A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
86 VI. ÜLÉS. Mindezeknél fogva én a magam részéről a négyes albizottság javaslatát fogadom el, Désy Zoltán t. barátom határozati javaslatának pedig, a mennyiben az, bár nem hiszem, szavazásra kerülne kénytelen lennék ellene szavazni, Batthyány Tivadar gróf t. képviselőtársam határozati javaslatát pedig feltétlenül ellenzem. (Éljenzés.) Elnök : A ministerelnök ur kiván szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Lukács László ministerelnök : T. országos bizottság ! Nem lett volna szükséges, hogy felszólaljak, miután a t. ellenzék részéről tett észrevételekkel szemben erről az oldalról oly kimentő és oly alapos válaszok adattak, a melyek teljesen feleslegessé tették volna az én felszólalásomat, ha nem következett volna be az, hogy egyenes kérdések intéztettek hozzám bizonyos dolgokra nézve, és ha nem kellett volna hallanom, hogy a mi mostani működésünknek, illetőleg a delegatio működésének alapja, törvényessége, czélszerüsége kétségbe vonatot. E körülmények teszik szükségessé, t. országos bizottság, hogy rövid időre igénybe vegyem becses figyelmüket, kerülve természetesen minden olyan thémát, a mely felesleges, vagy a mely nem tartozik ide. (Halljuk! Halljuk!) Épen ezért nem is kivánok a hadügyi szervezet átalakításának kérdésével — sem a definitivum, sem a provisorium kérdésével — foglalkozni, a mint hogy nem kivánok bővebben kitérni ez alkalommal a horvát kérdésre sem, miután azt tartom, hogy annak elintézése nem ide, hanem a magyar országgyűlésre tartozik, (Helyeslés.) s mert külö- ben is az én álláspontom ebben a kérdésben, múltkori nyilatkozatomból folyólag, bizonyos mértékig már ismeretes a t. országos bizottság tagjai előtt és mert épen ma hallottuk Apponyi Albert gróf t. képviselőtársunktól, hogy ő nekem alkalmat szándékszik adni arra, hogy ezzel a kérdéssel a maga idejében és a maga helyén bővebben foglal- kozhassam. Az én nézetem az, hogy az ilyen kérdéseket nem okvetlenül szükséges túlbecsülni és nagyobb fontosságot tulaj donitani azoknak, mint a mennyit tényleg megérdemelnek és pedig annál kevésbbé, mert hiszen nekünk, a kik hivatva vagyunk a kormányt felelősség mellett vezetni, nem lehet az a czélunk és feladatunk, hogy ilyen kérdéseknek felvetésével, vagy ha azok felvettettek, azoknak rele- válásával a két államnak egymás közötti békés viszonyát lehetetlenné tegyük. (Igaz! Úgy van!) A mi, t. országos bizottság, ennek a dele- gationalis ülésezésnek helyességét, czélszerüsé- gét és törvényességét illeti, e tekintetben igen szép és alapos fejtegetéseket hallottunk s ennélfogva igen rövidre szoríthatom erre vonatkozó mondanivalóimat. Már Nagy Ferencz, igen t. delegatus ur, rámutatott arra, hogy az országos költségvetés megalkotása tekintetében a magyar országgyűlésnek souverain joga van, és csak egy kérdésre, t. i. a közös költségek kérdésére nézve osztotta meg a törvény ezt a jogot az országgyűlés és a delegatio között, a delegatióra bízva a szükséglet megállapítását, a mi igen természetes, mert hiszen nekünk, mikor a szükségletet megállapítjuk, nemcsak magyar pénzről, de osztrák pénzről is kell disponálnunk, és csakugyan nehéz lett volna ennek a formáját megtalálni másképen, mint úgy, hogy ez a kérdés kivétetett mind a két országgyűlés ügyköréből és rábizatott a közösügyi bizottságra. Ez kétségkívül egy igen bölcs intézkedése az 1867 : XII. t.-czikknek, a mely egy expedienst adott ezen különben megoldhatatlan kényes kérdés megoldásához. Ámde, t. országos bizottság, ha ez igy van, — a minthogy igy van, mert világosan meg van Írva a törvényben — és ha az országos bizottságnak nemcsak joga, hanem kötelessége is megállapítani évről-évre a közösügyi szükségletet egy egész esztendőre : akkor ebből önként következik, hogy a delegatio rövidebb időszakokra is, négy, vagy hat hónapra is, a mint épen a szükség magával hozza, megállapíthatja ezeket a szükségleteket. (ügy van!) Természetes, t. országos bizottság, hogy a normális eljárás és mód az, ha előbb a közösügyi bizottságok megállapitják a közösügyi szükségletet és azután iílesztetik ez be az országos költség- vetésbe s a magyar országgyűlés csak ezt követó- leg, másodsorban foglalkozik ezzel a kérdéssel, nem pedig megfordítva. Ez alkalommal azonban a processus megfordítva történt, mert, mint mél- tóztatnak tudni, az országgyűlés megszavazta az 1912. évi költségvetési törvényt és csak most vagyunk abban a helyzetben, hogy provisorice foglalkozzunk a közösügyi költségek megállapításával. Ámde ennek az oka a dolgok fejlődésében volt és különösen abban a körülményben, hogy az a munkaprogramm, a melyet a kormány maga elé tűzött, nem ment keresztül abban a sorrendben, a mint kontemplálva volt, mert hiszen az 1912. évi közös költségvetés a véderóreformra van bazirozva és különösen azokat a változtatásokat foglalja magában, a melyek a véderóreformból kifolyólag szükségesekké válnak. Hogy ez a költségvetés nyugodtan megszavazható legyen, okvetlenül szükséges lett volna a véderótörvénynek megalkotása. Ez lett volna a rendes sorrend és ennek alapján lehetett volna a közös költségvetést megállapítani. Fájdalom, ez nem igy következett be ; a magyar költségvetési törvény aránylag rövid idő alatt és örvendetes gyorsasággal megalkottatott, még mielőtt a véderóreform létrejöhetett volna. így tehát tulajdonképen filius ante patrem lett volna, ha mi a véderőreform megalkotása előtt az erre vonatkozó végleges költségvetést korábban akartuk volna megszerkeszteni. Épen azért, mert igy áll a dolog és mert ennek a megfordított sorrendnek okai ebben keresendők, nem fogadhatom el azt a vádat, a melyet hallottam, hogy az előző kormány előrelátásának hiányából származott volna a mostani zavar, ( Élénk helyeslés.) mert hiszen köztudomású, hogy ennek oka azokban a bonyodalmakban keresendő, a melyek
