A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai

20

11. szám.

Az osztrák pénzügyminister jelenleg 700 milliót költ tisztviselői fizetésekre, tehát majdnem 50 százalékkal többet, mint a mennyit a hadsereg összes költségei kitesznek.

Magyarországon a múlt évben 320.000 állami alkalmazott volt, tehát majdnem ugyanannyi, mint a közös hadsereg békelétszáma. És lám, uraim, a bürokratizmusra még sohasem alkalmazták a »moloch szót, mert a moloch kifejezés alatt ma már jóformán egyebet sem értünk, mint a katonai költségvetést. Pedig hát az utóbbi — az állami bevételeknek 12 százalékával — ezt a fellengős elnevezést meg sem érdemli, mert bizony nagyon is szánalmas moloch volna az. mely ily csekély prédával megelégednék.

De. hát — mint már említettem — a néptudatban — még a műveltebb elemeknél is — mély gyökeret vert azon hit, mintha a katonai kiadások minden pénzügyi mizériának okozói volnának.

Megengedem, tisztelt albizottság, hogy igen szépen hangzik és a nép iránt különös jóindulatot árul el, ha valaki stentor hangon odakiáltja : »Nem akarjuk a katonai kiadások emelkedését, nem akarjuk se pénzügyi, se személyi tekintetben !«

Mint említettem, igen szép és csalogató ezen kijelentés, csakhogy nem teljes. Ki kell egészíteni. És pedig a következőképen: »Nem akarunk kedvező állami és kereskedelmi szerződéseket, nem akarunk semminemű befolyást és tekintélyt; azt akarjuk, hogy jogos igényeinket semmibe se vegyék, mi nem akarunk semmi érvényesülést és egyáltalán csak azt akarjuk, hogy nyugton hagyjanak bennünket.«

Ily alakban, ebben az utóbbi szövegezésben teljes ezen kijelentés; teljes és — hogy is mondjam csak — ábrándosán altruisztikus, de ezen ábrándozásban legalább logika és rendszer van. Am a logika teljes hiányával volna, a ki azt mondaná: »A véderő érdekében csak keveset akarunk tenni, mindamellett előnyös szerződéseket kívánunk, azt akarjuk, hogy tekintélyünk és érvényünk legyen és helyet követelünk magunknak a napon.«

Ez igy nem megy, mert ez teljes lehetetlen logika. Ámde a logika teljes hiányával semmi a világon nem tarthatja magát és a ki cselekedeteiben következetesen kerüli a logikát, előbb utóbb romlásba jut.

Nézetem szerint, tisztelt albizottság, beigazoltam azt, miszerint mi sem zárkózhatunk el attól, hogy a többi népekkel előre haladjunk, jobban mondva, hogy azokkal lépést tarthassunk. Hiszen békeszeretők volnánk, az szent igaz, de nem szabad felednünk, hogy Európa legesleg- közepén élünk. És ha bizonyos is, hogy mi soha senkitől sem akarunk elvenni valamit, se most, se a jövőben, mégis megeshetik, hogy a töb,-