország elég előrelátó vezérférfiakkal biró nemzet, mely előre kiszámította a szükségletet és mégis abba a helyzetbe jutott, hogy utóbb bizonyos költségek állottak elő. Lehet, hogy ilyen helyzet elő fog állani, ezt nem akarom tagadásba venni, de mi öt évre épen tekintettel az ország közgazda- sági viszonyaira, pénzügyeire és teljesítőképességére, egy olyan programmot fogadtunk el, melyről meg vagyunk győződve, hogy annak az ország mindenben meg tud felelni (Helyeslés.) és azért kérjük ennek végrehajtását is, mert tudjuk, hogy először szükség van rá az ország biztonsága, védelme szempontjából és másodszor, mert tudjuk, hogy megbirja az ország. Különben bizonyítani ezt alig is szükséges ma, midőn Magyarország budgetjét letárgyaltuk és mindenki tisztában lehet azzal, hogy bizony azok a többköltségek, melyek a véderő fejlesztésére igénybevétetnek, elenyészők azokhoz képest, a miket kulturális czéljainkra tudunk fordítani (Igaz! ügy van!). Ezért mi bátran, minden szégyenkezés nélkül, nyíltan valljuk, hogy az a véderóreform, melyet képviseltünk, jó, költségei nem nagyok és bár adja az Isten, hogy ne kerüljön több költségbe az állam biztonságának megőrzése. ( Elénk helyeslés és taps.) Holló Lajos bizottsági tag ur előhozta, és bizonyos szemrehányáskép mondta, hogy ezen kérdések rendezésének már régebben kellett volna történnie ; szólt azon nehézségekről, melyek előállnak egyszer és másszor parlamenti életünkben, azután különösen vonatkozásba hozta a delegatio működését a parlament működésével, és azt mondta, hogy ezeket az állapotokat csak annak köszönhetjük, hogy nem élünk absolute normális viszonyok között, mert ha normális viszonyok között élnénk, akkor ennek a delegatiónak már rég le kellett volna tárgyalni a programmját, talán a múlt tavaszszal, és most nem foglalkoznánk vele ; nem állt volna elő az a katedrális kérdés, vájjon helyén van-e itt az indemnités vagy nem, mert nem is kellett volna indemnités, és ez könnyített volna a dolgon. Abban teljesen igazat adok a bizottsági tag urnák, hogy ez sokkal könnyebb lett volna, sót sokkal szebb és jobb lett volna. De ki ennek az oka ? Mi vagyunk az okai annak, hogy nem vagyunk normális viszonvok között ? Ennek mi legkevésbbé vagyunk az okai, és a felelősséget ezért mások fogják viselni, nem mi. Mi szembenállunk mindenféle nehézséggel és kényelmetlenséggel, elviseljük azokat, annak daczára, hogy nem vagyunk hibásak. De tudjuk, hogy mi képviseljük a javaslatokat, és azon kellemetlenségekért, melyeket el kell szenvednünk, viseljük a felelősséget ezentúl is, mert tudjuk, hogy jól képviseljük azokat. (Helyeslés.) A t. bizottsági tag ur azután áttér az altiszti kérdés rendezésének problémájára. E tekintetben, gondolom, nincs véleménykülönbség köztünk, talán csak egy tekintetben, hogy t. i. ez megint olyan költsége a véderójavaslatnak, melyre nem számi tottunk. Erre csak azzal felelhetek, hogy e tékán-
