A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)

A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója

84

VI. ÜLÉS.

cialis előnyök, melyek a mostani véderőjavaslatban foglaltatnak, vétessenek be a provisoriumba is. Én ezt igen nagy haladásnak tekintem a t. ellenzék részéről, mert hiszen ebben tulajdonkép egy nagy elismerés van a véderőjavaslat irányában. De bátor vagyok itt azt a kérdést feltenni, hogy akkor tulajdonképen mi a különbség a provi- sorium és a végleges véderőtörvény közt, ha a provisoriumba minden belevétetik, a mi a végleges törvényben benne van ?

Azt mondja a t. előttem szóló, hogy a pro- visoriummal kiveszszük a helyzet méregfogát. Szerintem azonban megfordítva áll a dolog, és én azt hiszem, hogy épen egy méregfoggal megtold- juk a helyzetet a provisoriummal. (Úgy van! Tetszés.) Mi a definitiv véderőreformmal akarjuk egész közéletünkből kiküszöbölni azt a folytonos nyugtalanságot és zavart okozó tényt, hogy a véderő miatt egyébre nem jut időnk és az mindig megzavarja egyébkénti politikai törekvéseinket. (Úgy van ! Úgy van !) És most jönnek az ellenzék részéről és azt mondják, hogy a provisoriummal ki van véve a méregfog. Dehogy, inkább épen állandó- sittatik az a szomorú helyzet, a melyben vagyunk, tehát nem nyerünk vele semmit. (Úgy van!)

De még egy körülményre akarok a provisoriummal kapcsolatban figyelmeztetni. Méltóz- tatik-e gondolni, hogy ha a provisoriummal egyszer már emeltük a létszámot és azután két-három év múlva meg kell csinálni a végleges reformot, hogy akkor nem épen a provisorium lenne-e az, oka annak, hogy két-három esztendő múlva még nagyobb létszámemelés követeltessék ? A helyzet tehát a provisoriummal veszedelmesebbé válnék, mint ha most viszszük keresztül a végleges refor- niot. Mert igy mégis csak meggondolnák, hogy újabb követelésekkel lépjenek fel, a mikor abból indultunk ki, hogy most a reformmal hosszú időre sanáljuk az állapotot, (ügy van! Úgy van!)

Az ellenzék szempontjából tehát szerencsétlen gondolatnak tartom, hogy a provisorium tervével folytonosan akadályt gördítenek a definitiv véderőreform elé. (Helyeslés.)

Bocsánatot kérek, hogy én is abba a hibába estem, hogy oly kérdést érintettem itt, melyet azt hiszem, a t. előttem szóló sem tekint olyannak, mely a delegatio hatáskörébe tartozik. De mégis honorálni akartam az ő észrevételeit és azokkal szemben kifejteni ellenkező felfogásomat.

T. országos bizottság! A mi a hatáskör kérdését illeti, ez folyton vissza-visszatér, és méltóz- tatik emlékezni, hogy a képviselőházban e részben egyenesen tiltakozás fejeztetett ki, de a dele- gatióban is a múltkor is, jelenleg is felmerült az a kérdés, hogy vájjon mi ilyen indemnitási határozatra fel vagyunk-e jogosítva. Különösen Batthyány Tivadar gróf t. bizottsági tagtársunk határozati javaslatában benne van az, hogy azért nem fogadja el a négyes albizottság javaslatát, mert a közösügyek tárgyalására kiküldött bizottság költségvetési joggal csak annyiban bir, hogy az egyévi szükségletet számszerűleg állapítsa meg, mig a tulaj do nképeni költségvetési jog kizárólag az országgyűlést illeti.

Én azt hiszem, itt tévedés forog fenn. Nem mint hogyha mi az indemnitással nagyobb jogot vindikálnánk a delegatiónak, mint a mely az ő legális hatáskörébe tartozik ; szó sincs róla, hogy mi többet akarnánk itt kimondani, mint a mi a közösügyi kiadásoknak számszerű megállapítására vonatkozik ; távol áll tőlünk, hogy ugyanazt az appropriatiót akamók itt igénybe venni, a mely a felhatalmazást is tartalmazza a megfelelő fedezet utalványozására. Hiszen a négyes albizottság javaslatában foglalt határozati javaslat világosan csak azt mondja, hogy a kiadásoknak 1912 május 1-től október 31-éig leendő fedezésére állapittatik meg az 1911. évre e czimen megszavazott költségeknek hat hónapra esű része. Ebben semmiféle felhatalmazás a fedezet utalványozására nem foglaltatik ; ez teljesen congruens azzal a hatáskörrel, melylyel a delegatio az 1867 : XII. t.-cz. értelmében a költségvetés tekintetében bir, és azt hiszem, hogy az ellenzéki t. képviselő urak sem akarják ezt a hatáskört megváltoztatni. Már pedig, a mi áll a költségvetésre, áll az indemnitásra nézve is. Az indemnitásnál is meg kell hogy legyen a hatásköri megoszlás, a mely szerint a delegatio állapítja meg a kiadások részletezését és az országgyűlés a fedezetet és a bevételek hováforditására való felhatalmazást, mert az indenmitás sem más, mint költségvetés.

Egy nagy tévedés az, a mely mindig belejátszik e kérdés elhomályositásába és a mely még Apponyi gróf t. képviselőtársam felszólalásában is mutatkozik. Ö a legalitás kérdését nem feszegette ma ; inkább csak feleslegességről beszélt ; de ez is helytelen felfogás ; mert nem átalány- összeg megszavazásáról van szó, úgy, hogy ha az országgyűlés már megszavazta a fedezetet pausaliter, akkor ebben már benne volnának ezek a kiadások is pausaliter egy összegben. Szó sincs róla. Abban a felhatalmazásban, a mely itt kimondatik. épen olyan részletezés van, a milyen volt az 1911-i költségvetésben, a melyet a maga egészében átveszünk pro rata temporis. Mikor tehát a magyar országgyűlés akár előzetesen, akár , utólagosan megszavazza a fedezetet, ezzel egyáltalában még nincs elintézve az a kérdés, hogy ez az összeg mire fordittátik. Ezt nekünk kell megállapitanunk. Az indemnitásban ugyanez van, avval a különbséggel, hogy nem uj számokat teszünk bele, hanem átveszszük a régieket. De távol áll tőlünk az, hogy a magyar országgyűlés által a jelen esetben már előre megszavazott összeget például odaadnók a közös pé nz ügy minis- térnék ad ligitum való felhasználásra. Az indemnités keretében sem fogja a közös pénzügyminister ur ezt az összeget másra fordithatni, mint arra, a mire az 1911. évi költségvetésben részletesen meg van állapítva. Egyáltalán nem felesleges tehát az indenmitás megadása, sót szükséges, mert ha nem történnék, hiányoznék a közös pénzügy mi niste rre nézve az utasítás, hogy ó milyen