A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság irományai
11. szám. 21 biek akarnak majd tőlünk valamit, a mit szop szerével nem adhatnánk oda. Éppen ezért, uraim, a hadsereg alkatának javításáról folyton folyvást gondoskodnunk kell. A midőn ezt erről a helyről és e pillanatban kijelentem, tudatában vagyok annak, hogy úgysem kérhetek semmit, mert hisz ezúttal csak költségvetési provizóriumról van szó. De talán éppen azért, tárgyilagosaidban szólhatok és megmondhatom azt, a mit tőlem mindenkor és minden tekintetben hallani fognak : a teljes, kendőzetlen igazságot. Azt óhajtanám, tisztelt albizottság, hogy jelen fejtegetéseim esetleg anyagot nyújtsanak a katonapolitikai helyzet felől való elmélkedésre, mert, mint említettem, semmit se kérhetek. Sem most, és - mint mindnyájan tudjuk — a közel jövőben sem. Ám legyen szabad mély tisztelettel megjegyeznem, hogy egy ministert lehet ugyan bilincsekbe verni és gúzsba kötni, még pedig olyannyira, hogy csak nagy keservesen tud a megszabott irányban tovább vergődni. Csak az ám a baj, hogy az eseményeket és a sorsot nem lehet szintén bilincsekbe verni. E tekintetben minden * paktum« hiábavaló. A sors és az események egyáltalán nem törődnek az ilyes guzsbakötési kisérletekkel, hanem halomra döntenek minden számítást, félre lökvén mindenkit, ki útjukat állja. Ezzel bezárom fejtegetéseimnek azon részét, mely a hadsereget illető anyagi gondoskodásokat tárgyalja és áttérek a személyi-, helyesebben az állomány viszonyokra. Itt sem mondok semmi újat, hanem már közismert tényt ismétlek, ha az utóbbi viszonyokat sokkal sötétebb színben ecsetelem, mint az anyagi részt. Ez, tisztelt albizottság, már valóságos nyomorúság! Anélkül is oly gyenge kereteink betöltésére jelenleg több mint 80.000 emberünk hiányzik! És miután a mi békeállományaink Európa ’ összes katonai államai közül a legalacsonyabbak, ebből az következik, hogy például századaink 40—50 emberrel, a csökkentett létszámií negyedik zászlóaljaknál pedig oly csekély számban vonulnak ki, hogy mondani is restellem Uraim ! Ez már nem egyéb, mint bohózat, mert ily viszonyok között minden kiképzési lehetőség megszűnik. \ együk például a századparancsnokot ; hogyan legyen ez képes a legénységet, az altisztjeit, tisztjeit, továbbá a nyár folyamán bevonuló tartalékos tiszteket kiképezni és végül hogyan szerezzen módot saját továbbképzésére, ha 3—4 tuczat legényből álló miniatin- csapatot vezényel? Ez merő lehetetlenség. Sőt tovább megyek : kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ilyen rosszul még sohse állottunk ; ezen állapotnak további fentartása kizárt és lehetetlen dolog. Évtizedek fáradságos