A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 93 Ezt azért említem fel, mert a mélyen t. minister ur igen egyszerű szavakban, bizonyos kedélyességgel tárgyalt egy nagyjelentőségű kérdést, a boszniai bányák kiaknázásának a kérdését. Megemlítette, hogy a bányákat, különösen a vasbányákat elsősorban a hazai iparnak, azután az ausztriai és a magyarországi iparnak kell kiaknáznia. Mélyen t. bizottság ! A Boszniában lévő vas- érczbányáktól, úgy a magyar, mint az osztrák ipar jövője függ. Ha addig, a mig a boszniai vasipar nem keletkezhetik — és ehhez hosszú idő kell —• nem történnek kedvező intézkedések, a paritástól el fogunk esni. A paritás követelménye ebben a tekintetben abban áll, hogy az ott feltalálandó vasérczek egy része Ausztria számára már úgyis le lévén foglalva, ezek más része a magyar ipar számára biz- tosittassék. Ez a magyar vasiparnak oly követelménye, a melytől el nem állhat. A t. bizottság tagjai tudják, hogy geológusaink számitása szerint igen rövid idő az, a mely alatt vasérczbányáink ki fognak merülni és ha ez megtörténik, a magyar vas- és gépipar teljesen vas nélkül áll. Ennélfogva másképen nem értelmezhetem a t. közös pénzügy- minister urnák némileg burkolt fejtegetéseit, mint úgy, hogy a mennyiben e vasérczbányák felfedeztetnek, azoknál a teljes paritást biztosítsa. Nagyon kérem a mélyen t. magyar kormányt is, hogy ebben a tekintetben is a magyar érdeket képviselje. Ez volt az a két magyar gazdasági szempont, a mely, ha nem is nagyon szép és nagyon érdekes tárgyra vonatkozik, mégis nagyon fontos, úgy hogy itt a figyelmet fel kellett rá hívnom. És most néhány szót vagyok bátor mondani arról a kérdésről, a mi itt szőnyegen forgott, t. i. a véderőprovisoriumnak és az állandó véderőjavaslatnak a sorsáról. Hogy ezt teszem, méltóz- tassék Bakonyi Samu t. képviselőtársamnak és annak tulajdonítani, hogy miután méltóztattak a hadügyi előadói tiszttel megbízni, több alkalmam volt ezen kérdéssel foglalkozni, és ő is ott a bizottságban nagyon behatóan foglalkozott e kérdésekkel. Ha foglalkozott, bizonyára arra az álláspontra jutott, hogy el nem képzelhető oly indok, a mely egy provisoriumot egy végleges reformnál okosabbnak vagy helyesebbnek tüntethetne fel. Hogy katonai szempontból nem képzelhető el, ez világos ; arra Nagy Ferencz mélyen t. barátom nagyon helyesen utalt. Hogy mit jelentene az, hogy minden évben, vagy minden harmadik évben, vagy nem tudom, minden hányadik évben újabb convulsióknak tétessék ki a monarchia, nagyon jól tudjuk ; azt is nagyon jól tudjuk, hogy majdnem az egyetlen állandóság a monarchiában a provisorium. Minden labilis szokott lenni, de a provis'riumokat általában kiirtani nem tudjuk. ( Derültség.) Egészen bizonyos tehát, hogy a provisorium a nyakunkon fog maradni, valószínűleg folyton emelt és emelt létszámokkal, mert itt az állandó véderőtörvény nemcsak a hadseregnek, de a teherviselő nemzetnek is biztosíték az ellen, hogy ez a kérdés újra fel nem vettetik. Ennek fontosságot kell tulajdonítani, mert hiszen ennek a fedezete alatt vagyunk csak hajlandók a kérdést elintézni. A provisoriumnak az a kára is van, hogy azzal együtt mindazok a nemzeti előmenetelre vonatkozó kérdések, a magyar nemzeti zászló, a katonai büntető perrendtartásban a magyar nyelv érvényesülése, mindezek el vannak odázva. Hogy miért nem volna megfelelőbb ezeket behozni a magyar nemzet jogállományába, ezt a magam részéről nem értem. És ha mélyen t. barátom azt mondja, hogy ő nem fél a provisoriumtól, mert az ujonczmegajánlási jog úgyis meglesz, nos hát ez megvan akkor is, ha 10 éves véd- erőprovisoriumot szavazunk meg; akkor is minden esztendőben ujonczokat szavazunk, meg és feltételekhez köthetjük a megszavazást. Én tehát gazdaságilag nagy kárt, politikailag convulsióknak nagy sorozatát és a katonai követelményeknek helytelen felállítását látom a provisoriumban. De, — ne vegye t. barátom személyes érzékenységnek — legjobban féltem a provizóriumtól azt, a mi nem tartozik ide, a mi azonban a nekem is a szivemhez van nőve : a választójogi reformnak a kérdését. Hogy mi minden fordulhat elő monarchiánkban, mi nem, azt nem lehet kiszámitani ; egyet azonban nagyon is ki lehet számítani és ez az : vagy sikerül nekünk megcsinálni egy becsületes katonai reformot sok időre és egy becsületes választói reformot, a melyre én szerintem is szükség van, (Úgy van !) vagy pedig csinálunk provisorium-jelszavat, teheremelési, ellenszolgáltatás nélkül és akkor lesz talán nem tudom, provizórium, de abból választói reform nem fog megszületni. Ez oly világos előrelátás, a melyet t. képviselőtársam magáévá fog tenni, és ha igaz az, a miben nem kételkedhetett!, hogy teljes mértékben kívánja egy széles alapú parlamentnek mielőbbi létrejövetelét, akkor, higyje meg, a legokosabb, a mit ennek érdekében tehet, az, hogy minél véglegesebb és minél józanabb véderőreform létrejövetelének lehetővé tételéhez járuljon hozzá. Azzal végzem felszólalásomat, mélyen t. országos bizottság, — hogy én is valami szépet mondjak, mint a milyen szépet mondott a két függetlenségi párt szónoka egymásnak, — hogy Bakonyi Samu t. képviselőtársam egy varázslat hatása alatt áll, mint állott Macbeth Shakespeare drámájában, a ki mikor hitte, hogy valami nagyon okosat cselekszik, a varázsló egy tükröt tartott elébe, a melyből a provisoricus kormányzatok egy egész hosszú sorozata következett. (Derültség.) Ez egy nagyon csalóka tükör. Sokkal jobb lesz, ha szabadul t. barátom és azok, a kik hozzátartoznak, ezen varázslat hatása alól és sokkal jobb lesz, ha ráhelyezkedik az ő isméit józanságával arra az álláspontra, a mely, azt hiszem, a most lefolyt delegatiók után minden magyar pártnak álláspontja lesz, hogy mi, igenis, a hadsereg érdekében, a dynastia és a
