A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 87 belpolitikai életünkben kiütöttek és ha a gyermeket nevén akarjuk megnevezni, keresendő abban az obstrukcióban, a mely a parlament normális működését megakadályozza. (Élénk helyeslés.) Azt méltóztatnak mondani, hogy a kormánynak előrelátóan számolnia kellett volna a bekövetkezhető nehézségekkel. Mi számolunk mindenféle nehézségekkel, a melyek normális viszonyok között beállhatnak ; de hogy azzal számoljunk, hogy forradalmi természetű jelenség fogja megakadályozni a parlament rendes működését és a kisebbség a házszabályok alapján, vagy a házszabályoktól eltekintve, olyan eszközöket vesz majd alkalmazásba, a melyek a parlament működését megakadályozzák : ezt semmiféle kormány, semmiféle viszonyok között nem teheti, mert ha ilyen körülményekkel számolna, igen veszedelmes terrénumra lépne, mert sanctionálná az obstruction a mely felfogást pedig elfogadni soha és semmi körülmények között nem lehet. (Helyeslés.) Apponyi Albert gróf azt mondotta, hogy azáltal, hogy az országgyűlés előbb szavazta meg a fedezetet égé z összegében, a delegatio pedig megállapít ja a szükségletet, megszorított mértékben, az országgyűlés visszás helyzetbe jut, mert az a delegatio, a mely kifolyása az országgyűlésnek, diktál és állít fel eljárási szabályokat a kiküldő országgyűléssel szemben. Ez az eset, ha előfordulna, akkor is törvényen alapulna, mert hiszen a közös költségvetés megállapítása tekintetében az országgyűlés a maga jogkörét a szükségletre nézve átruházta a delegatóra és a delegatio saját belátása szerint állapítja meg azt, hogy mit tart szükségesnek megszavazni közösügvi czélokra. Collisió pedig a kettő között azért nem lehet- téges, mert a delegatio nem terjeszkedhetik túl az összegek megállapítása tekintetében azon a határon, a mely az országos költségvetési törvényben ezekre a czélokra meg van állapítva, mert hiszen a törvény e tekintetben világos intézkedéseket foglal magában. Azonban, hogy a kormány nem is járhatott el máskép, mint a hogy eljárt az adott viszonyok között, és hogy kötelesek voltunk, ha a törvénynek meg akartunk felelni, ezt az ülésszakot összehívni és kérni a delegatiótól a költségeknek legalább ideiglenes megszavazását, annak bizonyítékául egyszerűen hivatkozom az 1912. évi V. t.-czikkben foglalt költségvetési törvényre, a mely 7. §-ában világosan olykép intézkedik, ogv (olvassa): >>Az 1912. évi közösügyi kiadásokból a magyar szent korona országait illető ösz- szegek, — a melyek ebbe a törvénybe felvétettek,— c=ak annyiban használhatók fel, a mennyiben azok az 1807 : XII. t.-czikk 40. §-a értelmében a közösügyek tárgvalására kiküldött országos bizottságok által az 1912. évre megállapítandó közös költségvetésből a magyar korona országaira eső részt meg nem haladják.« (Elénk helyeslés.) Ebből két dolog következik : először az, hogy a mérv tekintetében nem lehet túlmenni azon a határon, a melyet a törvény megállapít, és másodszor következik az, hogy a kormány mák abban az esetben folyósíthatja ezeket az összegeket is. ha az 1867 : XII. t.-czikk értelmében összeülő delegatiok ezeket megszavazzák. (Elénk'helyeslés.) Ezzel, azt hiszem, törvényességi szempontból teljesen tisztázva van az a kérdés, vájjon szükséges volt-e, vájjon helyes volt-e, vájjon törvényes volt-e ennek a delegationak az összehívása. Apponyi Albert gróf t. képviselő ur kérdést intézett hozzám, a mely, ha nem is szószerint, de körülbelül azt tartalmazza, hogy a magyar kormány tudomásával, vagy talán hozzájárulásával történt-e az, hogy a közös pénzügyminister ur olyanféle nyilatkozatot tett, hogy tekintettel a fenforgó viszonyokra, a két kormány kénytelen lesz a katonai szükségletekre nagyobb összegeket utalványozni, és folyósítani, mint a melyek ezen in den - nitás alapján az ő részére megszavaztatni fognak. Ez a nyilatkozat a közös pénzügyminister ur részéről nem a velem, vagy talán az osztrák kormánynyal folytatott tárgyalásoknak a folyománya ; ő ezt a nyilatkozatot tette a nélkül, hogy velünk ez iránt értekezett, vagy előzetesen megállapodott volna. Azonban ez a kérdés azok közé tartozik, a melyekben mind a két félnek bizonyos mértékig igaza van, úgy Apponyi Albert gróf t. képviselő urnák, mint a közös pénzügyminister urnák. Az az elv t. i., hogy az indemnitás a megelőző évi költségvetési törvényre támaszkodva adatik meg, theoretice helyes, mert hiszen felhatalmazást adni arra, hogy bizonyos költségek folyósittassa- nak, csak úgy lehet, ha van egy törvényes alap, a melyre a felhatalmazás utal és a mely egyszersmind megállapítja a kiadandó összegek mértékét. Ennélfogva természetes, hogy theoretice az a helyes álláspont, hogy az indemnitás ne a folyó évi előirányzatra alkalmaztassák, hanem az előző évi kölségvetési törvényre. Gyakorlatilag azonban tagadhatatlan, hogy ebből a körülményből igen nagy nehézségek származnak az admini- stratióra nézve, és pedig még normális viszonyok közt is, mert azt a két időpontot, midőn egyfelől a költségvetés összeállittatik, másfelől az elkészül és már szentesítve alkalmazhatóvá válik, olyan nagy spatium választja el egymástól, hogy időközben igen sok tekintetben változván és fejlődvén a viszonyok, a törvényesen megállapított költségvetés a gyakorlati élet által már túlhaladottnak tekinthető. Ez előfordul még normalis viszonyok közt is, midőn a költségvetés megalkotásában nincs késedelem és nincs semmiféle gátló körülmény. De még sokkal inkább érezhető ez akkor, midőn a költségvetés elkészültét bizonyos abnormis körülmények akadályozzák, midőn még hosszabb idő telik el a költségvetés összeállítása, és annak effectuálása között. Ekkor még inkább érezhető különösen olyan intézményeknél, melyek fejlődésben vannak, melyek fejleszthetők, hogy bizony azon összegek, melyek eredetileg a költségvetésbe beáUittattak, akkor, mikor ezen költségek folyósitandókká válnak, nem felelnek meg teljesen az igényeknek. Ebből áll elő azután az a praktikus követelménye az admimstratiónak, hogy
