A közös ügyek tárgyalására a magyar országgyűlés által kiküldött s Ő Felsége által összehívott bizottság jegyzőkönyve, irományai, naplója, határozatai, 1911-1912 - hiteles kiadás (Bécs, 1912)
A közös ügyek tárgyalására a Magyar Országgyűlés által kiküldött bizottság naplója
V. ÜLÉS. 59 életünket bizonyos fokig fel fogja lendíteni. Magától értetődő ugyan, a mi a határozati javaslatban foglaltatik, de nálunk vivmány, és örömmel kell elismerni és meg kel köszönni, ha 44 év után olyan dolgot érünk el, a mi minden más országban mint a józan észszel teljesen egybevágó tümk fel. Ez alkalommal csak főbb vonásaiban ajánlom a dolog keresztülvitelét a közös hadügyminister urnák, ki az 1867 : XII. t.-czikkben foglalt köteles egyetértés alapján mindenesetre hozzájárult ezen határozati javaslat elfogadásához. Nézetem szerint meg kell valósitani az egész vonalon, a fém-, vas-, fa- és mindenféle egyéb ipari czikkeknél mutatis mutandis azt az eljárást, mely a textil-ipar terén máris igen szépen keresztülvitetett. Ajánlom a t. országos bizottság tagjainak figyelmébe a Lenke- uton Budapesten lévő egyenruházati telepet. Mél- tóztassék egyszer megnézni, ott ez igen fényesen kereszt ül vitetett. A magyar textil-gyáraknak van ott egy központja, mely átadja a legrigorosusabb ellenőrzés mellett szöveteit és kész gyártmányait a katonai hatóságnak. Ennek mintájára méltóztassék a többi, nagyobb mértékű és számban is nagyobb mennyiségű iparczikkek részére — a rokon-iparokat értem — hasonló központokat teremteni, mert igy lehet az egyenlő minőséget, a szállítás biztonságát és az átvétel pontosságát legjobban ellenőrizni és keresztülvinni. Természetes conseq ientiája ezen határozati javaslatom elfogadásának az is, hogy úgy a pionírokra, mint a szekerész-csapatokra nézve is Magyarországon ma fennálló fiók-szertárak önálló szertárakká alakíttassanak át, mert mégis csak különös eljrás, hogy pl. Klosterneuburg - ban gyártassanak fa-keretek a furvézer-kocsik részére. Mindezen kérdések meg lesznek oldva határozati javaslatom elfogadása és keresztülvitele által. Köszönetem nyilvánítása mellett ez alkalommal még csak egy kérést intézek a hadügyminister úrhoz, és ez az, hogy legyen szives előkészíteni, hogy ép úgy, mint az osztrák delegatiónak, ezentúl a magyar delegitiónak is bejelentessenek — és pedig ezt évekre előre kellene megállapítani — az ipari és nyersterményeknek fogyasztására és beszerzési módjára vonatkozó adatok. Ezenkívül a készülő praeliminárék szerint értesittessenek mindig az érdekelt üzleti körök, hogy minő nagyobb beruházásokra és fogyasztásokra lesz szükség, hogy' előre elkészülhessenek a szállításra. Kérem továbbá még azt is, hogy lehetőleg ne rövid, hanem hosszú szerződéseket kössenek a szállítókkal. (Helyeslés.) Ennek két oka van. Tapasztalatból tudjuk, hogy ha rövid terminusokra Írnak ki pályázatokat, a serdülő iparral szemben az erős osztrák kartellek összeállanak, és olyan ajánlatot tesznek egy évre, hogy az a kezdő, kevés tőkével rendelkező vállalat nem képes azt elfogadni, mig a nagy tartalékok felett rendelkező vállalat szívesen elviseli azt a nyilvánvaló veszteséget csak azért, hogy az egy évi szállítással agyonüsse a concurrentiát, mi- ltal jövő esztendőre felmehet az árakkal és igy talál kárpótlást a t. hadügyminister ur költség- vetésének terhére. Ezeknek előterjesztése után engedje meg a t. bizottság, hogy még egy kérdésre terjeszkedjem ki, és ez az a bizonyos resolutiós kérdés, 'Halljuk !) mely egyideig a mi közvéleményünket olyan nagy izgalomba hozta.Ez az izgalom azután elcsendesült, mig heteken át tartó nyugalmas pihenés után ma ismét Désy Zoltán t. barátomnak határozati javaslata révén egy lás közérdeklődést keltett. T. országos bizottság ! Mi e kérdésben igen különös helyzetben voltunk. Miként a volt mi- uisterelnök ur a képviselőházban elmondott egyik beszédében ki is fejezte, a resolutiós dolog tulajdonképen azt czélozta, hogy bennünket, kik a véderő ellen a legkeményebb, bár törvényes eszközökkel harczolunk, isoláljon és ez által a mi har- czunkat, mely a véderő ellen a nép parlamentért folyik, letörje vagy lehetőleg gyengítse. Másrészt élénk emlékezetben van, hogy a miuisterelnök ur nyíltan be is ismerte, miként ez egyik szombati napon tartott beszédéből, melyben a resolutio részleteit fejtegette, ki is tűnik, hogy ez a resolutió a ministerelnök és a többség részéről azért is — nem mondom, hogy csak azért, de azért is — fogadtatott el, hogy az obstructióval szemben a jövőre nézve az ujonczok pótlására biztosíték adassék, hogy törvényessé váljék a póttartalékosok behívása és az első évfolyamú tartalékosok ben- tartása. Egészen nyilvánvaló tehát, hogy ezen actio, legalább a kormány részéről, a mi harczunk ellen irányult ; és hogy én, a ki elfogadtam annak idején a Bánffy Dezső által beadott határozati javaslatot, mely az 1888. évi XVIII. t.-cz.-nek egy messzebbmenő, tehát az obstructiót ki nem záró magyarázatot adott, sőt, a ki 1910 január havában egy hasonló javaslatot magam adtam be, melyet a ház többsége el is fogadott, igen kényes helyzetben voltam, mert magát a gondolatot, hogy a törvényt a nemzet érdekében interpraetáljuk, elleneznem nem lehetett, de nem mehettem bele az actióba azért, mert az az én politikai harczom ellen irányult, és mert a négy pont közül az egyiknél határozottan eltérő felfogást tanúsítottak azok az urak, kik a resolutiót a ministerelnök "Gr interpraetátiójában magukévá tették. De megvallom, ezen tárgyalásokba be sem lettünk vonva, a mint hogy ez igen természetes is a jelzett okokból. De azonkívül teljes tudatában voltam annak, hogy ha az urak ezt a kérdést élére állítják, ez kemény és hosszú időkre terjedő harczot von maga után. Az események igazat adtak nekem, mert én nem tudtam elhinni, hogy az a csoportosulás, mely a resolutio körül alakult, ki fog tartani ebben a harczban usque ad finem. Ily körülmények közt részt nem vettem ezekben a dolgokban, de nem tehettem ezt már azért sem, mert a múltban szerzett tapasztalatokból tudtam, hogy a mi parlamentünk ilyen confliktusok kedvező megoldására nem elég erős. Nekünk szélesebb 8*
