A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
94 VI. ÜLÉS. nemzet közötti béke érdekében, hajlandók vagyunk egv állandó és egészséges állapotot teremteni, de hajlandók vagyunk egy választási reformot is csinálni, a melyet csak úgy lehet megakadályozni, ha folyton felforgatjuk ezt a reformot és unos-untalan provisoriumokat kívánunk. Az előterjesztést elfogadom. (Helyeslés.) Werner Gyula jegyző : Désy Zoltán ! Désy Zoltán: T. országos bizottság! Azt hiszem, helyeslésükkel találkozom, ha az idő előrehaladott voltára való tekintettel semmiféle más kérdésre nem terjeszkedem ki, sem az előbb folyt controversiákra, sem a ministerelnök urnák igen érdekes és nagyjában helyt álló pénzügyi fejtegetéseire, hanem rátérek arra a kérdésre, a melynél fogva a zárszó joga megillet, t. i. az általam benyújtott határozati javaslatra. (Helyeslés.) Nekem a felfogásom az volt, hogy e felett a kérdés felett elsiklanunk, nyomtalanul tovább haladnunk nem szabad. Apponvi Albert gróf felfogását osztom, hogy a többség érdeke mérlegelni azokat a körülményeket, a melyek a közérdek szempontjából kívánatossá teszik, vagy nem teszik egy kérdésnek bizonyos momentumban való tárgyalását. Nekünk, mint ellenzéknek és különösen mint az ellenzék azon részének, mely ebben a kérdésben teljesen azonosította magát a kormányzó többséggel, feltétlen kötelességünk volt nem hagyni nyomtalanul eltűnni a történteket, felhozni itt a kérdést. De abban a perczben, a mikor azt látom, hogy a kérdésnek közmegnyugvásra való megoldása az által válik biztosítottá, ha elállók a mostani döntéstől, ha hozzájárulok a több oldalról hozzám intézett kéréshez, abban a perczben nem tehetek mást, mint hogy visszavonom határozati javaslatomat. (Élénk helyeslés.) Elnök : Thallóczy Lajos, közös pénzügy- ministeriumi osztályfőnök ur kíván szólni. Thallóczy Lajos osztályfőnök: T. országos bizottság ! A közös pénzügyminister ur ő excel- lentiája nevében van szerencsém a vita során felmerült és Bosznia-Herczegovinát illető felszólalásokra az idő előrehaladottságára való tekintettel rövid megjegyzéseket tennem, illetőleg a kellő felvilágosításokat megadnom. (Halljuk! Halljuk!) A vitát mindenesetre a vasut-kérdés uralja, a melyhez ha még sem szólok hozzá, ezt azért teszem, mert először is ennek a kérdésnek nem itt van a helye, (Úgy van!) és másodszor, mert ezzel kapcsolatban amúgy is némi felvilágosítással tartozom arra nézve, a mit a közös pénzügyminister ur a tegnapelőtti tárgyalások folyamán, igaz, hogy csak rövid dióhéjba szorítva, itt elmondott. A közös pénzügyminister ur maga kijelentette, hogy csak azért ismételte itt ezeket, nehogy valamikor is felmerülhessen annak az észrevételnek jogosultsága, hogy a mit az osztrák delegátusok előtt elmondott, azt nem mondotta el itt, a magyar delegatio ülésén. A vita folyamán az az impressio támadt, mint hogy ha az itt előadottakat intentiója lett volna a minister urnák az egész kérdéssel együtt a delegatio elé hozni. Sőt ellenkezőleg. Midőn tegnapelőtt az albizottságban egy észrevétel tétetett e tekintetben : a közös pénzügyminister ur maga is nyíltan kijelentette, hogy ő az 1880. évi VI. t.-cz. 3. §-ának alapján áll s annak felfogásában kötelességszerüleg osztozik. A mi most már magának a kérdésnek érdemleges részét illeti, a ministernek az a meggyőződése, hogy itt három érdekcsoport össze' egyeztetéséről van szó. Keménye pedig az, hogy ez sikerülni is fog. És ne tessék ezt az ő részéről közönséges szólamnak venni. A minister urnák tényleg hite és meggyőződése, hogy Bosz- nia-Herczegovina jelenlegi condominiumszerű, vagy hogyha talán ez a kifejezés nem tetszik, mondjuk, az 1880 : VI. t.-czikkben biztosított paritásos befolyás-rendszere mellett csak akkor fejlődhetik rendesen közigazgatási mederben, ha az összes illetékes tényezők érdekei összhangba hozatnak és ez a kérdés igy oldatik meg. (Helyeslés.) Ennél sem többet, sem kevesebbet nem akart mondani a minister ur. A mi már most a Kosenberg Gyula t. bizottsági tag ur fejtegetéseit illeti, ezekhez —- ismétlem — nem akarok hozzászólni s csak egyetlenegy pontot illetőleg bátorkodom megjegyzést tenni, mintha t. i. a minister ur felszólalásában úgy értette volna a dolgot, hogy ha a doboj-szerajevói vasút kiépül, akkor a forgalom teljesen le van kötve és hogy technikailag ez kivihetetlen. A minister ur ezt nem igy értette és nem is érthette igy, mert hiszen — a mi talán a t. bizottsági tagok egy része előtt nem ismeretes, vagy a mire nem emlékeznek már — 1882 óta a zenicza-szerajevói szakaszrészlet már rendes vágányu alépitménynyel építtetett, (Úgy van!) ámbár az összes építmények csak a mostani keskenyvágányu vasúthoz vannak alkalmazva. Ezt tehát ő nem mondhatta. Hanem mit mondott és hogyan értette, a mit mondott ? A minister ur úgy értette a dolgot, hogy mivel ez a vonal az összes bosnyák vasúthálózatnak fővonala, az átépítés a forgalomban esetleg olyan hátrányokat és zavarokat okozhatna, vagy pedig a költségeket annyira fokozná, hogy ezt hozták fel a terv ellen. Ennyit erre a kérdésre vonatkozólag. A mi azt illeti, a mit Bakonyi Samu t. bizottsági tag ur mondott, hogy t. i. reá azt az impressiót teszi a minister kijelentése, mint ha ő osztoznék abban a felfogásnak összes részleteiben, a mi a tárgyalás folyamán felmerült, erre csak az a válaszom, hogy a minister ur egyszerűen beszámolt az összes mozgalmakról, s felszólalása folyamán ugyszólva jelentést tett. Hiszen tegnapelőtti kijelentésében nyomatékkai hangsúlyozta,