A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
VI. ÜLÉS. 83 Apponyi Albert gróf részéről, a kinek ismerjük az obstructióval szemben elfoglalt álláspontját és a ki ennek a harcznak czélzatát, a melyet voltam bátor jelezni, semmi esetre sem kicsinyelte. Én azt hiszem, hogy egész nyugodt lelkiismerettel szerezhetem meg magamnak azt a megnyugvást, hogy appeljében, a melyet intézett mindenkihez egyaránt, nem akarta lekicsinyelni harczunkat és annak czélját, mert ha támadások intéztettek ellenünk és ha ezzel szemben egyértelmű állást kell foglalnunk, az egyetértésben akarjuk megszerezni a visszautasitás legerősebb fegyverét, ne feledkezzünk meg arról, hogy mi, a függetlenségi és 48-as párt, az általános választói jog reformjával akarjuk a magyar nemzetnek és a magyar államnak a legerősebb várát felépíteni, a melynek falain megtörik minden ádáz ármánykodás és támadás és a melynek megteremtésével jutunk azon helyzetbe, hogy a magyar nemzet fejlődését, a magyar állam boldogulását beláthatatlan hosszú időkre biztosíthatjuk. Ezeket kellett azon közbeszólásban megnyilatkozó értelmezéssel szemben megjegyeznem és én előlegezem magamnak azt a reménységet, hogy Apponyi Albert gróf t. képviselőtársam engem e felfogásomban megczáfolni nem fog. (Helyeslés.) Apponyi Albert gr.: T. országos bizottság! Félreértett, illetőleg félremagyarázott szavaim értelmének helyreállítása szempontjából kérek szót. (Halljuk! Halljuk!) Midőn azt mondottam, hogy az ország helyzetét véghetetleniil komolynak tartom, hogy a helyzetnek ezen komolysága kell hogy minket ösztönözzön arra, hogy erőinket egyesítsük ezen veszélyek visszautasítására és hogy ma az idők nem alkalmasak arra, hogy apró taktikai játékainkat üzzük : akkor ezzel természetesen nem lehetett szándékom, hogy bárkinek vagy bármely poütikai tényezőnek politikája ellen támadást intézzek, mert ezzel — véleményem szerint — magam vétettem volna azon szabály ellen, a melyet felállítottam, hogy t. i. a helyzet komolyságát ne használjuk fel saját játékainknak és párttaktikánknak szempontjából. (Helyeslés.) Midőn ezt a szempontot felállítottam, ezzel elsősorban a magam által követeindő szabályt akartam kifejezésre juttatni, mert én nem arrogálom magamnak azt a tekintélyt és jogot, hogy másoknak irányítást és tanácsokat adjak, vagy másokra nézve mérvadó szabályokat állapítsak meg. Én csak azt a magasabb etikai szempontot akartam kifejezésre juttatni, a melyet iparkodom a magam politikájában érvényesíteni főleg és leginkább az ily komoly időkben. (Helyeslés.) De ha t. bizottsági tagtársaim között volnának, a kik, habár politikai elvrokonság kötelékei őket nem is fűzik velem össze, az én csekély szavamnak, mint egy hazafi, mint egy régi politikus szavának azt a súlyt tulajdonítják, hogy azokat meg fontolás tárgyává teszik a maguk szempontjából : akkor ezen szavak intésül szolgálhatnak bárkinek, de mindenkor minden kihegyezett él nélkül bárkivel szemben, mert hitem az, hogy — bár elvi ellentéteinket nem simithatjuk is el, bár politikai külön- b özőnézetünket nem hallgathatjuk el, bár azokat ki nem egyenlíthetjük, a mi nem is szükséges az ország érdekében, sőt baj volna arra nézve, — nem szabad az ellentéteket odafajulni engedni, hogy lehetetlenné tegyék a közreműködést abban. (Élénk helyeslés.) Ezen szempontból kell véleményem szerint vezetni politikáját minden tényezőnek, kormánynak és többségnek, minden ellenzéki pártnak. Az a felfogás, hogy valakire rábizonyitsuk, hogy neki nincs igaza, minden körülmények között a kicsinyes taktikai szempontok közé tartozik. Ez az, a mit én elitéltem, (Helyeslés.) mert azt tartom, hogy a kölcsönös megértés politikáját kell követnünk oly életbevágó problémákban, a melyeknek a nemzet Jövőjére kiható fontosságát mindenki elismeri. (Élénk helyeslés.) Ez volt szavaim értelme, a mely senkire nézve sem sérelmes és a melynek kifejezésével nem vétettem a szerénység követelményei ellen. (Elénk helyeslés.) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Ki következik szólásra ? Werner Gyula jegyző : Nagy Ferencz ! Nagy Ferencz : T. országos bizottság! (Halljuk ! Halljuk !) Nagyon röviden bátorkodom igénybe venni a t. országos bizottság szives figyelmét. Mindenekelőtt csodálkozásomnak kell kifejezést adnom épen a t. előttem szóló felszólalása felett, a ki igen éberen őrködik és őrködött a múltban is a delegatio hatásköre felett és most ezzel bizonyos ellentmondásban, mégis olyan politikai fejtegetésekbe bocsátkozott, a melyek szerintem legkevésbbé sem felelnek meg a delegatio hatáskörének. Ezt különben nem csak nála tapasztaltuk a múltban is, hanem másoknál is. De sajátságos, hogy épen az ellenzék t. képviselői részéről tapasztaljuk azt, hogy ők mindig a magyar politikai kérdéseket feszegetik itt a delegatióban, mikor tulajdonképen ők azok, a kik a hatáskör kérdését mindig élére állítják. (ügy van!) így különösen a véderőreformra méltóztatott t. előttem szólónak hosszasabban kitérj eszkedni és itt azt az álláspontot ismét propagálni, melyről azt hittem, hogy a had ügy - minister urnák tegnapelótti nyilatkozata után ez a kérdés már el van intézve és ezzel talán már nem is kell foglalkozni. Ez a provisorium kérdése. Bocsánatot kérek, ezt mindenesetre el fogjuk intézni otthon. (Helyeslés.) De egy megjegyzést engedjen meg nekem a t. országos bizottság. Eredetileg a provisorium fogalma alatt azt értettük mindig, hogy bizonyos létszámemelést fogunk concedálni és a többi kérdéseket, melyek a vederő- reformmal kapcsolatban vannak, majd később, a végleges reformnál intézzük el. Újabban azonban a provisorium eszméje nevezetes kiegészítést nyert, azt t. i., hogy azok a bizonyos gazdasági és soll*
