A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
88 VI. ÜLÉS. bizonyos tételeknél túl kiadások merülnek fel az indemnity vei szemben. Ez bizonyítja azt is, hogy itt nem a költség- vetés túllépéséről, nem a törvényben megállapított kereteknek akár mesterséges, akár kényszerű kijátszásáról van szó, hanem csak azt bizonyítja ez a körülmény, hogy az az összeg, mely az előző évi költségvetésben egy évben elég volt bizonyos czélra, a következő évre már nem elégséges és igv azt pótolni kell. Ezek az eltérések azonban helyes kezelés mellett kiegyenlitést nyernek akkor, midőn a törvényszerű költségvetés elkészül, melyben fedezetüket mindezen túllépések megtalálják. T. országos bizottság ! Ebből nem lehet azt a következtetést levonni, melyet Apponyi Albert gróf t. képviselőtársunk sejtetett, hogy t. i. ó ebben az eljárásban azt látja, hogy az a megállapodás, mely a két kormány és a közös kormány közt a katonai költségekre nézve létrejött, alteráltatnék. Mint méltóztatnak tudni, mi megállapítottunk egy pro- grammot a katonai reformok tekintetében, mely öt évre szól, s melyet olyannak jeleztünk, hogy ez az a maximális határ, melyben mozogni kell a hadügyi administratiónak a legközelebbi öt éven keresztül. Ehhez az előbb említett dolognak semmiféle köze nincsen. Félreértések kikerülése végett meg kell jegyeznem, t. országos bizottság, hogy kezdettől fogva úgy a közös kormány, valamint a magyar kormány is mindig azon az állásponton volt, hogy az altiszti kérdés megoldása nem foglaltatik még benne az eredeti megállapodásokban, hanem ez egy szükséges kiegészítő részét fogja képezni a hadsereg organisatiójának, melylyel még foglalkoznunk kell, ugv hogy sohasem titkoltuk azt a körülményt, hogy az öt évre megállapított Programm költségein felül az altiszti kérdés rendezéséből származó költségek még mint plus jelentkezni fognak. Itt tehát nincs semmiféle eltitkolás, a kérdésnek nincs semmi elhomályositása. Kezdettől fogva jeleztük ezt az álláspontot és ma is ezen az állásponton vagyunk, hogy t. i. ragaszkodunk azokhoz a költségekhez, melyek az ötéves programúiban megáUapittattak és ezek a keretek csak annyiban szenvedhetnek változást, illetve kibővítést, a mennyiben az altiszti kérdés megoldásából származó összegekkel fognak még lábóvit- tetni. Ezeknek felsorolása után, t. országos bizottság, a boszniai vasutak kérdésének tárgyalásába annál kevésbbé kívánok belebocsátkozni, mert hiszen ez a kérdés még az administratio keretében sincs tisztába hozva és ennélfogva lehet e tekintetben véleményeket és óhajtásokat kifejezni, de még nem áll előttünk egy olyan substratum, mely a vita alapját képezhetné. Ezekre való tekintettel, és nem akarván a t. országos bizottság türelmét tovább fárasztani, kérem, méltóztassék az indemnitást elfogadni. ( Élénk helyeslés.) L Werner Gyula jegyző ; Mezóssy Béla ! MfiZŐSSy Bála : T országos bizottság ! Egész őszintén élénken sajnálom, hogy az igen t. minister - elnök ur nem ragadta meg azt a kedvező alkalmat, hogy most itt az országos bizottság színe előtt is tájékoztatni lett volna szives a bizottságot, illetve az ez iránt nagyon is érdeklődő magyar közvéleményt a felől, hogy mi a véleménye az államiságunkat és közjogi önállóságunkat mélyen sértő azon támadásokkal szemben, melyek az osztrák delegatioban nagyon is illetékes tényezők részéről elhangzottak. Bármennyire is értékelem és teljes mértékben honorálom azt a beszédet, melyet Tisza István gróf igen t. tagtárs ur e kérdésben a tegnapi ülés folyamán tartott és melynek egész gondolatmenetével Apponyi Albert t. képviselőtársunk magát azonosította, azt hiszem, hogy épen az ügy békés rendezése czéljából, épen arra a nagy érdekre való tekintettel, melyre a t. ministerelnök ur iménti felszólalásában czél- zott, hogy t. i. a két államnak egymásközti békés megélhetést biztosítanunk kell, szükségesnek tartottam volna, ha a t. ministerelnök ur e kérdésben a kormány álláspontját világosan és nyíltan már most itt praecisirozta volna. Mert hogy áll most a helyzet ? Kétségtelen tény, hogy osztrák illetékes factorok részéről oly támadások történtek, melyek a mi függetlenségünket és állami souverainitásunkat a legnagyobb mértékben sértik. Ha már most a ministerelnök ur abban a helyzetben lett volna, hogy a Felség autorisatiójára hivatkozással ezeket a támadásokat visszautasíthatta volna, úgy akkor annak bizonyára az lett volna a következménye, hogy az a vita, mely most e kérdés felett az osztrák delegatioban meg fog indulni, egészen más mederbe terelődött volna, mint igy, a mikor bármilyen indokból is, de ennek a kérdésnek a részletezése és e kérdésben való nyilatkozat elől az igen t. ministerelnök ur egyszerűen kitért. Hivatkozom nem is olyan régi időből arra a kísérletre, mikor szintén egy osztrák illetékes factor részéről olyan nyilatkozat történt, mely a magyar államiség szempontjából nem volt correct s az akkori ministerelnök ur, ki ezidőszerint is a többségnek egyik előkelő vezére, egy perczig, egy pillanatig sem hagyta kétségben a közvéleményt és az egész országot a magyar kormány álláspontja felől. Ha most azt méltóztatik mondani, hogy nem kell nekünk túlságosan értékelni ezeket az eseményeket és ráérünk majd letárgyalni odahaza, én ezt az álláspontot nem vagyok hajlandó acceptálni. Miről van szó ? Eltekintve Stürgkh ministerelnök urnák nyilatkozatától, a tegnapelőtti delegati ős ülésben szintén egy hivatalos tényezője az osztrák kormánynak, Sustersic tartományi főnök tette meg az indítványt, tehát a hivatalos autori- satio teljes jellegével, és pedig oly indítványt, mely ennek a delegatiónak egész tevékenységét és működését a törvényesség jellegétől kívánta megfosztani és nyilvánvaló, egy perczig sem képezheti kérdés tárgyát, hogy az osztrák delegatiónak
