A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
szempontból gyengébb politikát kellett volna csinálni, ez a gondolat az összes tárgyalások folyamán egyetlenegyszer sem merült fel, a minthogy azok is, a kik akkori politikánkat kritizálják, azt mindennel, de gyengeséggel és habozással nem vádolhatják. (Elénk helyeslés.) Ezenkívül még az az általános megjegyzésem van, mert részletekbe igazán nem akarok menni, miután ezt épen csak kedélyes eszmecserének tekintem, hogy egy nagy tévedés van az igen t. had- ügyminister ur fejtegetéseiben. A t. hadügyminister ur úgy szól hozzánk, mint hogyha mi azt, hogy minden körülmények között megbízható, számottevő, minden eshetőségekkel szembeszállni képes véderőnk legyen, nem éreznők és el nem ismernők ; úgy szól hozzánk, mint olyanokhoz, a kiket erre nézve még kapaczitálni kell, a kik nem tudják azt sem, a mi csakugyan elemi dolog, hogy véderőnknek van számos hiánya, mely — ha nem is oly feketék az állapotok, mint a minőknek tegnap lefestettek — mindenesetre kiegészítésre, javításra szorulnak. Ámde a véderőtörvény létrejöttének Magyar- országon nem is az a nehézsége, hogy a magyar közvéleményben, a magyarországi összes pártokban nem élne ez a tudat ; nem is az, hogy a véderő lényeges czéljaihoz szükséges anyagi áldozatoktól a magyar országgyűlésnek bármely pártja in thesi visszariadna ; hanem a nehézség kettő. Az egyik az, hogy mi ugv tudjuk, hogy az a katonai erőfeszítés, melyre minket felhívnak, nem áll arányban az országnak anyagi erejével, és még inkább megerősittetik ez az aggodalom, hogy ha olyan nyilatkozatokat hallunk, a melyek a ház asztalára már lefektetett és szintén még egész terjedelmükben nem ismert áldozatokat követelő javaslatok mögött homályosan még újabb és újabb szükségletek festetnek a falra a nélkül, hogy ezek értékéről, mibenlétéről bárminemű tájékozást nyernék. (Igaz! Úgy van!) Méltóztassék elhinni, t. hadügyminister ur, hogy ennek a háttérnek odafestésével mindennek inkább tett szolgálatot, mint annak, hogy nagyobb legyen a készség a véderőtörvényjavaslatban foglalt áldozatok meghozására. (Elénk helyeslés.) A másik ok pedig ez. A t. minister ur teljesen ig- norálni látszik azt, hogy Magyarország azon természetszerű követelését, hogy midőn a véderejének fentartására szükséges áldozatokat meghozni kész, ez a véderő organice beilleszkedjék a magyar nemzeti állam épületébe, s ne legyen a magyar nemzeti államban ideged test. Midőn ezt mondom, nem hangsúlyozhatom eléggé, hogy távol van tőlem az a gondolat, mintha a hadseregnek akár vezetőit, akár tagjait azzal vádoljam, hogy ők a magyar nemzet iránt, a magyar alkotmány iránt öntudatosan tiszteletlenek, roktnszenv nélküliek akarnak lenni ; de az intézményt magát — csak ennyit mondok — nem sikerült még beállítani a magyar nemzeti politika, a magyar nemzeti állam orga- nismusába, és addig, mig ez nem sikerül, addig az egy idegen test nemzeti életünkben és addig Magyarország részéről, vagy legalább a magyar köz- ! vélemény széles rétegei részéről, nem várható az a ' támogatás, melyet különben egy nemzeti jellegű 1 haderő kiépítésére szívesen nyújtana. Ez az akadály az, mely mindeddig a különböző formájukban véve talán helyes gondolatok | megvalósításának útjában állott s ennek az akadálynak elhárítása nélkül a legékesebben szóló, a különben önmagukban véve legvilágosabb, leg- j meggyőzőbb érvelések sem fognak kellő eredmény- I nyel járni. Semmit nem követel a magyar ország- I gyűlés és a magyar közvélemény bármely árnyalata | sem, a mi ellentétben állana a véderő hivatásának I teljesítésével, a véderő fejlesztésével, sót a véd- I erőnek még technikai egységével sem; ámbár én I oly párthoz tartozom, melynek alaptétele az önálló hadsereg, de miután köztudomású, hogy az ez idő szerint keresztül nem vihető, a létező törvényes alapon kívánjuk a hadsereg beillesztését a magyar nemzeti állam organizmusába. Mig ez meg nem történt, addig katastrophalis jellegű fog lenni minden véderój avaslat, a mint katastrophalis jellegű volt 1889 óta. Csak ha ezt az akadályt elhárítják, csak hogy ha a véderőt beleültetik a ' nemzeti élet termő talajába, akkor fog beállani az, J a mit a t. hadügyminister ur igen kiváló hivatali elődje mondott, hogy újból ki fog hajtani, újból ki fog virágzani, újból gyümölcsöt fog teremni a I mi véderőnk. En ezeket csak discussive mondom el, mert ezekről a tárgyakról való határozathozatalnak a helye nincs itt, hanem a magyar országgyűlésen. (Helyeslés.) Burián István b. közös pénziigyminister : j T. országom bizottság ! Én Apponyi Albert gróf I t. bizottsági tag ur épen elhangzott beszédére csak egy pár rövid megjegyzést szeretnék tenni. Nem tudom, igazolásra szorul-e a közös minis- teriumnak és a t. országos bizottságnak eddig is több esetben követett eljárása, hogy u. n. indem- nitási vagyis ideiglenes pénzügyi felhatalmazást szavazott meg a közös ministeriumnak. Méltóztassék azonban megengedni, hogy a tisztelt bizottsági tag urnák beszédéből magából merítsek argumentumokat arra, hogy a közös ministeriumnak az eljárása ebben az esztendőben sem igazolatlan, valamint talán nem volt az az előbbi esztendőkben sem. A t. bizottsági tag ur igen helyesen — természetes is — a törvény alapján fejtette ki, hogy a közös ministeriumnak az ideiglenes fedezetre vonatkozó eljárásának ugyanolyannak kell lenni elvben, mint a hogy a rendes közös költségvetésnek a megszavazása történik, t. i. megállapítása a költségeknek az országos bizottságokban és megszavazása ezen költségeknek a két állam rendes költségvetésének keretében. Midón tehát a közös ministerium ideiglenes felhatalmazást kér az országos bizottságtól, a közös költségeknek négy hónapra való fedezésére, ezzel a közös ministerium a saját meggyőződése szerint a törvény által megszabott hatáskört semmikép sem lépte tűk Mert hiszen mi csakis a megállapításokra vo-
